16. RÉSZ.

Dávid megbüntettetik Sémei szidalmával, és Absolonnak undok paráznaságával.

Mikor pedig Dávid egy kevéssé alább ment volna a hegy tetejéről, jöve eleibe Siba, * a Mefibóset szolgája két megterhelt szamárral: mellyeken vala kenyér, és száz kötés asszúszőlő, és száz csomó füge, és egy tömő bor.

2. És monda a Király Sibának: Mit akarsz ezzel? Felele Siba: A szamarak legyenek a Király háznépének szükségére, hogy rajtok járjanak: a kenyér pedig és a fige, hogy a szolgák megegyék: és a bor, hogy igyék a ki megfárad a pusztában.

3. És monda a Király: Hol vagyon most a te uradnak * fija? Felele Siba a Királynak: Ímé Jérusálemben megmarada, mert azt mondja: Megadja # ma nékem az Izráel háznépe az én atyám országát.

4. És monda a Király Sibának: Ímé minden * tiéd legyen: valamije volt Mfibósetnek. Monda akkor Siba: Alázatosan könyörgök, hogy találjak előtted kedvet uram Király!

5. Elméne azután Dávid Király szinte a Bahurim mezejéig, és ímé innét jöve ki egy ember a Saul nemzetsége közzűl, kinek neve Sémei * vala, Gérának fija, és kijövén szidalmazza vala őket.

6. És kővel hajigálja vala Dávidot, és Dávid Királynak minden szolgáit, jóllehet az egész nép és minden erős férjfiak volnánk néki mind jobbkeze mind balkeze felől.

7. Így szól vala pedig Sémei, mikor őtet szidalmazná: Erejd, erejd te * vérszopó és istentelen ember!

8. Visszaadja most az Úr néked a Saul háznépének minden * vérét, a ki helyében te uralkodol; és adta az Úr az országot a te fijadnak Absolonnak: és ímé a nyomorúségnak közepette vagy: mert vérszopó ember vagy!

9. Monda pedig Abisai, * Séruának fija a Királynak: Hogyhogy szidalmazhatja ez a holt ebe az én uratmat a Királyt; Majd én elemegyek és fejét veszem.

10. Monda pedig a Király: Mi közöm vagyon veletek Sérujának * fijai? hadd szidalmazzon, mert az Úr mondotta néki: Szidalmazzad Dávidot: és ki mondhatja néki: miért mívelted ezt?

11. És monda Dávid Abisainak és minden szolgáinak: Ímé az én fiam, ki az én ágyékomból származott, kergeti * az én életemet: hogy ne cselekedné tehát e Benjáminita? hagyjatok békét néki, hadd szidalmazzon: mert az Úr mondotta néki.

12. Netalán reá tekint az Úr az én nyomorúságomra, és jót * ád még ma nékem az Úr az ő átka helyett.

13. És megyen vala Dávid és az ő népe az úton, Sémei pedig a hegy oldalon ellenbe megyen vala, és mentében átkozódik * vala, és köveket hajigál vala ő ellenébe, és port hány vala.

14. Eljuta annakutánna a Király és mind vele való nép nagy fáradsággal egy helyre, és ott megnyugovék.

15. Absolon pedig, és az Izráel fijainak egész népe bémenének * Jérusálembe, és Akhitófel i ső vele.

16. Mikor pedig az Árkéából való * Khúsai a Dávid jó akarója, bément volna Absolonhoz, monda Khúsai Absolonnak: # Éljen a Király, éljen a Király!

17. És monda Absolon Khúsainak: Ez é az irgalmasság a te * barátodhoz? miért nem mentél el a te barátoddal?

18. Felele Khúsai Absolonnak: Semmiképen nem mívelem, hanem a kit az Úr és ez a nép választ, és az Izráelnek minden fijai, azé leszek, és azzal maradok.

19. Más az, hogy kinek szolgálnék örömestebb mint az én barátom fijának? a mint szolgáltam a te atyádnak, szintén olyan lészek te hozzád is.

20. Mona pedig Absolon * Akhitófelnek: Adjatok tanácsot, mit kell mívelnünk?

21. Felele Akhitófel Absolonnak: Menj bé a te atyádnak * ágyasaihoz, a kike itthon hagyott hogy őriznék a házat: és megérti az egész Izráel hogy te az atyád ellen felette nagy gyalázatos bosszúságot cselekedtél: és annál inkább megerősödnek mind azoknak kezeik, kik melletted vagynak.

22. Sátort vonának azért Absolonnak a palotának felső padlásán, és béméne Absolon az ő attyának ágyasaihoz, az egész Izráelnek * szeme láttára.

23. A melly tanácsot pedig akkor Akhitófel ád vala, úgy tartják vala, mintha valaki az Isten szavát kérdette vona, oly becsületben vala Akhitófelnek minden tanácsa mind Dávid előtt, mind Absolon előtt.