17. RÉSZ.

Absolon Dávidot kergeti.

Monda azért Akhitófel Absolonnak: Ím én elválasztok * tizenkétezer embert, és felkelek, és megüzöm Dávidot éjjel.

2. És reá rohanok; mert ő megfáradott, és erőtlen kézzel vagyon: megrettentem őtet, és megfutamodik az egész nép, melly vele vagyon: és a Kiárlyt magát * megölöm.

3. Annakutánna a népet min egészen hozzád hajtom, és mikor mindenek meghajlanak hozzád és elvesztheted az embert, a kit te kergetsz; az egész nap békességben lészen.

4. És igen tetszék e beszéd Absolonnak, és mind a több Izráel Véneinek.

5. És monda Absolon: Hívják hamar az Árkéa városbeli * Khúsaitis, és halljuk meg ő is mi tanácsot ád.

6. És mikor eljutott volna Khúsai Absolonhoz, monda néki Absolon illyenképen: Akhitófel illyen tanácsot ád, megfogadjuk é az ő szavát vagy ne? Szólj hozzá.

7. Monda akkor Khúsai Absolonnak: Nem jó tanács ez, mellyet Akhitófel adott, nem találta ez * egyszer.

8. És monda Khúsai: Tudod magad, hogy a te atyád, és az ő emberei igen erős * vitézek, és igen megkeseredett szívűek, mint ama kölykeitől # megfosztatott mezőben bujdosó medve. Annakfelette a te atyád igen hadakozó ember: és nem hál a több néppel együtt.

9. Illyenkor ő valami barlangban lappang, vagy valami egyéb helyen, és ez meghelet, hogy mikor először reájok találkoznak ezek, és valaki hallja, azt kezdi mondani: megveretett az Absolon népe.

10. És így lészen, hogy még az erős vitéz is, kinek szíve ollyan mint az oroszlánnak szíve, igen megréműl; mert az egész Izráel tudja, hogy a te atyád igen erős vitéz, és azok is a kik vele vagynak erős vitézek.

11. De én azt adom tanácsúl, hogy gyüjtsd magadhoz az egész Izráelt Dántól fogva mind Bersebáig; kinek száma sok legyen, mint a tenger partján való fövény, és úgy menj a hadba.

12. Akkor osztán megjünk reá oda a helyre a hol megtalálhatjuk, és rohanjunk reá nagy sűrűséggel mint a harmat lehúll a földre, hogy se ő benne, se pedig azokban, kik vele vagynak, egy se maradjon.

13. Ha pedig városba szaladna is, mind az egész Izráel köteleket vigyen annak a városnak, és vonjuk el azt mind a patakba, hogy még csak egy kövecskét is ott ne találjanak.

14. És monda Absolon és mind az Izráel népe: Jobbb az Árkéa városból való Khúsainak tanácsa, az * Akhitófel tanácsánál. Az Úr parancsolta vala pedig, hog az Akhitófel tanácsa elbontatnék, melly jó vala, hogy veszedelmet hozna az Úr Absolonra.

15. Monda pedig Khúsai Sádok * és Abjátár Papoknak: illyen s illyen tanácsot adott Akhitófel Absolonnak, és az Izráelben való Véneknek: én viszontag illyen s illyen tanácsot adtam.

16. Azért mindjárt küldjetek el hamarsággal, és izenjétek meg Dávidnak illyen szóval: Ne mulass éjjel * a pusztának mezein; hanem a vízen mindjárt mej által, hjogy valamiképen bé ne nyeljék a Királyt, és vele egyetemben mind a több népet.

17. Jónathán pedig és * Akhimás állanak vala a Rógel # forrásánál, a hová méne egy leányzó, és megmonda ezeket nékik, hogy elmennének és megmondanák Dávid Királynak; mert nem akarják vala magokat megmutatni, bémenvén a városba.

18. Meglátá mindazáltal őket egy szolga és bémondá Absolonnak: Elmenének azért ők ketten sietséggl, és menének egy ember házába Bahurim városában, kinek tornáczában vala egy ásott verem, és * oda szállának alá.

19. Ragada pedig a gazdasszony egy búza teritőt, és erite a verem szájára, és arra darált árpát terite és nem vevék eszekbe a dolgot.

20. Menének pedig az Absoon szolgái az asszonyhoz a házba, és mondának: Holvagyon Akhimás és Jónathán? Felele nékik az asszony: Által gázolának a vízen. És keresék őket, de mikor meg nem találták volna, visszatérének Jérusálembe.

21. Mikor pedig elmentek volna az Absolom szolgái, kijövének a veremből, és elmenének, és megmondák * ezeket Dávid Királynak és mondának Dávidnak: Keljetek fel, és menjetek által gyorasn a vízen; mert illyen tanácsot adott ti ellenetek Akhitófel.

22. Felkele azért Dávid, és muind a vele való nép, és általkelének * a Jordánon míg megviradna, nem lőn csak egy is, ki által nem ment volna a Jordánon.

23. Látván pedig Akhitófel, hogy az ő tanácsa * véghez nem ment volna: megnyergelé szamarát, és felkelvén elméne házához, az ő városába; és elrendelvén háznépének dolgát, megfojtá # magát, és meghala: és eltemetteték az ő attyának koporsójában.

24. Dávid pedig juta Mahanáimba, és Absolon általkele a Jordánon mind maga, mind pedig a vele való Izráel népe.

25. És tevé Absolon Főhadnagynak a sereg előtt Amasát, * Joáb helyett. E pedig az Amasa egy ember fija vala kinek Jitra vala neve, az Izráel közzűl való, a ki közösült vala Abigáillal, # Náhás leányával, ki Sérujának, Joáb annyának öccse vala.

26. És tábort jára az Izráellel Absolon a Gileád földén.

27. Lőn pedig, hogy mikor Dávid Mahanáimba jutott volna, ímé Sóbi, az Ammoniták városából Rabbából * való Náhásnak fija és Lodébár városból való Ammielnek fija Mákir és a Gileád tartományában Rógelimban lakozó # Barzillai.

28. Ágyleplet, medenczéket s cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, búzadarát, babot, lencsét, árpakását:

29. Mézet, vajat, juhot, ünősajtokat hozának Dávidnak, és az ő vele való népnek eleségül. Mert mondják vala magokban: Ez a nép igen éh, és megfáradott, és elszomjúhozott a * pusztában.