19. RÉSZ.

Dávid ismét hegyére áll a Királyságba.

És megjelenték Joábnak, hogy a Király sírna, és Absolont jajgatná.

2. Fordula azért az a szabadulás azon a napon az egész népnek nagy bánatjára; mert hallja vala az napon a nép hogy beszélének: Igen bánkódik a Király az ő fiján.

3. És kezdék magokat az napon a seregből kilopni és bémenni a városba, mint szinte szokták magokat ellopni a féle emberek, kik igen szégyenlik, hogy a hadból elfutottak.

4. A Király pedig béborította * vala orczáját, és nagy szóval kiáltja vala a Király: Édes fiam, Absolon! Absolno édes fiam! szrelmes fiam!

5. Béméne azért Joáb a házba a Királyhoz, és onda: Szégyent tettél e mai napon minden te szolgáidnak orczájokon, kik e mai nap a te * lelkedet megszabadították és a te fiaidnak, és leányaidnak lelkeket, és feleségidnek lelkeket, és ágyasidnak lelkeket.

6. Szeretvén azokat, a kik téged gyűlölnek; és gyűlölvén azokat, a kik téged szerenek; és megjelentéd ma, hogy kevés becsületek vagyon mind a Főembereknek, mind a szolgáknak te nálad; mert megtapasztaltam azt ma, hogy csak élne Absolon bátor ma mind egyig megholtunk volna, jobbnak * tetszenék néked.

7. Azért most kelj fel, menj ki és szólj kedvek szerint a te szolgáidnak: mert esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem jösz ez éjjel, sehol senki csak egy ember is nem marad veled; és e nyomorúság mind nehezebb lészen néked minden nyomorúságnál, melly rajtad esett ijfúságodtól fogva mind eddig.

8. Felkele azért a Király, és leüle a kapuban, és híre lőn benne mind az egész népnek, mondván: Ímé a Király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a Királynak. Az Izráel peeig * elszaladott kiki az ő sátorába.

9. Mind az egész nép között pedig nagy veszekedés vala az Izráelnek mindenik nemzetségében, kik ezt mondják vala: A Király szabadított meg minket a mi ellenségeinknek kezekből, a Filiszteusok * kezéből is ő szabadított meg; minap pedig e földről Absolon miatt elfuta.

10. Absolon pedig, kit Előljárónak felkentünk vala, megholt * a hadban. Mit késtek azért a Királynak haza hozásában.

11. Külde pedig Dávid Király is követeket Sádók és Abjátár Paphoz illyen izenettel: Szóljatok a Júda * nemeztségében való öreg embereknek, ezt mondván: mi az oka, hogy utolsók akartok lenni a Királynak haza hozásában? Mert az egész Izráelnek szava # jött a Királynak házához.

12. Én atyámfia vagytok, én * csontom és én testem vagytok; miért lesztek tehát utolsók a Királynak haza hozásában?

13. És Amasának * azt mondjátok: Nemde te is nem én csontom és testem vagy é? Bátor így s így cselekedjék velem az Isten, és úgy adjon jót, hogyha én előttem minden időben a seregnek Főhadnagya nem lészesz Joáb # helyében.

14. É smagához hajtá a Király az egész Júda nemzetségében való embereknek szíveket mint egy embernek szívét; és elküldének a Királyhoz illyen szóval: Jöjj haza mind te, mind a te szolgáid.

15. Haza tére azért a Király, és juta a Jordánhoz, a Júda pedig ment vala Gilgálba, hogy a Királynak eleibe menne, és általvinnék a Királyt a Jordánon.

16. Siete pedig Sémei is, * Gérának fija, ki a Bahurimból való Jémini fija vala, és ő is a Júda nemzetségével eleibe méne Dávid Királynak.

17. És ezer ember vala ő vele a Benjáminból, és * Siba is, a Saul házában való szolga, és őnéki tizenöt fija, és húsz szolgája vele együtt, és általmenének a Jordánon a Király előtt.

18. Hajót is vivének által, hogy a Király háznépét általhoznák, és úgy cselekedének a mint szinte kedvének tetszenék. Sémei pedig, Gérának fija, térdre esék a Király előtt, mikor a Jordánon általmenne.

19. És monda a Királynak: Ne tulajdonítsa vétkül nékem az én uram az én álnokságomat, * és ne emlékezzél meg arról, hogy gonoszúl cselekedék veled a te szolgád az napon, mellyen az én Uram a Kirly Jérusálemből kiméne, hogy arról szivében gondolkodnék a Király:

20. Mert esméri a te szolgád, hogy én vétkeztem, és ímé az egész József * nemzetsége közzűl én jöttem hozzád először, hogy a Királynak az én uramnak eleibe mennék.

21. És felele Abisai * Sérujának fija, s monda: Nem ölöd é meg azért Sémait, hogy káromlásokat szólott az Úrnak felkenetette ellen?

22. Monda pedig Dávid: Mi közöm vagyon veletek Sérujának * fijai, hogy ma meg akartok engemet háborítani? ma kellene é embert # ölni Izráelben? mintha nem tudnám meggondolni, hogy ma lettem újonnan az Izráellen Királlyá.

23. És monda a Király Sémeinek: Meg nem halsz, * és megesküvék néki a Király.

24. Méfibóset is pedig, Saulnak * fija eleibe jöve a Királynak, és sem lábait meg nem mosatta vala, sem szakálát meg nem beretváltatta vala, sem ruháját meg nem mosatta vala az naptól fogva, hogy a Király elment vala, mind a napig is, mellyen békességgel haza jöve.

25. És lőn, hogy mikor Jérusalemből kijött volna eleibe a Királynak, monda néki a Király: Miért nem jöttél volt el velem Méfibóset?

26. Felele: uram Király, az én szolgám csala meg engemet; mert ezt mondotta vala a te szolgád: szamárt nyergelek alám, hogy azon járjak, és a Királyhoz menjek; mert sánta a te szolgád.

27. És béárult * engemet te szolgádat az én uramnak Királynak; de az én uram a Király olan, mint az Istennek Angyala; azért # cselekedjél úgy a mint néked tetszik!

28. Mert nem volt senki az én atyámnak egész háznépe közzűl olly, ki halált nem érdemlett volna az én uramtól a Királytól, mégis mindazáltal a te szolgádat a te asztalodról élő vendégek közzé * számlálád. Azért micsoda igaz okom volna, mellyért a Királyra méltán panaszolkodhatnám.

29. Monda néki akkor a Király: Mi szükség többet szólnod? Én megmondottam, hogy te és Siba * osztozzatok meg a jószággal.

30. És monda Méfibóset a Királynak: Ámbátor mind elvegye, csak hogy az én Uram a Király * békességben haza jöhete.

31. A Gileádból való Barzillai is * eljöve Rógelimból, és általméne a Királlyal a Jordánon, kísérvén őtet a Jordánon.

32. Barzillai pedig igen vén ember vala, úgymint nyolczvan esztendős ember, és ő táplálta * vala a Királyt, míg Mahamáimban lakott vala; mert igen nagy ember vala.

33. Monda pedig a Király Barzillainak: Jere velem, és eltartlak * téged én nálam Jérusálemben.

34. Barzillai pedig monda a Királynak: Valyon s mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy én felmehetnék a Királlyal Jérusálembe?

35. Nyolczvan esztendős vagyok ma, és most tegyek é a jó é gonoz között különbséget? * Valyon a te szolgád most válogassa é szájával, mit egem és mit igyam? szükség é immár nékem hallgatnom az éneklő férjfiaknak és asszonyoknak szavokat? És valyon mi szükség volna hogy immár a te szolgád az én uramnak a Királynak terhére lenne?

36. Egy kevéssé a Jordánon általjövén a Királyt kisérte a te szolgád; mi szükség volna, hogy ezért a Király illyen nagy jutalmat adna.

37. Hadd menjen vissza, kérlek, a te szolgád, és hadd * haljak meg az én városomban, az én atyámnak és anyámnak temetőhelyében. Hanem inkább ímhol a te szolgád Kimhám az én fiam, menjen el a Királlyal az én urammal, és cselekedjél úgy vele, a mint néked jónak tetszik.

38. És monda a Király: Jöjjön el velem Kimhám, és úgy cselekeszem vele hogy néked is tetszeni fog, és valamit tőlem kivánsz, megcselekeszem veled.

39. Mikor pedig általkelt volna a Jordánon az egész nép, a Király is pedig általment vona; megcsókolvána Király Barzillait, megáldá őtet, ki visszatére az ő helyére.

40. Általméne pedig a Király Gilgálba, és Kimhám ő vele vala. A Júdának pedig egész nemzetsége ott vala a Király általvitelében; de az Izráel * népének csak fele vala.

41. És azután mikor az egész Izráel népe a Királyhoz jött vona, mondának a Királynak: Mi az oka, hogy téged ugyan elloptak a mi atyánkfiai, a Júda nemzetsége, és általhozták a Királyt, és az ő háznépét a Jordánon, és Dávidnak minden embereit vele egyetembe?

42. Felelének pedig midnyájan a Júda férjfiai az Izráel férjfiainak: azrét hoztuk által, mert nékünk közelebb való * atyánkfia a Király, és miért haragusztok azért? A vagy megvendéglett é azért a Király? vagy megajándékozott é valami ajándékkal.

43. Felelvén pedig az Izráel fijai a Júda férjfiainak, mondának: Tíz részem vagyon nékem a Királyban. A mi Dávidra néz is, náladnál ő előtte feljebb való vagyok, miért utáltál azért meg engemet; és valyon nem elébb * tettem é szót arról, hogy haza hoznánk a mi Királyunkat? De mindazáltal erősebb lőn a Júda férjfiainak szavok az Izráel férjfiainak szavoknál.