20. RÉSZ.

Séba és Amasa veszedelme; Dávid Tiszttartói.

Vala pedig ott egy versenyes ember, kinek neve vala Séba, Bikrinek fija, Benjámin nemzetségéből való férjfiú. E tormbitát futata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz és * semmi örökségünk nincsen az Isai fijában. Azért ti Izráeliták oszoljatok el, kiki az ő sátorába.

2. Elméne azért mind az Izráel népe Dávidtól Séba * után, Bikri fija után: A Júda nemzetségéből valók pedig mellette lőnek az ő Királyoknak, a Jordán vizétől fogva mind Jérusálemig.

3. Bémenvén pedig Dávid az ő házába, Jérusálemben, előhozatá a Király a tíz asszonyembereket, az ő * ágyasait, kiket otthon hagyott vala a házat őrizni; és őrizet alá rekeszté, és tápláltatá azokat; de hozzájok bé nem méne. És őrizet alatt lőnek özvegységben mind haláloknak napjáig.

4. Monda pedig a Király Amasának: Gyüjtsd * egybe nékem a Júda nemzetségét harmadnapig, és magad is itt légy jelen.

5. Elméne azért Amasa, hogy egybegyüjtené a Júdát, és több ideig késék, hogynem mint a Király hagyta vala néki.

6. Monda akkor Dávid * Abisainak: Ímé majd gonoszbúl cselekszik velünk Séba, Bikrinek fija, Absolonnál: vedd melléd azért te uranak szolgáit, és kergesd meg őtet, hogy valami erős városokat keresvén magának, el ne szaladjon előttünk.

7. Kimenének azért ő utánna a * Joáb hadnagysága alatt valók, és a Kereteusok és # Peleteusok, és minden erős vitézek: és kiindulának Jérusálemből, hogy kergetnék Sébát Bikrinek fiját.

8. Mikor pedig volnának ama nagy kősziklánál, melly vagyon Gibeonnál, Amasa jöve * nékik eleikbe: Joáb pedig ruhájába öltözvén, az ő ruháján felűl derekához övedzett fegyvere a hüvelyében vala; és mikor Joáb menne, kiesék a fegyvere hüvelyéből.

9. Monda azért Joáb Amasának; Egésségben vagy * atyámfia? És Joáb megfogá jobbkezével az Amasa szakálát mintha meg akarná # csókolni.

10. Amasa pedig nem tudja vala magát oltalmazni a fegyvertől, melly Joáb kezében vala, és általüté * őtet az ötödik oldalcsont alatt, és kiontá a bélit a földre: és noha többször nem üté által, mindazáltal meghala; Joáb pedig és Abisai az ő attyafia, mennek vala Séba után, Bikrinek fija után.

11. Megálla pedig az Amasa teste felett Joábnak egy szolgája, és monda: Valaki Joábbal tart, és Dávidnak javát kivánja, Joáb útán siessen.

12. Amasa pedig fetreng vala a vérben az útnak közepette; látván pedig egy ember, hogy ott minden megállana, kivoná Amasát az útból a mezőbe, és ruhát vete ő reá; mivelhogy látná, hogy valaki érkeznék, minden megállana felette.

13. Minekutánna pedig kivonták volna az útból, minden ember Joáb után siet vala, hogy megkergetnék Sébát, Bikrinek fiját.

14. És áltaméne Séba az Izráelnek minden nemzetségein, Abelán azaz, Beth-Maakán, és mind a Bérea tartományának lakosain, kik egybegyülvén követik vala őtet.

15. Mikor eljutottak volna a Dávid szolgái, körűlvevék őtet Abela, vagy Beth-Maaka városában és nagy halmot töltének a * város ellen, melly a kőfallal egyenő volna: és mind a sokaság, melly Joábbal vala, rontják vala, hogy levessék a kőfalt.

16. És kiálta egy eszes asszony a városból: Halljátok meg, halljátok meg! mondjátok meg kérlek, Joábnak: Jöjj ide hozzám, valmit mondok néked!

17. Ki mikor hozzá ment volna, monda az asszony: Te vagy é Joáb: Felele: Én vagyok. Ki monda néki: Hallgasd meg a te szolgálóleányodnak szavát. És felele: Meghallom.

18. Akkor monda az asszony: Azt mondják vala először a városbeliek: Minden kétség nélkűl megtudakozzák először az Abelabeliektől, és úgy indulnak el a dologban.

19. Én egy vagyok a békesség szeretők közzűl, az Izráel hívei közzűl, te pedig el akarod veszteni a várost; még pedig az Izráel városainak annyát: miért nyelnéd béa az Úrnak örökségét?

20. Akkor felele Joáb és monda: Távol legyen, távol legyen az én tőlem, hogy bényeljem és elveszessem!

21. Nem úgy vagyon, hanem egy ember az Efraim hegyéről való, kinek neve Séba, Bikrinek fija, felemelte * kezét Dávid Király ellen: Adjátok kézbe azt egyedűl, és elmegyek a város alól. És monda az asszony Joábnak: Ímé majd kivetjük a kőfalon a fejét néked.

22. Elméne azért az asszony * nagy eszesen az egész községhez, és elvágatá Sébának a Bikri fijának fejét, és kiveték Joábnak: és trombitát fútata, és haza oszlának a város alól kiki az ő sátorába, Joáb pedig haza méne Jérusálembe a Királyhoz.

23. Joáb * azért vala az Izráel egész seregén, Bénája peig, Jójadának fija, a Kreteusokon és Peleteusokon vala főhadnagy.

24. Adorám pedig adószedő, és Jósafát Ahiludnak fija, a meglett dolgoknak megírója vala.

25. Séja pedig íródeák vala: Sádók pedig * és Abjátár, Papok valának.

26. Jairból való Ira is Dávidnak belső embere vala.