22. RÉSZ.

Dávid az Istent dícséri, és hálákat ád minden jótéteményiért.

Énekle pedig az Úrnak Dávid illyen éneket akkor, mikor az Úr megszabadítá őtet minden ellenségeinek kezekből: és Saulnak is kezéből.

2. És monda: Az Úr én * kősziklám és én kőváram, és nékem szabadítóm.

3. Az Isten az én erősségem, ő * benne bízom, paizsom nékem, és az én szabadulásomnak szarva, nékem felmagasztalóm, és mindenben oltalmam; én szabadítóm, te szabadítottálmeg engemet az erőszaktól.

4. A dícsérendő urat hívom segítségűl, és megszabadulok az én ellenségeimtől;

5. Mert a halál fájdalmi vettek vala engem körűl, az istenteleneknek árvizei megrettentettek vala engemet.

6. A koporsónak nagy kínja környékezett vala engemet, a halálnak * hálója vettetett vala meg nékem.

7. De az én nyomorúságomban az Urat hívám segítségűl, és az én Istenemhez felkiálték, és meeghallgatá az ő templomából az én szómat és az én kiáltásom felhatott az ő füleibe.

8. Akkor megindula * és megrémüle a föld, az égnek fundamentomai megmozdulának és megrendülének; mert megharagudt vala az Úr.

9. Az ő oránnak füsti felmegyen és az ő szájából * származott tűz megemészt, lángozó szeneket gerjeszt ő.

10. Meghajtván az egeket, leszálla; és homályos setétség vala az ő lábai alatt.

11. A Kérubimokra üle * és repüle, és láttaték a szélnek szárnyain.

12. A setétséget mintegy sátort maga körűl * vonta, tudniillik a vízzé változandó sűrű felhőket.

13. A nagy fényesség miatt az ő tekintetétől * tüzek gerjedtek.

14. Mennydörgést adott az Úr az égből és a felséges Isten szózatot adott.

15. Ellövé az ő nyilait, és * elszéleszté őket; és a sebes villámlás megrontá őket.

16. És a tenger örvényeinek fenekei megláttatának, e föld keerekségének fundamentomai kinyilatkozának: az Úrnak feddése miatt, és az ő orra szelének kemény fúvása miatt.

17. Elbocsátá a magasságból az ő kezét és felvőn engemet; kivona engemet a * sok vizekből.

18. Megszabadíta engemet az én * erős ellenségemtől, az én gyűlölőimtől, mivelhogy hatalmasabbak volnának nálamnál;

19. Előmet * vették vala nékem az én nyomorúságomnak idején; de az Úr volt az én gyámolóm.

20. És kihoza engemet tágas helyre; megszabadíta engemet; mert jómat kivánja nékem.

21. Megfizetett az Úr nékem az én igazságom * szerint, az én kezeimnek tisztasága szerint fizetett nékem;

22. Mert megőriztem az Úrnak útait, és hitetlenűl nem szakadtam el az én Istenemtől.

23. Mert minden ő itéletei * nékem előttem vagynak, és az ő végzéseitől nem távozom el.

24. És mivelhogy ő előtte ártatlan vagyok és megtartóztatom * magamat az én bűnömtől.

25. Megfizetett az Úr nékem az én igazságom * szerint, az ő szemei előtt való tisztaságom szerint.

26. Az irgalmashoz * irgalmas vagy, és a tökéleteshez tökéletes vagy;

27. A tisztához * tiszta vagy, a visszáshoz pedig visszás vagy;

28. A nyomorult népet * megszabadítod; de a te szemeid vagynak a felfuvalkodtak ellen, és azokat megalázod:

29. Mert te vagy Uram az * én szövétnekem, és az Úr megvilágosítja az én setétségemet.

30. Mert te általad futok által az ellenség táborán, az én Istenem segitségével szököm által a kőfalt.

31. Az Istenne úta * tökéletes, az Úrnak szava # tiszta, mindeneknek, kik ő benne bíznak, erős ## paizs.

32. Mert kicsoda volna Isten a Jehován kivűl? és * kicsoda hatalmas a mi Istenünk kivűl?

33. az Isten az én erősségem a hadban, és az én útamat tökéletesen elkészíti.

34. Az én lábaimat olyakká tette mint a szarvasokéi, és az én magas helyeimre állatott engemet.

35. Ő tanítja az én kezeimet a viadalhoz, annyira hogy az aczél kézív eltörött az én karjaim * által.

36. És a te oltalmadnak paizsát adtad nékem, és a te kegelmességed által megsokasítottál * engemet.

37. Az én lépéseimet kiterjesztetted én alattam, és az én bokáim nem tántorgottak.

38. Megkergettem az én ellenségeimet, és elvesztettem őket, és meg nem tértem, mígnem elfogyattam őket.

39. És megemésztettem őket, és általvertem őket, és fel nem kellnek, és elhullottak azén lábaim előtt.

40. És felövedeztél engemet a viadalra való erősséggel, lenyomtad én alattam az én ellenem támadókat.

41. És az én ellenségimnek nyakokat az én kezembe * adtad, az én gyűlölőimnek, és én kigyomláltam # őket.

42. Vártak segítséget, de nem volt megszabadító; az Úrhoz * kiáltottak, de nem hallgatta meg őket.

43. És megrontottam őket mind a földnek porát, mint az útczákon való sárt megtapodtam őket és elszélesztettem őket.

44. És megszabadítál engemet az én népemnek is * ellenem való támadásától, sok nemzetégeknek Fejedelmévé tettél engemet, a melly nemzetséget nem esmértem az is szolgl nékem.

45. Az idegen nemzetségek * hazudtak én előttem, mihelyt az ő fülök én felőlem hallott, engedtek nékem.

46. Az idegen nemzetek elepednek vala, és a rejtekházakban is rettegnek vala.

47. Él az Úr, és áldott az én * kősziklám, és magasztaltassék fel az Isten, az én szabadulásomnak kősziklája.

48. Isten az, a ki nékem bosszúállásokat ád: és megalázza én alattam a népeket.

49. És megmentesz engemet az én ellenségimtől és az én reám támadók között felmagasztalsz engemet, az erőszakos embertől megszabadítasz engemet.

50. Ennekokáért dícsérlek téged Uram, a pogányok * között,és a te Nevednek éneklek.

51. Ő az ő Királyának szabadúlásinak tornya, és ki irgalmasságot cselekeszk az ő megkenetettével Dáviddal és az ő magvával * mind örökké.