22. RÉSZ.
Dávid az Istent dícséri, és hálákat ád minden jótéteményiért.
Énekle pedig az Úrnak Dávid illyen éneket akkor, mikor az Úr
megszabadítá őtet minden ellenségeinek kezekből: és Saulnak is kezéből.
2. És monda: Az Úr én * kősziklám és én kőváram, és nékem
szabadítóm.
3. Az Isten az én erősségem, ő * benne bízom, paizsom nékem, és az
én szabadulásomnak szarva, nékem felmagasztalóm, és mindenben oltalmam; én
szabadítóm, te szabadítottálmeg engemet az erőszaktól.
4. A dícsérendő urat hívom segítségűl, és megszabadulok az én
ellenségeimtől;
5. Mert a halál fájdalmi vettek vala engem körűl, az
istenteleneknek árvizei megrettentettek vala engemet.
6. A koporsónak nagy kínja környékezett vala engemet, a halálnak *
hálója vettetett vala meg nékem.
7. De az én nyomorúságomban az Urat hívám segítségűl, és az én
Istenemhez felkiálték, és meeghallgatá az ő templomából az én szómat és az én
kiáltásom felhatott az ő füleibe.
8. Akkor megindula * és megrémüle a föld, az égnek fundamentomai
megmozdulának és megrendülének; mert megharagudt vala az Úr.
9. Az ő oránnak füsti felmegyen és az ő szájából * származott tűz
megemészt, lángozó szeneket gerjeszt ő.
10. Meghajtván az egeket, leszálla; és homályos setétség vala az ő
lábai alatt.
11. A Kérubimokra üle * és repüle, és láttaték a szélnek szárnyain.
12. A setétséget mintegy sátort maga körűl * vonta, tudniillik a
vízzé változandó sűrű felhőket.
13. A nagy fényesség miatt az ő tekintetétől * tüzek gerjedtek.
14. Mennydörgést adott az Úr az égből és a felséges Isten szózatot
adott.
15. Ellövé az ő nyilait, és * elszéleszté őket; és a sebes
villámlás megrontá őket.
16. És a tenger örvényeinek fenekei megláttatának, e föld
keerekségének fundamentomai kinyilatkozának: az Úrnak feddése miatt, és az ő
orra szelének kemény fúvása miatt.
17. Elbocsátá a magasságból az ő kezét és felvőn engemet; kivona
engemet a * sok vizekből.
18. Megszabadíta engemet az én * erős ellenségemtől, az én
gyűlölőimtől, mivelhogy hatalmasabbak volnának nálamnál;
19. Előmet * vették vala nékem az én nyomorúságomnak idején; de az
Úr volt az én gyámolóm.
20. És kihoza engemet tágas helyre; megszabadíta engemet; mert
jómat kivánja nékem.
21. Megfizetett az Úr nékem az én igazságom * szerint, az én
kezeimnek tisztasága szerint fizetett nékem;
22. Mert megőriztem az Úrnak útait, és hitetlenűl nem szakadtam el
az én Istenemtől.
23. Mert minden ő itéletei * nékem előttem vagynak, és az ő
végzéseitől nem távozom el.
24. És mivelhogy ő előtte ártatlan vagyok és megtartóztatom *
magamat az én bűnömtől.
25. Megfizetett az Úr nékem az én igazságom * szerint, az ő szemei
előtt való tisztaságom szerint.
26. Az irgalmashoz * irgalmas vagy, és a tökéleteshez tökéletes
vagy;
27. A tisztához * tiszta vagy, a visszáshoz pedig visszás vagy;
28. A nyomorult népet * megszabadítod; de a te szemeid vagynak a
felfuvalkodtak ellen, és azokat megalázod:
29. Mert te vagy Uram az * én szövétnekem, és az Úr megvilágosítja
az én setétségemet.
30. Mert te általad futok által az ellenség táborán, az én Istenem
segitségével szököm által a kőfalt.
31. Az Istenne úta * tökéletes, az Úrnak szava # tiszta,
mindeneknek, kik ő benne bíznak, erős ## paizs.
32. Mert kicsoda volna Isten a Jehován kivűl? és * kicsoda hatalmas
a mi Istenünk kivűl?
33. az Isten az én erősségem a hadban, és az én útamat tökéletesen
elkészíti.
34. Az én lábaimat olyakká tette mint a szarvasokéi, és az én magas
helyeimre állatott engemet.
35. Ő tanítja az én kezeimet a viadalhoz, annyira hogy az aczél
kézív eltörött az én karjaim * által.
36. És a te oltalmadnak paizsát adtad nékem, és a te kegelmességed
által megsokasítottál * engemet.
37. Az én lépéseimet kiterjesztetted én alattam, és az én bokáim
nem tántorgottak.
38. Megkergettem az én ellenségeimet, és elvesztettem őket, és meg
nem tértem, mígnem elfogyattam őket.
39. És megemésztettem őket, és általvertem őket, és fel nem
kellnek, és elhullottak azén lábaim előtt.
40. És felövedeztél engemet a viadalra való erősséggel, lenyomtad
én alattam az én ellenem támadókat.
41. És az én ellenségimnek nyakokat az én kezembe * adtad, az én
gyűlölőimnek, és én kigyomláltam # őket.
42. Vártak segítséget, de nem volt megszabadító; az Úrhoz *
kiáltottak, de nem hallgatta meg őket.
43. És megrontottam őket mind a földnek porát, mint az útczákon
való sárt megtapodtam őket és elszélesztettem őket.
44. És megszabadítál engemet az én népemnek is * ellenem való
támadásától, sok nemzetégeknek Fejedelmévé tettél engemet, a melly nemzetséget
nem esmértem az is szolgl nékem.
45. Az idegen nemzetségek * hazudtak én előttem, mihelyt az ő fülök
én felőlem hallott, engedtek nékem.
46. Az idegen nemzetek elepednek vala, és a rejtekházakban is
rettegnek vala.
47. Él az Úr, és áldott az én * kősziklám, és magasztaltassék fel
az Isten, az én szabadulásomnak kősziklája.
48. Isten az, a ki nékem bosszúállásokat ád: és megalázza én
alattam a népeket.
49. És megmentesz engemet az én ellenségimtől és az én reám támadók
között felmagasztalsz engemet, az erőszakos embertől megszabadítasz engemet.
50. Ennekokáért dícsérlek téged Uram, a pogányok * között,és a te
Nevednek éneklek.
51. Ő az ő Királyának szabadúlásinak tornya, és ki irgalmasságot
cselekeszk az ő megkenetettével Dáviddal és az ő magvával * mind örökké.