A KIRÁLYOKRÓL.
ÍRT ELSŐ KÖNYV.
1. RÉSZ.
A Királyságra vágyó Adóniának szándéka haszontalan: mert Salamon
lészen Királlyá.
Dávid Király pedig megvénhedett es megidősödött vala; és őtet
bétakarják vala leplekkel, de meg nem melegülhet vala.
2. És mondának néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak a
Királynak egy szűz leányt, ki legyen a Király körűl, és őtet táplálja és háljon
te melletted, hogy melegedjék meg az én uram a Király.
3. Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden
határiban; és találák a Súnem * városából való # Abiságot, kit hozának a
Királyhoz.
4. A leány pedig igen szép vala, és a Királyt táplálja vala és
szolgál vala néki: a Király pedig nem esméré őtet.
5. Adónia pedig * Haggitnak fija felfuvalkodék, ezt mondván: Én
uralkodom Dávid holta után és szerze magának szekereket, lovakat, és ötven
előtte járó férjfiakat.
6. És nem szomorítá meg őtet az ő attya életének idejében, ezt
mondván: Miért cselekedtél igy? Ez is pedig igen szép személy vala, és őtet
Haggit szülte vala Dávidnak Absolon * után.
7. És szóla Jóábbal * Sérujának fijával, és Abjátár Pappal, kik az
Adónia pártját tartják vala.
8. Sádók Pap pedig és Bénája * Jójadának fija, és Nátán # Próféta,
és Sémei, és Réhi, és az erős férjfiak, kik Dáviddal valának, nem állottak vala
Adónia mellé.
9. Áldozék pedig Adónia juhokkal és ökrökkel, és egyéb kövér
barmokkal a Zohélet kőszikla meleltt, melly a Rógel forrása * mellett vala: és
vendégekké hívá minden ő attyafitá, a Király fijait és minden Júdabeli
férjfiakat, a Király szolgáit;
10. De Nátán Prófétát és Benáját, és amaz erős * vitézeket, és
Salamont az ő attyafiát nem hívá el.
11. Szóla annakokáért Nátán * Bethsabénak a Salamon
annyánakilyenképen: Nem hallottad é, hog Adónia,Haggitnak fija uralkodik, és a
mi urunk Dávid nem tudja?
12. Most azért jövel és tanácsot adok néked és ezáltal szabadítsd
meg mind a te életednek, mind a te fijadnak Salamonnak életét.
13. Eredj, menj bé Dávid Királyhoz, és mond ezt néki: Édes uram
Király, nemde nem * megesküdtél é a te szolgálóleányodnak illyenképen: Salamon
a te fijad uralkodik én utánnam, és ő ül az én királyiszékembe? miért uralkodik
hát Adónia?
14. És imémikor még a Királlyal ott szólanál te, én is bémegyek
utánnad, és véghezviszem a te beszédidet.
15. Béméne annakokáért
Bethsabé a Királyhoz a kamarába, (a Király pedig igen megvénhedett
vala), hol a Súnemből való Abiság * szolgál vala a Királynak.
16. Fejet hajta azért Bethsabé, és meghajtá magát a Királynak. És
monda a Király: Mit kívánsz.
17. Felelle néki Bethsabé: Édes uram, te megesküdtél * a te Urad
Istenedre szolgálóleányodnak illyenképen: # Salamon a te fijad uralkodik én
utánnam, és ő ül az én kisrályiszékembe.
18. És ímé most Adónia uralkodik: te pedig most azt nem tudod uram
Király!
19. Mert áldozott ökrökkel, és nagy sok kövér barmokkal bőségesen,
és vendégekké hívta a Királynak * minden fijait és Abjátár Papot, és Joábot a
seregnek Hadnagyát; Salamont pedig a te szolgádat el nem hívta.
20. Te pedig, édes uram Király, tudod, hogy az egész Izráel népének
szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak a
Királynak székében ő utánna.
21. Másképen e lészen: mikor az én uram a Király elaluszik az ő
attyaival, és és az én fijam Salamon bűnösök lészünk.
22. Ímé pedig mikor még a Királlyal szólana, Nátán Próféta
érkezék. *
23. És megjelenték a Királynak, mondván: Itt vagyon Nátán Próféta.
És bémenvén a Király eleibe, meghajtá magát, a Király előtt arczal a földre
leborúlván.
24. És monda Nátán: Uram Király te mondottad é ezt; Adónia uralkodik
én utánnam, és ő ül az én királyiszékembe?
25. Mert aláment ma, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal
bőségesen, és vendégekké hívta a Királynak minden fijait, és a seregnek *
Hadnagyait és Abjátár Papot: és ímé ők esznek és isznak ő előtte, és immár azt
kiáltották: Éljen Adónia Király!
26. Engemet * pedig , ki a te szolgád vagyok, és Sádok Papot, és
Benáját a Jójada fiját, és Salamont a te szuolgádat el nem hívta.
27. Avagy az én uramtól a Királytól lett é ez a dolog, hogy nem
adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak a Királynak
székiben az ő holta után?
28. És felelvén Dávid Király, monda:Hívjátok hozzám Bethsabét. Ki
bémenvén a Király eleibe, megálla a Király előtt.
29. És megesküvék a Király mondván: Él az Úr, ki megszabadította az
én lelkemet minden nyomorúságból.
30. Hogy miképen megesküdtem * néked az Izráelnek Urára Istenére,
ezt mondván, hogy a te fijad Salamon uralkodnék én utánnam: azonképen ő ül az
én királyiszékemben én hellyettem, mellyet ma véghez viszek.
31. És fejet hajta Bethsabé aaarczal a földre leborúlván, és magát
meghajtván a Király előtt, monda: Éljen az én uram Dávid Király mind örökké!
32. Azután monda Dávid Király: Hívjátok hozzám Sádók * Papot és
Nátán Prófétát, és Benáját # Jójadának fiját: kik a Király eleibe bémenének.
33. És monda nékik a Király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak
szolgáit és ültessétek Salamont az én fiamat öszvéremre, és vigyétek alá őtet
Gihonra;
34. És kenje őtet ott Sádok Pap és Nátán Próféta Izráelnek
Királyává; annakutánna kürtöljetek és kiáltsátok: * Éljen Salamon Király!
35. És jöjjetek fel onnét ő utánna: és eljövén üljön az én
királyiszékembe, és ő uralkodjék én hellyettem: mert immár meghagytam néki,
hogy ő legyen Fejedelme mind Izráelnek s mind Júdának
36. Felele pedig Benája * Jójadának fija a Királynak, és monda:
Ámen! Így szóljona az én uramnak a Királynak Ura Istene.
37. A miképen vele volt az Úr az én urammal a Királlyal: azonképen
vele legyen Salamonnal is, és magasztalja feljebb az ő királyiszékét az én
uramnak Dávid Királynak királyiszékénél.
38. Aláméne azért Sádok Pap és Nátán Próféta és Benája, Jójadának
fija, a Kereteusok is és a * Peleteusok, és felülteték Salamon a Dávid Király
öszvérére és alávivék őtet Gihon mellé.
39. Vőn annakfelette Sádok * Pap egy szaru olajt az Úr sátorából,
és megkené Salamont; # azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen
Salamon Király!
40. És feljöve az egész nép utánna, és a nép sipol vala és örül
vala felette igen: annyira, hogy a föld is megrepedne az ő szavok miatt.
41. Meghallván pedig * Adónia, és mind a vele való hívatalos
vendégek, minekutánna a lakodalmat
elvégezték volna. Joáb is meghallván a kürtölés szavát, monda: Valyon miért
vagyon e megháborodott városnak szava.
42. Mikor pedig még ő szólana, ímé Jónathán, * az Abjátár Pap fija
érkezék, kinek monda Adónia: Jöjj bé; mert erős férjfiú vagy, és jó hírt
mondasz.
43. Felelvén pedig Jónathán, monda Adóniának: Bizonyára a mi urunk
Dávid Király Salamont tette Királlyá:
44. És elküldötte ő vele Sádok Papot a Király, és Nátán Prófétáát,
és Benáját Jójadának * fiját, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és őtet a
Király öszvérére ülteték.
45. Annakfelette Királlyá kenték őtet Sádok * Pap és Nátán Próféta
Gihonnál, és feljöttek onnét örülvén, és megzendült a város: Ez a szó mellyet
hallottatok.
46. És immár bé is ült Salamon az országnak királyiszékibe;
47. Sőt még a Király szolgái is bémenének, hogy megáldják a mi
urunkat Dávid Királyt, mondván: Tegye az Isten Salamon nevét híresebbé * a te
nevednél, és magasztalja feljebb az ő székit a te székednél. És meghajtá magát
a Király az ágyon.
48. És eképen szóla a Király: Áldott Izráelnek Ura Istene, ki adott
e mai napon ollyat, ki szemeim láttára helyettem ülne királyiszékemben.
49. Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok,
kik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne.
50. Továbbá Adónia Salamontól való féltében felkele, és
elmenvén megfogá az oltárnak *
szarvait.
51. Hírré adák pedig Salamonnak illyen szókkal: Ímé Adónia Salamon
Királytól való féltében megfogta az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék
meg ma nékem Salamon Király, hogy meg nem öli az ő szolgáját fegyverrel.
52. És monda Salamon: Ha jámbor lészen, egy hajszál * fejéről le
nem esik a földre; ha pedig gonoszság találtatik ő benne, # meg kell halnia.
53. Elkülde azért Salamon Király, és elhozák őtet az oltártól: és
eljövén meghajtá magát Salamon Király előtt; és monda Salamon Király: Menj el a
te házadhoz.