2. RÉSZ.
Dávid maga halála előtt oktatja Salamont: Salamonnak kemény
országlása.
Elközelgete pedig Dávidnak ideje, hogy meghalna, és parancsola
Salamonnak az ő fijának, ezt mondván?
2. Én elmegyek az egész * földnek után: erősödjél meg , és légy
ember.
3. És őrizd meg a te Uradnak Istenednek őrizetit, hogy az ő útain
járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit, és ítéleteit, s
bizonyságtételit, a mint meg vagyon írva * a Mózes törvényében;hogy előmented
legyen mindenekben, a mellyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre
fordulándasz;
4. Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, mellyet szólott nékem,
mondván: Ha megőrizéndik * a te fijaid az ő útjokat, járván én előttem
tökéletességgel, teljes szívek szerint és teljes lelkek szerint; ezt mondván
mondom soha el nem fogy a férjfiú néked az Izráelnek királyiszékiből.
5. Azt is jól tudod, mit cselekedett én rajtam Joáb Sérujának fija,
azaz mit cselekedett az Izráel népének két Főhadnagyival, Abnerrel * Nérnek
fijával , és Amasával # Jéternek fijával, kiket megöle, hadakozáshoz illenmdő
vért ontván békességnek idején, és mi módon helyheztette a hadakoozáshoz, és az
ő lábán való saruban.
6. Cselekedjél azért a te bölcsességed szerint; és ne engedd hogy
megőszülvén, békességgel * menjen a koporsóba.
7. A Gileádbeli Barzillainak * fijaival pedig cselekedjél
irgalmasságot, és legyenek a te asztalodnál való vendégek között: mert
hasonlóképen előmbe jövén cselekedték én velem, mikor Absolon előtt a te atyádfia előtt futnék.
8. Annakfelette, ímé veled vagyon * Sémei Gérának a Bahurimbeli
Jémini fijának fija, ki igen megszidalmaza engemet az napon, mellyen Mahanáimba
megyek vala: mindazáltal mivelhogy ő előmbe alájöve a Jordánhoz, # megesküdtem
néki az Úrra, ezt mondván: Nem öllek meg téged fegyverrel.
9. De büntetés nélkül * őtet ne hagyjad, és mivelhogy eszes férjfiú
vagy, tudod mit kelljen cselekedned vele, hogy az ő vénségét vérrel bocsássad a
koporsóba.
10. Azután meghala Dávid az ő attyaival, és eltemetteték Dávidnak *
városában.
11. Az idő pedig ,
mellyben uralkodék Dávid Izráelben, negyven esztendőt teszen: Hebronban
uralkodék * hét esztendeig, Jerusálemben pedig uralkodik harminczhárom
esztendeig.
12. Salamon azért üle Dávidnak az ő attyának királyiszékibe, és
megerősödék * az a királyi birodalma felette igen.
13. Méne pedig Adonia * Haggitnak fija Bethsabéhoz a Salamon
annyához, és az monda: Békességes é s te jöveteled? Ki felele: Békességes.
14. Annakfelette monda: Valami beszédem vagyon nékem veled. Monda
az: Szólj.
15. Akkor monda Adónia: Te tudod, hogy enyím vala az ország * és az
egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam: de elvéteték az ország tőlem,
és lőn az én atyámfiáé: mert az Úrtól adattaték néki.
16. Most pedig egy kérést kérek tőled, ne hagyjad hiába kérésemet.
Monda az néki: Mond meg, mit akarsz.
17. És monda: Szólj, kérlek, Salamon Királynak; (mert a te
kérésedet meg nem veti), hogy adja nékem a Súnemből való Abiságot feleségűl. *
18. Felele Bethsabé: Jól vagyon, és szólok melletted a Királynak.
19. Méne azért Bethsabé Salamon Királyhoz, hogy szólana néki Adónia
felől; és felkele a Király, és meghajtván magát előtte, leüle királyiszékibe¸és
széket tétete a Király az ő annya alá, ki üle néki jobbkeze felől,
20.És monda Bethsabé: Egy kis kérést kérek én tőled, ne hagyjad
hijába kérésemet. És monda néki a Király: Kérj édes anyám: mert nem hagyom
hijába kérésedet.
21. Monda ő: Adassék a Súnem városból való Abiság Adóniának * a te
atyádfiának feleségül.
22. Akkor felele Salamon Király és monda az ő annyának: De miért
kéred te a Súnámbeli Abiságot Adóniának: Kérjed néki inkább az országot is;
mert ő nékem bátyám; de ő vele egyetért Abjátár Pap * és Joáb, Sérujának fija.
23. És megesküvék Salamon Király az Úrra, mondván: Ezt cselekedje
velem az Isten, és ennél is nagyobbat, hogy az ő életének * ellene szólotta
Adónia ezt a beszédet.
24. Most annakokáért él az
Úr ki megerősített engemet, és ültetett engemet az én atyámnak Dávidnak
királyiszékibe, és ki házat * szerzett nékem, miképen megmondotta volt: Ma
megöletik Adónia.
25. Elküldé azért Salamon Király Benáját, Jójadának fiját, ki
levágá * őtet és meghala.
26. Abjátár Papnak pedig monda a Király: Menj el Anathótba a te
jószágodba; mert halálnak fija vagy; de ma téged meg nem öletlek, mivelhogy
hordoztad az Úr Istnnek ládáját Dávid előtt az én atyám előtt: mivelhogy az én
atyámnak minden nyomorúságaiban # részes voltál. *
27. És kiűzé Salamon Abjátár Papot, hogy ne lenne * az Úrnak papja,
hogy bételjesitené az Úrnak beszédét, mellyet szólott vala az Éli # háza felől
Silóban.
28. Eljuta pedig ez a hír Joábhoz, (mert Joáb Adóniához hajlott
vala, noha az előtt nem hajlott vala Absolonhoz) és elfuta Joáb az Úrnak
sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait.
29. Hirré adák pedig Salamon Királynak, ezt mondván: Joáb * az
Úrnak sátorához futott, és imé az oltár # mellett vagyon. És elküldé Salamon
Benáját, Jójadának fiját, mondván: Menj el, vágd le őtet.
30. Elméne azért Benája az Úrnak sátorához, és monda néki: Ezt
mondja a Király: Jöjj ki; Kinek felele Joáb: Semmiképen nem megyek, hanem
inkább itt halok meg. És megvivé Benája a Királynak e dolgot mondván: Így
szólott Joáb és így felelt nékem.
31. És monda néki a Király: Cselekedjél úgy a mint szólott: vágd le
őtet, * azután temesed el, és vedd el az ártatlan vért, mellyet kiontott #
Joáb, én rólam és az atyámnak házáról.
32. És az Úr fejére fordítja az ártatlan vért, mivelhogy két
férjfiakra nálánál igazabbakra és jobbakra támada, és megölé őket fegyverrel,
és az én atyám Dávid nem tudja vala; tudniillik Nérnek fiját az Izráel
seregének hadnagyát és Amasát, # Jéternek fiját, Júda vitézeinek Hadnagyát. *
33.Ezeknek azért vérek * Joábnak fejére tér, és az ő magvának
fejére mind örökké; Dávidnak pedig és az magvának, és az ő házának és
királyiszékének békessége legyen az Úrtól mind örökké.
34. Felméne azért Benája Jójadának fija és reá rohanván megölé
őtet; és eltemetteték az ő házában a pusztában.
35. Rendelé pedig a Király Benáját, Jójadának fiját ő * helyette a
sereg előtt hadnaggyá, és Sádok # Papot rendelé a Király Abjátár helyett.
36. Annakutánna elkülde a Király és magához hivatá Sémeit, * és
monda néki: Épits házat magadnak Jérusálemben, és lajál ott; és onnét ne menj
ki se ide, se tova;
37. Mert valamelly nap kimenéndesz, és által menéndesz a Kedron
patakján, bizonnyal tudjad, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen
fejeden.
38. És monda Sémei a Királynak: Tetszik nékem e beszéd: a miképen
szólott az én uram a Király, a képen cselekszik a te szolgád; és sok * ideig
lakék Sémei Jérusálemben.
39. Lőn pedig három esztendő mulva, elszökének két szolgái Sémeinek
* Ákishoz Maakénak fijához, a Gáthbeli Királyhoz, és hírré adák Sémeinek
mondván: Ímé a te szolgáid Gáthban vagynak.
40. És felkelvén Sémei, megnergelé szamarát, és elméne Gáthba
Ákishoz, hogy megkeresné az ő szolgáit: elméne Sémei és meghozá szolgáit
Gáthból.
41. Hírré adák pedig Salamonnak, hogy elment volna Sémei
Jérusálemből Gáthba és haza jött volna.
42. Akkor elkülde a Király, és magához hívatá Sémeit, és monda
néki: Nemde nem esküvéssel kénszerítettelek é téged az Úrra, és bizonyságot
tettem néked, ezt mondván: Valamelly napon kimenéndesz * s ide s tova
menéndesz, bizonnyal tudjad hogy meghalsz, és azt mondád nékem: Tetszik e
beszéd, megértettem.
43. Miért nem őrizéd meg ezokáért az Úr előtt való esküvést, és a
parancsolatot, mellyet néked parancsoltam?
44. Monda annakfelette a Király Sémeinek: Te tudod mind azt a *
gonoszságot, mellyről a te szíved bizonyság, mellyet atyámmal Dáviddal
cselekedtél: az Úr azért mind azt a gonoszságot fejedre fordította.
45. Salamon Király pedig áldott lészen; és Dávidnak királyiszéke
lészen állandó az Úr előtt mind örökké.
46. Parancsola annakokáért
a Király Benájának a Jójada fijának, ki elméne és levágá Sémeit és
meghala. És az ország megerősödék a Salamon kezében. *