8. RÉSZ.

Salamon a templomot felszenteli.

Akkor öszvegyüjté Salamon az Izráel Véneit, és a nemzetségeknek minden Fejeit, tudniillik az Izráel fijai attyaiknak Fejedelmeit Salamon Királyhoz Jérusálembe, hogy az Úr szövetségének Ládáját elvinnék a Dávid * városából, melly a Sion.

2. Gyülének azért Salamon Királyhoz az Izráelnek minden férjfiai, az Ethánim havában, az * Innepnapon, (melly a hetedik hónap.)

3. Mikor pedig eljöttek volna mindnyájan az Izráel Vénei: felvevék a Papok a ládát.

4. És elvivék az Úr ládáját, a Gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, mellyek valának a sátorban: elvivék, mondom, azokat a Papok * és a Léviták.

5. Salamon Király pedig és az Izráel egész Gyülekezete, melly ő hozzá gyült vala, megyen vala ő vele a Láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, mellyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem írattathatnának a sokaság miatt.

6. És bévivék a Papok az Úr szövetségének Ládáját az ő helyére * a Háznak belső részébe, a legszentségesb helyre, a Kérubimoknak szárnyaik alá.

7. Mert a Kérubimok kiterjesztik vala szárnyaikat * a Láda felett, és béfedik vala a Kérubimok a Ládát és annak rudait felűl.

8. Kiljebb vonák annak * rudait, annyira hogy azoknak végek megláttatnának a Szenthelyben a legszentségesb helynek első része felől; de kivűl meg nem láttatnak vala; és ott lőnek mind e mai napig.

9. Nem vala egyéb a Ládában, * hanem csak a két kőtáblák, mellyeket belé helyheztetett vala Mózes a Hórebnél, mikort az Úr szövetséget szerze az Izráel fijaival, mikor kijövének Égyiptomnak féldéből.

10. És lőn, mikor kijöttek volna a Papok a Szenthelyből: a köd * betölté az Úrnak Házát.

11. És meg nem állahnak vala a Papok az ő szolgálatjokban a köd miatt: * mert az Úrnak dicsősége töltötte vala bé az Úrnak Házát.

12. Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék * ködben.

13. Nagy szorgalmatossággal ép1tettem lakó Házat néked, olly helyet, mellyben örökké lakjál.

14. Azután megfordula a Király, és megáldá * az Izráelnek egész Gyülekezetét: Az Izráelnek pedig egész Gyülekezete fenn áll vala.

15. És monda: Áldott * legyen az Izráelnek Ura Istene, ki ő maga szólott Dávidnak az én atyámnak, és azt az ő hatalmasságával bételjesítette, mondván:

16. A naptól fogva, * mellyen kihoztam az én népemet az Izráelt Égyiptomból, nem választottam egy várost is az Izráel minden nemzetségei közzűl, hogy ott nékem Házat építenének, mellyben lenne az én nevem, hanem Dávidot választottam, hogy ő lenne az én népemnek az Izráelnek Vezére.

17. Elvégezte vala pedig * Dávid, az én atyám, hogy ő építene Házat az izu Urának Istenének nevének.

18. De az Úr monda Dávidnak az én atyámnak: Mivelhogy elvégezted volt magadban, hogy az én nevemnek Házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted;

19. De mindazáltal te nem építesz Házat nékem, hanem a te fijad * a kit te nemzesz; az épít Házat az én nevemnek.

20. Megteljesíté azért az Úr az ő beszédét, mellyet szólott vala; mert felkelék az én atyám helyett Dávid helyett; és ülék az Izráel királyiszékibe, a miképen megmondotta vala az Úr, és megépítém a Házat az Izráel Urának Istenének nevének.

21. Hol helyet szerzettem a Ládának, mellyben az Úr szövetsége * vagyon, mellyet tett a mi atyáinkkal, mikor kihozta őket Égyiptomnak földéből.

22. Megállapodék pedig * Salamon az Úrnak oltára előtt, az Izráel egész Gyülekezetének láttára és kezeit az égbe felemelé.

23. És monda: Izráelnek Ura Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alatt, ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, kik előtted tiszte szívvel járnak.

24. Ki megtartottad * a mit a te szolgádnak Dávidnak az én atyámnak szólottál: mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal bételjesítetted, a mint e mai napon megtetszik.

25. Most annakokáért , óh Izráelnek Ura Istene, tartsd meg a mit szolgádnak Dávidnak az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te magodból való férjfiú * el nem fogy én előttem, ki az Izráelnek királyiszékiben üljön; csak hogy a te fijaid megőrizzék az ő útjokat hogy én előttem járjanak, a mint te én előttem jártál.

26. Most mondom, óh Izráelnek Istene, erősítsd meg kérlek a te szavaidat, mellyeket szólottál a te szolgádnak Dávidnak, az én atyámnak.

27. Ugyan is: Igaz é, hogy az Isten lakozzék e földön? Ímé az ég, * és az egeknek egei bé nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e Ház, mellyet én építettem?

28. De tekints a te szolgádnak imádságára és könyörgésére, óh Uram én Istenem, meghallgatván * a kiáltást és az imádságot, mellyel a te szolgád imádkozik előtted a mai napon.

29. Hogy a te szemeid e Házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, mondom, melly felől azt mondottad: Ott lészen * az én nevem: és hogy meghallgassad az imádságot, mellyel imádkozik a te szolgád e helyen.

30. És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek az Izráelnek könyörgését, a kik imádkozándanak e helyen, te mondom, hallgasd meg lakhelyedből a mennyekből és meghallgatván légy kegyelmes!

31. Mikor vétkezendik valaki felebarátja ellen, és hitére * hagyja és kénszeríti őtet megesküdni: és a hit ide a te oltárod eleibe jövénd ebbe a Házba:

32. Te meghallgassad a mennyekből, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején teljék a mit keresett: és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az ő igazsága szerint.

33. Mikor megverettetik a te néped az Izráel az ő ellenségeitől, * mivelhogy ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást tejéndenek a te nevedről, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e Házban;

34. Te hallgasd meg a mennyekből, és bocsád meg Izráelnek a te népednek vétkét: és hozd vissza őket a földre, mellyet adtál az ő attyaiknak.

35. Mikor bérekesztetik * az ég és nem lészen eső, mivelhogy ellened vékeztek, és imádkozándanak e helyen, és vallást tejéndenek a te nevedről, és megtéréndenek az ő bűnökből, mikor megnyomorgatántod őket.

36. Te hallgasd meg * őket a mennyekből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek a te népednek vétkének, minekutánna megtanitándod őket a jó útra, mellyen járjanak; és adj esőt a te földedre, mellyet örökségűl adtál a te népednek.

37. Mikor éhség lejénd e földön, mikor döghalál lejénd, vagy aszály, vagy ragya, vagy sáska; vagy mikor cserebogár lejénd; vagy mikor az ő ellensége megszállja * kapuit; vagy valami egyéb csapás és nyavalya reájok jövénd:

38. Minden imádságot, minden könyörgést, melly lészen akármelly embertől, vagy a te egész népedtől az Izráeltől, midőn megérzi kiki az ő szívében a csapást, és kiterjeszténdi kezeit e Házban.

39. Te hallgasd meg a mennyekből a te lakhelyedből, és légy kegyelmes és cselekedd ezt, hogy kinek-kinek fizes az ő útai szerint, * a mint megesmérted az ő szívét, (mert te egyedűl látod minden emberek szíveiknek gondolatját.)

40. Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek szinén lakoznak, mellyet adtál a mi atyáinknak.

41. Sőt még az idegen is, * ki nem a te néped közzűl az Izráel közzűl való, ha eljövénd messze földről a te nevedért;

42. (Mert meghallják a te nagyságos nevedet, és a te hatalmas kezedet és felhuzott karodat) és imádkozánd e Házban.

43. Te meghallgassad a mennyekből a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mind azt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megesmérjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel: és esmérjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ezt a Ház mellyet én építettem.

44. Mikor a te néped kimegyen hadba az ő ellensége ellen, az úton a mellyen elbocsátod őket: és imádkozándanak az Úrnak, fordulván * az úton e városra, mellyet magadnak választottál, és e Házra, mellyet építettem a te nevednek:

45. Meghallgassad a mennyekből az ő imádságokat és könyörgéseket, és állj bosszú ő érettek.

46. Ha te ellened vétkezéndenek; (mert nincsen ember * a ki nem vétkeznék) és megharagudván reájok, az ellenségnek kezébe adándod, és fogva elviéndik őket azok, a kiktől megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel.

47. És eszekbe veszik magokat a földön, mellyre fogva vitettek, és meegtérvén könyörgeni kezdenek néked azoknak földökön, a kiktől fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenűl cselekedtünk!

48. És megtéréndenek te hozzád teljes szívekből és lelkekből, az ő ellenségeknek földében, kik őket fogva elvitték, és imádkozándanak * hozzád az ő földöknek útja # felé fordulván, mellyet adtál az ő attyaiknak, és e város felé, mellyet magadnak választottál, és e Ház felé, mellyet a te nevednek építettem.

49. Hallgasd meg a mennyekből a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgéseket, és állj bosszút érettek;

50. És légy kegyelmes a te népednek, kik ellened vétkezéndenek, megbocsátván nékik minden bűneiket, mellyekkel ellened vétkeztek: és szerezz kedvet nékik azok előtt, * kik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok:

51. Mert ők a te néped és örökséged, kiket kihoztál Égyiptomból, a vas * kemenczének közepéből.

52. Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára, és a te népednek az Izráelnek könyörgésére, meghallgatván őket mindenkor, mikor téged segítségűl hívnak.

53. Mert te külön választottad őket magadnak örökségűl * a földnek minden népei közzűl, a miképen megmondottad volt Mózes a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten!

54. És mikor elvégezte volna Salamon az Úr előtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úrnak oltára elől, és megszünék az ő térdein való állástól; és kezeit az égbe felemelvén.

55. És fennállván megáldá * az Izráelnek egész Gyülekezetét, felszóval ezt mondván:

56. Áldott legyen az Úr, ki nyugodalmat adott az ő népének az Izráelnek minden ő beszéde szerint, * csak egy beszéde is hijába való nem volt minden ő jó beszédei közzűl, a mellyeket szólott Mózes az ő szolgája által.

57. Legyen velünk is a mi Urunk Istenünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk:

58. Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő útaiban, és őrizzük meg az ő parancsolatit, végezésit és ítéletit, mellyeket parancsolt a mi atyáinknak.

59. És ezek a beszédek, mellyekkel imdákoztam az Úr előtt, legyenek jelen a mi Urunk Istenünk előtt éjjel és nappal, úgy hogy gondját viselje az ő szolgájának és az ő népének az Izráelnek minden időben:

60. Hogy megesmérjék a földön való minden népek, hogy csak az * Úr Isten; és hogy ő kivülötte nincsen más.

61. És legyen a ti szívetek tökéletes a mi Urunkhoz Istenünkhöz, járván az ő végezéseiben, és megőrizvén az ő parancsolatit, miképen e mai napon.

62. A Király pedig és az egész Izráel ő vele, áldozatokat * áldoznak vala az Úr előtt.

63. És Salamon áldozék háláadásnak áldozatjával, mellyet áldozék az Úrnak: tudniillik huszonkét * ezer ökörrel, százhúsz ezer júval: és e képen szentelék fel az Úrnak Házát a Király és az Izráelnek minden fijai.

64. Ugyanazon napon megszentelé a Király a középső pitvart, melly az Úrnak Háza előtt vala; mert ott szerze egészen égőáldozatokat, ajándékokat és háláadó-áldozatoknak kövéreit; mivelhogy a rézoltár, melly az Úr előtt vala, kisebb vala, mintsem reá férne az égőáldozat, az ajándékok és a háláadásra való áldozatoknak kövérei.

65. És Salamon Innepet * szerze az időben: és vele egyetemben az egész Izráel; nagy Gyülés vala ez, Hámátnak határától fogva Égyiptomnak határáig a mi Urunk Istenünk előtt, hét napig, ismét hét napig, azaz tizennégy napig.

66. A nyolczadik * napon pedig elbocsátá a népet; és megáldák a Királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel,mind azokért a sok jókért, mellyeket cselekedett vala az Úr Dáviddal az ő szolgájával, # és Izráellel az ő népével.