11. RÉSZ.
Salamon sok feleségei, bálványozása, ellenségei, és halála.
Salamon Király pedig megszerete sok idegen * asszonyokat, még pedig
a Faraó leányán kivűl a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek, és
Hitteusok leányait.
2. Azoknak a Pogányoknak leányait, kik felől azt mondotta vala az
Úr az Izráel fijainak: Ne közösüljetek * velek, ők is ne közösüljenek veletek;
mivelhogy az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez, mondom,
ragaszkodék Salamon szeretettel.
3. És valának néki feleségei, hétszáz Királynéasszonyok és
háromszáz ágyasai: és az ő feleségei elhajták * az ő szívét.
4. És mikor immár megvénült volna Salamon, az ő feleségei elhajták
az ő szívét az idegen istenek után; és nem vala szíve tökéletes az ő Urához
Istenéhez, a mint az ő attyának Dávidnak szíve vala.
5. Mert Salamon követi vala az Astoret * bálványt, a Sidonbeliek
Istenét, és a Milkómot az Ammoniták utálatos bálványát.
6. Gonosz dolgot cselekedék azért Salamon az Úrnak szemei előtt, és
nem követé ollyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid az ő attya.
7. Akkor építe Selemon templomot Kámosnak * a Moábiták utálatos
bálványának a hegyen, melly Jérusálem ellenében vagyon, és Moloknak, # az Ammon
fijai utálatos bálványának.
8. És e képen cselekedék Salamon mind az ő idegen feleségeivel: kik
jóillatot tesznek és áldoznak vala az ő isteneiknek.
9. Megharagvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az
Izráel Urától Istenétől, ki * megjelent vala néki két úttal.
10. És erről parancsolatot * adott vala néki, hogy ne követne
idegen isteneket; mindazáltal meg nem őrizte az Úrnak parancsolatját.
11. Monda azért az Úr Salamonnak: Mivelhogy illyen gonoszság
találtatott benned, és meg nem őrizted az én szövetségemet és az én
rendelésimet, mellyeket parancsoltam néked: * elszakasztván elszakasztom tőled
az országot, és adom a te # szolgádnak.
12. Mindazáltal míg élsz, nem cselekeszem ezt Dáidért a te
atyádért, hanem a te fijadnak kezétől szakasztom el azt.
13. De nem szakasztom el az egész királyi birodalmat; hanem * egy
nemzetséget adok a te fijadnak Dávidért, az én szolgámért és Jérusálemért,
mellyet magamnak választottam.
14. Támaszta azért ellenséget az Úr Salamonra, az Edombeli Hadádot,
ki az Edombeli királyi nemből való vala.
15. Mert mikor Dávid az Edomiták ellen ment vona, és Joáb a
vitézeknek Hadnagya elment volna a megöleetteknek temetésére; és levágott volna
* minden férjfiúi nemet Edomban.
16. (mert hat hónapig lőn ott Joáb az egész Izráellel, míg minden
férjfiúi nemet elvesztene Edomban.)
17. Akkor szaladott vala el Hadád, és vele együtt valami Edomiták
az ő attyának szolgái közzűl ő vele, bémenvén Égyiptomba. Hadád pedig akkor kis
gyermek vala.
18. Kik felkelvén Midiánból, menének Páránba, és melléjek vévén a
Páránbeli férjfiak közzűl, bémenének Égyiptomba Faraóhoz az beli királyhoz; ki
házat ada néki, és ételt italt szolgáltata néki, jószágot is ada néki.
19. Igen kedvében lőn azért Hadád Faraónak úgyannyira, hogy
feleségűl adá néki az ő feleségének hugát, a Táfnes Királynéasszonynak hugát.
20. Szüle pedig néki a Táfnes huga fiat, Génubátot az ő fiját, és
felnevelé azt Táfnes a Faraó házában, és lőn Génubát a Faraó házában a Faraó
fijai között.
21. Mikor pedig Hadád meghallotta volna Égyiptomban, hogy elaludt
volna Dávid az ő attyaival, és hogy Joáb is a seregnek Hadnagya mgholt volna;
akkor monda Hadád Faraónak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én földembe.
22. Felele Faraó néki: Mi nélkűl szűkölködöl én nálam, hogy a te
földedbe igyekezel menni? Felele az: Semmi nélkűl nem szűkölködöm, de kérlek
bocsáss el engemet.
23. Támaszta annakfelette az Isten néki ellenséget, Rézont,
Eljadának fiját, ki elfutott vala Hadadézertől * a Sóbabeli Királytól az ő
urától.
24. És hadakozó férjfiakat gyüjtött vala maga mellé, és ő vala a
seregnek Hadnagya, mikor megölé őket Dávid: azután Damaskusba menvén ott
lakának és uralkoának Damaskusban.
25. És ellensége lőn Izráelnek, Salamonnak egész éltében, a
nyomorúságon kivűl, mellyet szerez vala Hadád és meggyűlölé az Izráelt, és
uralkodék Siriában.
26. Jéroboámot is pedig * feltámasztá az Úr az Efrateus Nébátnak
fiját, Seredából valót; (a kinek annyának Sérua vala neve, egy özvegy asszony)
ki Salamonnak szolgája vala, annyira hogy felemelné kezét a Király ellen.
27. És ez lőn oka, miért támadott volna a Király ellen: mert
Salamon megépítette Millót, és bérakatta az ő attyának Dávidnak városának
romlását.
28. Jéroboám pedig erős férjfiú vala; és látván Salamon, hogy az ő
szolgája az ő dogában szorgalmatos volna, reáveté a József * háza
gondviselésének minden terhét.
29. Akkor az időben pedig, mikor Jéroboám kiment vona Jérusálemből,
találá őtet az úton Ahija a Silóbeli Próféta: ő pedig új öltözetben vala, és
csak ketten valának a mezőn együtt.
30. És megragadván Ahija az új ruhát, melly azon vala, hasitá azt *
tizenkét részre.
31. És monda Jéroboámnak: Vedd el magadnak a tíz részt: mert ezt
mondja * az Izráelnek Ura Istene: Ímé elszakasztom ez országot Salamonnak
kezétől, és néked adom a tíz nemzetséget.
32. Egy nemzetséget hagyok * pedig ő nála az én szolgámért Dávidért,
és Jérusálemnek városáért, mellyet magamnak választottam az Izráel minden
nemzetségei közzűl.
33. Ezokáért: mert elhagytak engemet, és imádták Astóretet a
Sidonbeliek istenét, és Kámost a Moábiták istené; és Milkomot az Ammon fijainak
istenét; és nem jártak az én útaimban; azt cselekedvén a mi tetszett volna az
én szemeimnek: az én végezésimet és ítéletimet, a mint Dávid az ő attya
megörizte.
34. Nem veszek mindazáltal el semmit a királyi birodalomban az ő
kezétől, hanem akaraom hogy Fejedelem leyen életének minden idejében, *
Dávidért az én szuolgámért, kit magamank választottam; mivelhogy megőrizte az
én parancsolatimat és végzéseimet.
35. De az ő fijának * kezétől elveszem a királyi birodalmat, és
néked adom azt, tudniillik a tiz nemzetséget.
36. Az ő fijának pedig egy nemzetséget adok, hogy Dávidnak az én
szolgámnak legyen előttem * szövétneke mindenkor Jérusálemben, a városban
mellyet magamnak választottam, hogy ott helyheztetném az én nevemet.
37. Téged pedig felveszlek, és uralkodol mindeneken a te lelkednek
kívánsága szerint, és Király lész * az Izráelen.
38. És ha te minden * parancsolatimnak engedéndesz és járándasz az
én útaimban, és azt cselekedénded a mi tetszik nékem, megőrizvén az én
rendelkezésimet és parancsolatimat, a mint Dávid az én szolgám cselekedett: én
veled leszek és építek néked állandó házat, a mint Dávidnak építettem, és néked
adom az Izráelt.
39. És * megsanyargatom ezokáért a Dávid magvát: de mindazáltal nem
# mind örökké.
40. Igyekezk vala pedig Salamon megölni * Jéroboámot, ezokáért
felkelvén Jéroboám, futa Égyiptomba # Sésákhoz az Égyiptombeli Kirlyhoz: és lőn
Égyiptomban, míg meghala Salamon.
41. Salamonnak pedig egyébb dolgai és minden cselekedetei,
mellyeket cselekedett, és bölcsesége, avagy nem írattattak é meg a Salamon *
cselekedeteiről írott könyvben?
42. A napok pdig, mellyekben uralkodott Salamon Jérusálemben az
egész Izráelen, volta, negyven * esztendők.
43. És elaluvék Salamon az ő attyaival, és eltemetteték az ő
attyának * Dávidnak városában. És Roboám az ő fija uralkodék helyette.