11. RÉSZ.

Salamon sok feleségei, bálványozása, ellenségei, és halála.

Salamon Király pedig megszerete sok idegen * asszonyokat, még pedig a Faraó leányán kivűl a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek, és Hitteusok leányait.

2. Azoknak a Pogányoknak leányait, kik felől azt mondotta vala az Úr az Izráel fijainak: Ne közösüljetek * velek, ők is ne közösüljenek veletek; mivelhogy az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez, mondom, ragaszkodék Salamon szeretettel.

3. És valának néki feleségei, hétszáz Királynéasszonyok és háromszáz ágyasai: és az ő feleségei elhajták * az ő szívét.

4. És mikor immár megvénült volna Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után; és nem vala szíve tökéletes az ő Urához Istenéhez, a mint az ő attyának Dávidnak szíve vala.

5. Mert Salamon követi vala az Astoret * bálványt, a Sidonbeliek Istenét, és a Milkómot az Ammoniták utálatos bálványát.

6. Gonosz dolgot cselekedék azért Salamon az Úrnak szemei előtt, és nem követé ollyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid az ő attya.

7. Akkor építe Selemon templomot Kámosnak * a Moábiták utálatos bálványának a hegyen, melly Jérusálem ellenében vagyon, és Moloknak, # az Ammon fijai utálatos bálványának.

8. És e képen cselekedék Salamon mind az ő idegen feleségeivel: kik jóillatot tesznek és áldoznak vala az ő isteneiknek.

9. Megharagvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Izráel Urától Istenétől, ki * megjelent vala néki két úttal.

10. És erről parancsolatot * adott vala néki, hogy ne követne idegen isteneket; mindazáltal meg nem őrizte az Úrnak parancsolatját.

11. Monda azért az Úr Salamonnak: Mivelhogy illyen gonoszság találtatott benned, és meg nem őrizted az én szövetségemet és az én rendelésimet, mellyeket parancsoltam néked: * elszakasztván elszakasztom tőled az országot, és adom a te # szolgádnak.

12. Mindazáltal míg élsz, nem cselekeszem ezt Dáidért a te atyádért, hanem a te fijadnak kezétől szakasztom el azt.

13. De nem szakasztom el az egész királyi birodalmat; hanem * egy nemzetséget adok a te fijadnak Dávidért, az én szolgámért és Jérusálemért, mellyet magamnak választottam.

14. Támaszta azért ellenséget az Úr Salamonra, az Edombeli Hadádot, ki az Edombeli királyi nemből való vala.

15. Mert mikor Dávid az Edomiták ellen ment vona, és Joáb a vitézeknek Hadnagya elment volna a megöleetteknek temetésére; és levágott volna * minden férjfiúi nemet Edomban.

16. (mert hat hónapig lőn ott Joáb az egész Izráellel, míg minden férjfiúi nemet elvesztene Edomban.)

17. Akkor szaladott vala el Hadád, és vele együtt valami Edomiták az ő attyának szolgái közzűl ő vele, bémenvén Égyiptomba. Hadád pedig akkor kis gyermek vala.

18. Kik felkelvén Midiánból, menének Páránba, és melléjek vévén a Páránbeli férjfiak közzűl, bémenének Égyiptomba Faraóhoz az beli királyhoz; ki házat ada néki, és ételt italt szolgáltata néki, jószágot is ada néki.

19. Igen kedvében lőn azért Hadád Faraónak úgyannyira, hogy feleségűl adá néki az ő feleségének hugát, a Táfnes Királynéasszonynak hugát.

20. Szüle pedig néki a Táfnes huga fiat, Génubátot az ő fiját, és felnevelé azt Táfnes a Faraó házában, és lőn Génubát a Faraó házában a Faraó fijai között.

21. Mikor pedig Hadád meghallotta volna Égyiptomban, hogy elaludt volna Dávid az ő attyaival, és hogy Joáb is a seregnek Hadnagya mgholt volna; akkor monda Hadád Faraónak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én földembe.

22. Felele Faraó néki: Mi nélkűl szűkölködöl én nálam, hogy a te földedbe igyekezel menni? Felele az: Semmi nélkűl nem szűkölködöm, de kérlek bocsáss el engemet.

23. Támaszta annakfelette az Isten néki ellenséget, Rézont, Eljadának fiját, ki elfutott vala Hadadézertől * a Sóbabeli Királytól az ő urától.

24. És hadakozó férjfiakat gyüjtött vala maga mellé, és ő vala a seregnek Hadnagya, mikor megölé őket Dávid: azután Damaskusba menvén ott lakának és uralkoának Damaskusban.

25. És ellensége lőn Izráelnek, Salamonnak egész éltében, a nyomorúságon kivűl, mellyet szerez vala Hadád és meggyűlölé az Izráelt, és uralkodék Siriában.

26. Jéroboámot is pedig * feltámasztá az Úr az Efrateus Nébátnak fiját, Seredából valót; (a kinek annyának Sérua vala neve, egy özvegy asszony) ki Salamonnak szolgája vala, annyira hogy felemelné kezét a Király ellen.

27. És ez lőn oka, miért támadott volna a Király ellen: mert Salamon megépítette Millót, és bérakatta az ő attyának Dávidnak városának romlását.

28. Jéroboám pedig erős férjfiú vala; és látván Salamon, hogy az ő szolgája az ő dogában szorgalmatos volna, reáveté a József * háza gondviselésének minden terhét.

29. Akkor az időben pedig, mikor Jéroboám kiment vona Jérusálemből, találá őtet az úton Ahija a Silóbeli Próféta: ő pedig új öltözetben vala, és csak ketten valának a mezőn együtt.

30. És megragadván Ahija az új ruhát, melly azon vala, hasitá azt * tizenkét részre.

31. És monda Jéroboámnak: Vedd el magadnak a tíz részt: mert ezt mondja * az Izráelnek Ura Istene: Ímé elszakasztom ez országot Salamonnak kezétől, és néked adom a tíz nemzetséget.

32. Egy nemzetséget hagyok * pedig ő nála az én szolgámért Dávidért, és Jérusálemnek városáért, mellyet magamnak választottam az Izráel minden nemzetségei közzűl.

33. Ezokáért: mert elhagytak engemet, és imádták Astóretet a Sidonbeliek istenét, és Kámost a Moábiták istené; és Milkomot az Ammon fijainak istenét; és nem jártak az én útaimban; azt cselekedvén a mi tetszett volna az én szemeimnek: az én végezésimet és ítéletimet, a mint Dávid az ő attya megörizte.

34. Nem veszek mindazáltal el semmit a királyi birodalomban az ő kezétől, hanem akaraom hogy Fejedelem leyen életének minden idejében, * Dávidért az én szuolgámért, kit magamank választottam; mivelhogy megőrizte az én parancsolatimat és végzéseimet.

35. De az ő fijának * kezétől elveszem a királyi birodalmat, és néked adom azt, tudniillik a tiz nemzetséget.

36. Az ő fijának pedig egy nemzetséget adok, hogy Dávidnak az én szolgámnak legyen előttem * szövétneke mindenkor Jérusálemben, a városban mellyet magamnak választottam, hogy ott helyheztetném az én nevemet.

37. Téged pedig felveszlek, és uralkodol mindeneken a te lelkednek kívánsága szerint, és Király lész * az Izráelen.

38. És ha te minden * parancsolatimnak engedéndesz és járándasz az én útaimban, és azt cselekedénded a mi tetszik nékem, megőrizvén az én rendelkezésimet és parancsolatimat, a mint Dávid az én szolgám cselekedett: én veled leszek és építek néked állandó házat, a mint Dávidnak építettem, és néked adom az Izráelt.

39. És * megsanyargatom ezokáért a Dávid magvát: de mindazáltal nem # mind örökké.

40. Igyekezk vala pedig Salamon megölni * Jéroboámot, ezokáért felkelvén Jéroboám, futa Égyiptomba # Sésákhoz az Égyiptombeli Kirlyhoz: és lőn Égyiptomban, míg meghala Salamon.

41. Salamonnak pedig egyébb dolgai és minden cselekedetei, mellyeket cselekedett, és bölcsesége, avagy nem írattattak é meg a Salamon * cselekedeteiről írott könyvben?

42. A napok pdig, mellyekben uralkodott Salamon Jérusálemben az egész Izráelen, volta, negyven * esztendők.

43. És elaluvék Salamon az ő attyaival, és eltemetteték az ő attyának * Dávidnak városában. És Roboám az ő fija uralkodék helyette.