12. RÉSZ.

Az ország Roboám és Jéroboám között megosztatik.

Elméne pedig Roboám * Síkembe: mert Síkembe gyült valaaz egész Izráel, hogy Királlyá tenék őtet.

2. Mikor pedig meghallotta volna Jéroboám Nébátnak fija, ki még Égyiptomban * vala, a hová futott vala Salmaon Király előtt, visszajöve akkor Égyiptomból.

3. És hozzá küldvén elhívaták őtet. Elmenének pedig Jéroboám és az Izráel egész Gyülekezete, és szólának Roboámnak mondván:

4. A te atyád igen megnehezítette a * mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatját, és a nehéz igát, mellyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.

5. És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jöjjetek vissza hozzám. Elméne annakokáért a nép.

6. És tanácsot tarta Roboám a Vénekkel, kik Salamon előtt az ő attya előtt állottak vala éltéen, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy e népnek választ tegyek?

7. És szólának azok mondván: Ha e mai napon kedvét teszed e népnek, és nékik szolgálsz; azaz jó választ téssz nékik, mind éltig szolgálnak néked.

8. Megveté pedig a Vének tanácsát, mellyet néki adtak vala, és tanácsot tarta az ifjakkal, kik ő vele együtt nevekedtek vala fel, kik ő előtte udvarlanak vala.

9. És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ tegyünk e népnek, melly nékem szólván azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, mellyet reánk vetett a te atyád?

10. Mondának pedig néki az ifjak, kik együtt nevekedtek vala fel ő vele: Így szólj ennek a népnek, melly szólván néked ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj, mondom, nékik: Az én kisebbik ujjam temérdekebb az én atyámnak egész derekánál.

11. Most azért, az én atyám ha reátok nehéz igát vetett, én nehezebbé teszem a ti igátokat: Az én atyám ostorokkal ostorozott titeket, én pedig skorpiókkal ostorozlak titeket.

12. Elméne annakokáért * Jéroboám és mind a sokaság Roboámhoz harmadnapra, a mint meghagyta vala a Király, ezt mondván: Jöjjetek hozzám harmadnapon.

13. És a Király kemény választ tőn a népnek, megvetvén a Véneknek * tanácsát, mellyet adtak vala néki.

14. Szóla pedig nékik az ő ifjainak tanácsok szerint, mondván: Az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én pedig nehezebbé tészem; az én atyám ostorokkal ostorozott titeket, de én skorpiókkal ostorozlak titeket.

15. És nem hallgatá meg a Király a népet; mert az Úrtól lőn ennek az oka, hogy megerősítené az ő beszédét, mellyet szólott vala a Silóbeli Ahija által Jéroboámnak * a Nébát fijának.

16. Mikor pedig látta volna az egész Izráel, hogy meg nem hallgatta volna őket a Király, felele az egész nép a Királynak e képen: Micsoda * részünk vagyon nékünk Dávidban? Nincsen nékünk # örökségünk az Isai fijában, menj el a te hajlékidba, óh Izráel? Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izráel az ő hajlékiba.

17. Roboám csak azokon az Izráel fijain uralkodék, kik Júda * városaiban laknak vala.

18. Elküldé pedig Roboám Király Adorámot * ki adószedő vala, és megkövezé őtet az egész Izráel, és meghala: Roboám Király pedig hamarsággal szekerébe felüle, hogy szaladna Jérusálembe.

19. Így szakada el az Izráel népe Dávidnak házától mind e mai napig.

20. És lőn, mikor meghallotta volna az egész Izráel, hogy megjött volna Jéroboám, érette küldvén hívaták őtet a gyülekezetbe, és Királlyá * tevék őtet az egész Izráelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedűl a Júda nemzetsége.

21. Méne azért Roboám Jérusálembe, és öszvegyüjté Júdának egész házát és Benjáminnak nemzetségét száz és nyolczvanezer válogatott hadra való férjfiakat, hogy megvívnának az Izráel házával, és visszanyernék az országot Roboámnak a Salamon fijának.

22. Lőn pedig az Isten beszéde Sémajához * az Isten emberéhez, mondván:

23. Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fijának, a Júda Királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a több népnek mondván:

24. Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izráel ellen; térjetek meg ki-ki házába: mert én # tőlem lett e dolog; és engedének az Úr beszéédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint.

25. Megépíté pedig Jéroboám Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén megépíté * Pénuelt.

26. És monda Jéroboám szívében: Majd visaztér ez ország a Dávid házához;

27. Ha felmegyen e nép hogy áldozatot tegyen Jérusálemben az Úrnak házában: e népnek szíve az ő urához Roboámhoz a Júda Királyához hajol; és engemet megölvén, * visszatérnek Roboámhoz a Júda Királyához.

28. Tanácsot tartván azért a Király, csináltata két arany borjúképet, és monda nékik: Elég hogy ez ideig Jérusálemben feljártatok: Ímhol vagynak a te isteneid * óh Izráel, kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből.

29. És egyiket helyhezteté * Béthelben, a másikat pedig Dánban.

30. És lőn e dolog nagy * bűnnek oka; hogy tudniillik a nép menne e bálvány eleibe mind Dán városig.

31. Csinálá annakfelette a magas helyek templomát, és Papokat * szerze, némellyeket a község közzűl, kik nem valának a Lévi fijai közzűl.

32. Szerze Jéroboám innepet is a nyolczadik hónapban, a hónapnak tizenötödik napján, a Júdabeli Innepnek módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozvána borjúknak, mellyeket csinált vala: és szerze Béthelben Papokt a magas helyeken való kápolnákhoz, mellyeket csinált vala.

33. Áldozék az oltáron is, mellyet csinált vala Béthelben, a nyolczadik hónapnak tizenötödik napján, abban a hónapban, mellyet az ő szívében gondolt vala: és innepet szerze az fijainak és felméne oltárra, hogy jóillatot szerezne.