13. RÉSZ.
Bétheli oltár ellen jövendőlő Próféa: Jéroboám kinyujtott karjának
megszáradása.
Ímé pedig az Istennek embere * jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak
beszédével; Jéroboám pedig áll vala az oltár mellett, hogy jóillattal áldoznék.
2. És kiálta az oltár ellen az Úrnak beszédével, és monda: Oltár,
oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy fiú születik a Dávid házából, kinek neve
lészen Jósiás, ki * megáldozza rajtad a kápolnákhoz való Papokat, kik jóillatot
szereznek most te rajtad, és az emberek tetemeit is megégetik rajtad.
3. És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az
Úr mondotta legyen ezt: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, melly rajta
vagyon.
4. Lőn pedig mikor meghallotta volna a Király az Isten emberének
beszédét, mellyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyujtá Jéroboám az
ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őtet. És megszárada az ő keze,
mellyet kinyujtott vala ellene, és nem vonhatá bé magához a kezét.
5. Az oltár annakfelette meghasada és kiomlana a hamu az oltárról a
jegy * szerint, mellyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által.
6. Szóla azért a Király, és monda az Isten emberének: Könyörögj * a
te Uradnak Istenednek és imádkozzál érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én
kezem. És mikor könyörgött volna az Isten embere az Úrnak, hozzá hajla a
Királynak keze, és ollyan lőn mint az előtt.
7. Akkor szóla a Király az Isten emberének: Jere haza velem és
egyél ebédet, azután megajándékozlak.
8. És monda az Isten embere a Királynak: Ha a te házadnak felét
nékem * adnád is, nem mennék el veled és nem enném kenyeret, sem vizet nem
innám e helyen:
9. Mert így parancsolt az Úr nékem az ő beszéda által, mondván: Ne
egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, mellyen
elmenéndesz.
10. Elméne azért más úton, és tére meg azon az úton, mellyen
Béthelbe ment vala.
11.Egy vén próféta * lakik vala pedig Béthelben, kinek fija elméne,
és megbeszélé az ő attyának mind azt a dolgot, mellyet cselekedett vala az
Isten embere Béthelben, és a beszuédeket mellyeket szólott vala a Királynak; és
megbeszélék azokat az ő attyoknak.
12. Akkor mondana nékik az ő attyok: Melly úton ment el? és
megmutaták néki az ő fijai az útat, mellyen elment vala az Isten embere, ki
Júdából jött vala.
13. És monda az ő fijainak: Nyergeljétek meg nékem a szamárt; kik
megnyergelék néki a szamárt, és felüle reá.
14. És elméne az Isten embere után, s megtalálá őtet ülvén egy
cserfa alatt, és monda néki: Te vagy é amaz Isten embere, ki Júdából * jöttél?
És monda: Én vagyok.
15. Akkor monda néki: Jere haza velem, és egyél kenyeret.
16. És felele az: Nem mehetek vissza veled, bé sem mehetek veled;
nem eszem kenyerte, vizet sem iszom veled e helyen.
17. Mert meg vagyon nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne *
egyél kenyeret, vizet se iygál ott, és ne térj azon az úton vissza, mellyen oda
menéndesz.
18. Felele az néki: Én is Próféta vagyok mint szinte te, és nékem
az Angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őtet veled a te
házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki.
19. Megtére azért vele, és kenyeret evék az ő házában, és vizet
ivék.
20. Mikor pedig ők asztalnál ülnének; lőn az Úrnak beszéde a
Prófétához, a ki őtet visszahozta vala.
21. És kiáltá az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt
mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhoghy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg
nem tartottad * a parancsolatot, mellyet néked a te Urad Istened parancsolt
vala.
22. Hanem megtértél, és kenyeret ettél és vizet ittál a helyen,
melly felől azt mondotta vala néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem
temettetik * a te tsted a te atyáidnak koporsójokban.
23. És lőn minekutánna ett volna kenyeret, és ivott volna;
megnyergelé néki a szamárt, tudniillik
a Prófétának, a kit visszahozott vala.
24. Mikor azért elment volna; egy oroszlán találá őtet az úton,
melly megölé * őtet; és az ő teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind
az oroszlán, a holttest mellett állanak vala.
25. És ímé a férjfiak, kik azon elmennek vala, megláták azt a
holttestet, hogy fekszik vala az úton, és az oroszlánt, a ki mellette áll vala;
és elmenvén megbeszélék a városban, mellyben a vén Próféta * lakik vala.
26. Mellyet mikor meghallotta volna az a Próféta, a ki visszahozta
vala őtet az útról, monda: Az Isten embere az, ki engedetlen volt az Úr *
szájának; ezokáért adta az Úr őtet azoroszlánnak, és az rontotta egybe, és ölte
meg őtet, az Úrnak beszéde szerint, mellyet szólott vala néki.
27. Szóla annakfelette az ő fijainak, mondván: Nyegeljétek meg
nekem a szamárt. És megnyergelék.
28. Ki mikor elment volna, megtalálá a holttestet, hogy az úton
feküdnék, és mind a szamárt, mind az oroszlánt, kik a holttest mellett állanak
vala; nem evék az oroszlán a testben, a szamárt sem sérté meg.
29. És felvevé a Próféta az Isten emberének testét, és feltevé azt
a szamárra, és visszahozza azt, és béméne a vén Próféta a városba, hogy ott
siratná és eltemetné őtet.
30. És bétevé annak holttestét a maga koporsójába, és siraták őtet,
mondván: Ah szerelmes * atyámfia!
31. Minekutánna pedig eltemette volna őtet, szóla az ő fijainak e
képen: Mikor meghalándok, e koporsóba temessetek engemet, mellybe az Isten
embere temettetett; az én tetemimet tegyétek az ő tetemei mellé.
32. Mert bételjesedik az, a mit kiáltott az Úrnak beszédével, mind
az oltár ellen, melly Béthelben vagyon, mind a magas helyeken való házak *
ellen, mellyek Samariának városaiban vagynak.
33. E meglévén, ugyan nem tére meg Jéroboám * az ő gonosz utáról:
hanem ismét Papokat rendele a nép közzűl a magas helyeken való kápolnákba; és a
ki néki tetszik, azt választja vala, hogy lenne a magas helyeken való
kápolnáknak Papja.
34. És e dolog ada okot Jéroboám házának büntetésére, hogy
kigyomláltatnék és * eltöröltetnék a föld színéről.