19. RÉSZ.
Illyés Jézabel előtt fut: Istentől ételt, vigasztalást, és
parancsolatokat vészen.
Megbeszélé pedig Akháb * Jézabelnek mind azokat, mellyekeet Illyés
cselekedett vala: és kiváltképen hogy # megölte volna mind a Prófétákat
fegyverrel.
2. Külde azért Jézabel követeket Illyéshez, mondván: Ezt
cselekedjék * velem az istenek, és annál is nagyobbat, ha holnap illyenkor úgy
cselekeszem a te életeddel, mint te azoknak életekkel mind egyig cselelekedtél.
3. Mellyet mikor megértett vona, felkelvén elméne, az ő életéről
gondot viselvén: És méne Beersebába, * melly Júdában vala: holott hagyá az ő
szolgáját.
4. Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földr,e és elmenvén leüle
egy fenyőfa alatt, és kivánja vala magában, hogy meghalna, és monda: Elég immár
az én * életem: most óh Uram, vedd el az én lelkemeet: mert nem vagyok jobb az
én atyáimnál!
5. És lefekvék és elaluvék a fenyőfal alatt. És ímé ugyan akkor egy
Angyal illeté őtet, és monda néki: Kelj * fel, egyél.
6. És mikor ide s tova tekintett vona, ímé fejénél vala egy szén
között sült pogácsa, és egy pohár víz: Evék azért és ivék, és ismét lefeküvék.
7. Eljöve pedig az Úrnak Angyala másodszor is, ésmegilleté őtet, és
monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való útad van.
8. Felkelvén azért evék és ivék; ésméne annak az ételnek erejével,
* negyven nappal és negyven éjjel, mind az Isten hegyéig Hórebig.
9. És béméne ott egy barlangba, és ott hála: és ímé lőn az Úrnak
beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit jársz itt Illyés?
10. Ő pedig monda: Nagy búsulásom vagyon a seregek Uráért
Istenéért: mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fijai, a te oltáraidat *
lerontották, és a te Prófétáidat # fegyverrel megölték; és csak én egyedűl
maradtam, engemet is pedig halálra ## keresnek.
11. És monda: Jöjj ki és állj meg ezen a hegyen az * Úr előtt: És
ímé az Úr azon megyen vala által, és az Úr előtt megyen vala nagy erős szél,
melly a hegyeket felfordítja vala, és meghasogatja vala a kősziklákat az Úr
előtt; de az Úr nem # vala abban a szélben: és a szél után földindulás lőn, de
az Úr nem vala a földindulásban.
12. És a földindulás után tűz jöve, de * nem vala az Úr a tűzben;
és a tűz után egy lassú és vékony szó hallattaték.
13. Mikor pedig ezeket hallaná Illyés: béfedé az ő orczáját
palástjával, és kiindulván álla a barlannak ajtajára; és ímé szózat lőn ő
hozzá, melly ezt mondá: Mit szerzesz * itt Illyés?
14. És ő felele: Nagy búsulásom vagyon a seregeknek Uráért
Istenéért, mert az Izráel fijai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te
oltáraidat, és a te Prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedűl maradtam,
engemet is pedig halálra keresnek.
15. És monda az Úr néki: Menj el térj vissza a te útadon
Damaskusnak pusztája felé, és mikor oda jutándasz, * kenjed Királlyá Hazáelt
Siriában:
16. Jéhut pedig, * Nimsinek fiját Királlyá kenjed Izráelben; és
Elizeust az Abel-Méholabeli Sáfátnak fiját Prófétává kenjed te helyedbe.
17. És lészen, hogy valaki megmenekedik Hazáelnek fegyverétől, azt
* Jéhu megöli; és a ki megmenekedik Jéhunak fegyverétől, azt Elizeus megöli.
18. Meghagytam pedig * Izráelben hétezer embert, kiknek az ő térdek
meg nem hajlott a Baálnak, és kiknek szájok nem csókolta meg azt.
19. Elmenvén azért onnét, megtalálá Elizeust a Sáfár fiját, ki
szánt vala, és tizenkét járom ökör vala előtte, és ő a tizenkettődikkel vala;
és Illyés hozzá méne, és az ő palástját reá * veté.
20. Ki elhagyván az ökröket, Illyés után futa, mondván: Kérlek,
hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután * követlek: És
monda: Menj el, és jöjj vissza; mert mit cselekedtem veled?
21. És elmenvén ő tőle vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és
az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé nékik a húsát, és a népnek
adá, és evének; és felkelvén elméne Illyés után, és szolgála néki.