19. RÉSZ.

Illyés Jézabel előtt fut: Istentől ételt, vigasztalást, és parancsolatokat vészen.

Megbeszélé pedig Akháb * Jézabelnek mind azokat, mellyekeet Illyés cselekedett vala: és kiváltképen hogy # megölte volna mind a Prófétákat fegyverrel.

2. Külde azért Jézabel követeket Illyéshez, mondván: Ezt cselekedjék * velem az istenek, és annál is nagyobbat, ha holnap illyenkor úgy cselekeszem a te életeddel, mint te azoknak életekkel mind egyig cselelekedtél.

3. Mellyet mikor megértett vona, felkelvén elméne, az ő életéről gondot viselvén: És méne Beersebába, * melly Júdában vala: holott hagyá az ő szolgáját.

4. Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földr,e és elmenvén leüle egy fenyőfa alatt, és kivánja vala magában, hogy meghalna, és monda: Elég immár az én * életem: most óh Uram, vedd el az én lelkemeet: mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!

5. És lefekvék és elaluvék a fenyőfal alatt. És ímé ugyan akkor egy Angyal illeté őtet, és monda néki: Kelj * fel, egyél.

6. És mikor ide s tova tekintett vona, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa, és egy pohár víz: Evék azért és ivék, és ismét lefeküvék.

7. Eljöve pedig az Úrnak Angyala másodszor is, ésmegilleté őtet, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való útad van.

8. Felkelvén azért evék és ivék; ésméne annak az ételnek erejével, * negyven nappal és negyven éjjel, mind az Isten hegyéig Hórebig.

9. És béméne ott egy barlangba, és ott hála: és ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit jársz itt Illyés?

10. Ő pedig monda: Nagy búsulásom vagyon a seregek Uráért Istenéért: mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fijai, a te oltáraidat * lerontották, és a te Prófétáidat # fegyverrel megölték; és csak én egyedűl maradtam, engemet is pedig halálra ## keresnek.

11. És monda: Jöjj ki és állj meg ezen a hegyen az * Úr előtt: És ímé az Úr azon megyen vala által, és az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, melly a hegyeket felfordítja vala, és meghasogatja vala a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem # vala abban a szélben: és a szél után földindulás lőn, de az Úr nem vala a földindulásban.

12. És a földindulás után tűz jöve, de * nem vala az Úr a tűzben; és a tűz után egy lassú és vékony szó hallattaték.

13. Mikor pedig ezeket hallaná Illyés: béfedé az ő orczáját palástjával, és kiindulván álla a barlannak ajtajára; és ímé szózat lőn ő hozzá, melly ezt mondá: Mit szerzesz * itt Illyés?

14. És ő felele: Nagy búsulásom vagyon a seregeknek Uráért Istenéért, mert az Izráel fijai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te Prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedűl maradtam, engemet is pedig halálra keresnek.

15. És monda az Úr néki: Menj el térj vissza a te útadon Damaskusnak pusztája felé, és mikor oda jutándasz, * kenjed Királlyá Hazáelt Siriában:

16. Jéhut pedig, * Nimsinek fiját Királlyá kenjed Izráelben; és Elizeust az Abel-Méholabeli Sáfátnak fiját Prófétává kenjed te helyedbe.

17. És lészen, hogy valaki megmenekedik Hazáelnek fegyverétől, azt * Jéhu megöli; és a ki megmenekedik Jéhunak fegyverétől, azt Elizeus megöli.

18. Meghagytam pedig * Izráelben hétezer embert, kiknek az ő térdek meg nem hajlott a Baálnak, és kiknek szájok nem csókolta meg azt.

19. Elmenvén azért onnét, megtalálá Elizeust a Sáfár fiját, ki szánt vala, és tizenkét járom ökör vala előtte, és ő a tizenkettődikkel vala; és Illyés hozzá méne, és az ő palástját reá * veté.

20. Ki elhagyván az ökröket, Illyés után futa, mondván: Kérlek, hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután * követlek: És monda: Menj el, és jöjj vissza; mert mit cselekedtem veled?

21. És elmenvén ő tőle vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé nékik a húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén elméne Illyés után, és szolgála néki.