20. RÉSZ.
A Siriai Király meg akarja hódoltatni Akhábot, kit Akháb megfog, és
ismét elbocsát.
Benhadád pedig a Siriabeli Király, öszvegyüjté egész seregeit, és
harminczkét Király vala ő vele, és nagyon sok lovak és szekerek; felméne pedig
és megszállá Samariát, és vitatá azt.
2. És követeket külde Akhábhoz az Izráel Királyához abba a városba;
3. És mondának a követek néki; Ezt mondja Benhadád: a te ezüstöd és
aranyad enyim, a te feleségeid is és a te szép fijaid enyimek.
4. És felele az Izráelnek Királya, és monda: A mint megmondottad
uram Király, tiéd vagyok mindenekkel, a mellyeket én birok!
5. Megtérvén pedig a követek, mondának: Ezt mondja Benhadád:
Mivelhogy hozzád küldöttem, ezt izenvén, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a
te feleségeidet és fijaidat nékem adjad:
6. Honap azért illyenkor elküldöm az én szolgáimat te hozzád, és
megkeresik a te házadat, és a te szolgáidnak házait; és azok kezekhez veszik,
valami shzép marhád vagyon, és elhozzák.
7. Eleibe hívá azért az Izráelnek Királya mind az országnak Véneit,
és onda: Vegyétek eszetekbe, kérlek, és lássátok minémű gonosz szándékkal
legyen ez: Mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért
és aranyamért, és meg nem tagadtam tőle.
8. És mondának néki azok a Vének mindnyájan, és mind az egész nép:
Ne engedj néki, és az ő akaratját meg ne teljesítsed.
9. Monda azért a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak a
Királynak, mind azokat, mellyek felől először izentél a te szolgádnak,
megcselekeszem; de ezt nem cselekdhetem. Így elmenvén a követek, megmondák néki
a választ.
10. Hozzá küldé azért Benhadád, és monda: Így cselekedjenek bátor
velem az istenek, vagy annál is inkább ha Samariának minden pora elég lészen,
hogy a velem való nép közzűl mindeniknek csak egy-egy marokkal jusson!
11. És felele az Izráelnek Királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne
kérkedjék a ki fegyverbe öltözik úgy, mint a ki immár leveti a fegyvert.
12. Meghallván pedig ezt a választ, mikor ő innék a Királyokkal a
sátorokban, mond az ő szolgáinak: Készítsétek elő a hadiszerszámokat; és
előkészíték azokat a város ellen.
13. És ímé egy Próféta méne Akhábhoz Izráel Királyához, ki ezt
mondá: Ezt mondja az Úr: A vagy nem láttad e mind ezt a nagy sokaságot: ímé e
mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad azt, hogy én vagyok az Úr!
14. Monda pedig Akháb: Ki által? Ama felele: Ezt mondja az Úr: Az
ország Fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda Akháb: Kicsoda lészen
előttökjáró? Felele: Te lészesz.
15. Megszámlálá azért az ország Fejedelmeinek ifjait, kik kétszázan
és harminczketten lőnek; ezekután megszámlálá mind az Izráel fijainak is minden
népét, kik hétezeren lőnek.
16. Kimenének annakokáért délkor: Benhadád pedig mind a Királyokkal
egybe iszik vala a sátorokban, és részeg vala ő, és a harminczkét Királyok, kik
jöttek vala segítségűl mellé.
17. Kimenének, mondom, az ország Fejedelmeinek ifjai legelőször, és
Benhadád elkülde, mikor megmondották vona néki, ezt mondván: Valami férjfiak
jöttek ki Samariából!
18. És monda Benhadád: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg
őket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen.
19. Amazok pedig kijövén a városból, a tartományok Fejedelmeinek
ifjai, és a sereg, melly * őket követi vala.
20. Levágák kiki az ő elenségét, és elfutának a Siriabeliek, és az
Izráel megűzé őket; elszalada pedig Benhadád a Siriabeli Király lóháton
egynéhány lovagokkal.
21. Kijöve annakutánna az Izráel Királya, és * megveré mind a
lovagokat, mind a szekerekbe valókat; megveré, mondom, a Siriabelieket nagy
csapással.
22. Méne pedig az Izráel Királyához egy Próféta, és ezt mondá néki:
Menj el, erősítsd meg magadat, és vedd eszedbe, és lásd meg, mit kelljen
cselekednekd: mert esztendő mulva ismét feljő a Siriabeli Király ellened.
23. A Siriabeli * Király szolgái pedig mondának néki: A hegyeknek
istenei az ő isteneik, azért győztek meg minket; de vívjunk meg velek a mezőn,
és meglátod, ha meg nem győzzük őket.
24. És ezt cselekedjed: Küld el a Királyokat, kit-kit az ő
helyéről; és szerezz Hadnagyokat helyettek.
25. Te annakfelette szerezz magadnak ollyan sereget, mint az vala,
a melly tőled elvesze, és ollyan lovakat és szekereket, mint annakelőtte
valának; és vívjunk meg velek a mezőben, és meglátod, ha meg nem győzzük őket:
és engede az ő szavoknak, és a képen cselekedék.
26. Mikor azért az esztendő elmult volna, megszámlálá Benhaád a
Siriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakoznék az Izráel ellen.
27. Az Izráel fijai is megszámláltatának, és az elébbiek mind *
megvalának, és eleikbe menének ahzoknak. Táborba szállán pedig az Izráel fijai,
amazokhz képest ollyanok valának, mit két kicsiny kecske nyájacska; de a
Siriabeliek ellepték # vala a földet.
28. Jött vala pedig egy Isten embere és ezt mondá az Izráel
Királyának: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy a Siriabeliek azt mondották, hogy csak
a hegyeknek Istene * az Úr, és nem a völgyeknek Istene! Ez okáért mind ezt a
nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megesmérjétek hogy én vagyok az Úr.
29. Táborban lőnek azért ezek azok ellenébe hetednapig. Lőn pedig a
hetedik napon, megütközének, és az Izráel * fijai levágának a Siriabeliek
közzűl egy nap százezer gyalogot.
30. A többiek bészaladának Afek városába, és a kerítés leomolván,
huszonkét ezer embereket öle meg a kik megmaradtak vala: Benhadá pedig futva *
szalada a városba, és elrejtezék a belső kamarába.
31. Akkor mondának az ő szolgái néki: Ímé megértettük, hogy az
Izráel házabeli Királyok kegyelmes Királyok legyenek; ötözzünk kérlek zsákokba,
és a mi nyakunkba vessünk köteleket, és menjünk ki az Izráel Királyához: netalán
megengedi életedet.
32. Zsákokba öltözének azért, és köteleket * vetének nyakokba, és
menének az Izráel Királyához és mondának: A te szolgád Benhadád ezt mondja:
Éljen, kérlek, az én lelkem! Ama monda: Él é még? én atyámfia ő!
33. Azok a férjfiak pedig a jövendőmondóknak módjok szerint,
szorgalmatosan eszekbe veszik vala mit szólana, és nagy sietséggel ragadák e
szót, és mondának: A te atyádfia Benhadád él. És monda: Menjetek el és hozzátok
ide őtet. Kijöve azért ő hozzá Benhadád és felülteté őtet az ő szekerébe.
34. És monda Benhadád néki: A melly városokat elvett vala az én
atyám a te atyádtól, azokat visszaadom és csinálj magadnak útczákat
Damaskusban, mint az én atyám csinált vala Samariában. És monda Akháb: Én is
illyen kötés alatt bocsátlak el téged. Kötést tőn azért vele, és elbocsátá
őtet.
35. Egy férjfiú pedig a Próféták fijai közzűl monda az ő
felebarátjának az Úrnak beszéde szerint: Verj meg engemet, kérlek; de az nem
akará őtet megverni.
36. Akkor monda néki: Mivelhogy nem engedél az Úr szavának: ímé
mihelyt én tőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. Elméne azért ő tőle, és
találá őtet az oroszlán, melly megölé. *
37. Talála azután más férjfiat, kinek monda: Kérlek, verj meg
engemet. És megveré az annyira hogy megsebesítené.
38. És elméne az a Próféta, és az őtfélen megálla, várván a
Királyt: és elváltoztatá magát, szemeit béfedezvén.
39. Midőn pedig azon menne el a Király, kiálta a Királyhoz, és
monda: A te szolgád kiment vala a hadba, és ímé egy férjfiú eljövénhoza én
hozzám egy férjfiat, és monda: Őrizd meg ezt a férjfiat; ha elszaladánd, meg
kell halnod érette, vagy egy tálentom ezüstöt fizetsz.
40. És mikor a te szolgád sok dolgokban volna foglalatos, tehát
elment a fogoly: És monda néki az Izráel Királya: Az a te törvényed, mellyet
magad tettél.
41. És mindjárt elvevé a fedelet az ő szeméről és megesméré őtet az
Izráel Királya, hogy a Próféták közzűl való volna.
42. És monda néki: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy elbocsátád kezedből
a férjfiat, kit én meg akartam * öletni; azért a te életed lészen ez ő élete
helyett, és a te néped az ő népe helyett.
43. És házához méne az Izráel Királya szomorú és megbúsult szívvel,
és méne Samariába.