20. RÉSZ.

A Siriai Király meg akarja hódoltatni Akhábot, kit Akháb megfog, és ismét elbocsát.

Benhadád pedig a Siriabeli Király, öszvegyüjté egész seregeit, és harminczkét Király vala ő vele, és nagyon sok lovak és szekerek; felméne pedig és megszállá Samariát, és vitatá azt.

2. És követeket külde Akhábhoz az Izráel Királyához abba a városba;

3. És mondának a követek néki; Ezt mondja Benhadád: a te ezüstöd és aranyad enyim, a te feleségeid is és a te szép fijaid enyimek.

4. És felele az Izráelnek Királya, és monda: A mint megmondottad uram Király, tiéd vagyok mindenekkel, a mellyeket én birok!

5. Megtérvén pedig a követek, mondának: Ezt mondja Benhadád: Mivelhogy hozzád küldöttem, ezt izenvén, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fijaidat nékem adjad:

6. Honap azért illyenkor elküldöm az én szolgáimat te hozzád, és megkeresik a te házadat, és a te szolgáidnak házait; és azok kezekhez veszik, valami shzép marhád vagyon, és elhozzák.

7. Eleibe hívá azért az Izráelnek Királya mind az országnak Véneit, és onda: Vegyétek eszetekbe, kérlek, és lássátok minémű gonosz szándékkal legyen ez: Mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyamért, és meg nem tagadtam tőle.

8. És mondának néki azok a Vének mindnyájan, és mind az egész nép: Ne engedj néki, és az ő akaratját meg ne teljesítsed.

9. Monda azért a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak a Királynak, mind azokat, mellyek felől először izentél a te szolgádnak, megcselekeszem; de ezt nem cselekdhetem. Így elmenvén a követek, megmondák néki a választ.

10. Hozzá küldé azért Benhadád, és monda: Így cselekedjenek bátor velem az istenek, vagy annál is inkább ha Samariának minden pora elég lészen, hogy a velem való nép közzűl mindeniknek csak egy-egy marokkal jusson!

11. És felele az Izráelnek Királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék a ki fegyverbe öltözik úgy, mint a ki immár leveti a fegyvert.

12. Meghallván pedig ezt a választ, mikor ő innék a Királyokkal a sátorokban, mond az ő szolgáinak: Készítsétek elő a hadiszerszámokat; és előkészíték azokat a város ellen.

13. És ímé egy Próféta méne Akhábhoz Izráel Királyához, ki ezt mondá: Ezt mondja az Úr: A vagy nem láttad e mind ezt a nagy sokaságot: ímé e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad azt, hogy én vagyok az Úr!

14. Monda pedig Akháb: Ki által? Ama felele: Ezt mondja az Úr: Az ország Fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda Akháb: Kicsoda lészen előttökjáró? Felele: Te lészesz.

15. Megszámlálá azért az ország Fejedelmeinek ifjait, kik kétszázan és harminczketten lőnek; ezekután megszámlálá mind az Izráel fijainak is minden népét, kik hétezeren lőnek.

16. Kimenének annakokáért délkor: Benhadád pedig mind a Királyokkal egybe iszik vala a sátorokban, és részeg vala ő, és a harminczkét Királyok, kik jöttek vala segítségűl mellé.

17. Kimenének, mondom, az ország Fejedelmeinek ifjai legelőször, és Benhadád elkülde, mikor megmondották vona néki, ezt mondván: Valami férjfiak jöttek ki Samariából!

18. És monda Benhadád: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen.

19. Amazok pedig kijövén a városból, a tartományok Fejedelmeinek ifjai, és a sereg, melly * őket követi vala.

20. Levágák kiki az ő elenségét, és elfutának a Siriabeliek, és az Izráel megűzé őket; elszalada pedig Benhadád a Siriabeli Király lóháton egynéhány lovagokkal.

21. Kijöve annakutánna az Izráel Királya, és * megveré mind a lovagokat, mind a szekerekbe valókat; megveré, mondom, a Siriabelieket nagy csapással.

22. Méne pedig az Izráel Királyához egy Próféta, és ezt mondá néki: Menj el, erősítsd meg magadat, és vedd eszedbe, és lásd meg, mit kelljen cselekednekd: mert esztendő mulva ismét feljő a Siriabeli Király ellened.

23. A Siriabeli * Király szolgái pedig mondának néki: A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek meg minket; de vívjunk meg velek a mezőn, és meglátod, ha meg nem győzzük őket.

24. És ezt cselekedjed: Küld el a Királyokat, kit-kit az ő helyéről; és szerezz Hadnagyokat helyettek.

25. Te annakfelette szerezz magadnak ollyan sereget, mint az vala, a melly tőled elvesze, és ollyan lovakat és szekereket, mint annakelőtte valának; és vívjunk meg velek a mezőben, és meglátod, ha meg nem győzzük őket: és engede az ő szavoknak, és a képen cselekedék.

26. Mikor azért az esztendő elmult volna, megszámlálá Benhaád a Siriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakoznék az Izráel ellen.

27. Az Izráel fijai is megszámláltatának, és az elébbiek mind * megvalának, és eleikbe menének ahzoknak. Táborba szállán pedig az Izráel fijai, amazokhz képest ollyanok valának, mit két kicsiny kecske nyájacska; de a Siriabeliek ellepték # vala a földet.

28. Jött vala pedig egy Isten embere és ezt mondá az Izráel Királyának: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy a Siriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene * az Úr, és nem a völgyeknek Istene! Ez okáért mind ezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megesmérjétek hogy én vagyok az Úr.

29. Táborban lőnek azért ezek azok ellenébe hetednapig. Lőn pedig a hetedik napon, megütközének, és az Izráel * fijai levágának a Siriabeliek közzűl egy nap százezer gyalogot.

30. A többiek bészaladának Afek városába, és a kerítés leomolván, huszonkét ezer embereket öle meg a kik megmaradtak vala: Benhadá pedig futva * szalada a városba, és elrejtezék a belső kamarába.

31. Akkor mondának az ő szolgái néki: Ímé megértettük, hogy az Izráel házabeli Királyok kegyelmes Királyok legyenek; ötözzünk kérlek zsákokba, és a mi nyakunkba vessünk köteleket, és menjünk ki az Izráel Királyához: netalán megengedi életedet.

32. Zsákokba öltözének azért, és köteleket * vetének nyakokba, és menének az Izráel Királyához és mondának: A te szolgád Benhadád ezt mondja: Éljen, kérlek, az én lelkem! Ama monda: Él é még? én atyámfia ő!

33. Azok a férjfiak pedig a jövendőmondóknak módjok szerint, szorgalmatosan eszekbe veszik vala mit szólana, és nagy sietséggel ragadák e szót, és mondának: A te atyádfia Benhadád él. És monda: Menjetek el és hozzátok ide őtet. Kijöve azért ő hozzá Benhadád és felülteté őtet az ő szekerébe.

34. És monda Benhadád néki: A melly városokat elvett vala az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom és csinálj magadnak útczákat Damaskusban, mint az én atyám csinált vala Samariában. És monda Akháb: Én is illyen kötés alatt bocsátlak el téged. Kötést tőn azért vele, és elbocsátá őtet.

35. Egy férjfiú pedig a Próféták fijai közzűl monda az ő felebarátjának az Úrnak beszéde szerint: Verj meg engemet, kérlek; de az nem akará őtet megverni.

36. Akkor monda néki: Mivelhogy nem engedél az Úr szavának: ímé mihelyt én tőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. Elméne azért ő tőle, és találá őtet az oroszlán, melly megölé. *

37. Talála azután más férjfiat, kinek monda: Kérlek, verj meg engemet. És megveré az annyira hogy megsebesítené.

38. És elméne az a Próféta, és az őtfélen megálla, várván a Királyt: és elváltoztatá magát, szemeit béfedezvén.

39. Midőn pedig azon menne el a Király, kiálta a Királyhoz, és monda: A te szolgád kiment vala a hadba, és ímé egy férjfiú eljövénhoza én hozzám egy férjfiat, és monda: Őrizd meg ezt a férjfiat; ha elszaladánd, meg kell halnod érette, vagy egy tálentom ezüstöt fizetsz.

40. És mikor a te szolgád sok dolgokban volna foglalatos, tehát elment a fogoly: És monda néki az Izráel Királya: Az a te törvényed, mellyet magad tettél.

41. És mindjárt elvevé a fedelet az ő szeméről és megesméré őtet az Izráel Királya, hogy a Próféták közzűl való volna.

42. És monda néki: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy elbocsátád kezedből a férjfiat, kit én meg akartam * öletni; azért a te életed lészen ez ő élete helyett, és a te néped az ő népe helyett.

43. És házához méne az Izráel Királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.