21. RÉSZ.

Akháb a Nábot szőlőjét elfoglalja.

Lőn pedig mind ezek után, vala egy szőlője a Jezréelbeli * Nábótnak, melly szőlő Jezréelben val, Akhábnak a Samariabeli Királynak háza mellett.

2. És szóla Akháb Nábótnak, mondván: Add nékem a te szőlődet, hogy legyen veteméynes kertem: mert közel vagyon és szinte az én házam mellett: és néked érette jobb szőlőt adok annál, hogy ha néked tetszik, pénzűl adom meg az árát.

3. Felele Nábót Akhábnak: Oltalmazzon az Úr engemet attól, hogy * néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.

4. Akkor haza méne Akháb nagy bánattal és búsulással a beszéd miatt, mellyet szólott vala néki a Jezréelbeli Nábót, mondván: Nem adom néked az én atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az ő ágyára, és orczáját a fal felé fordítá, és nem evék kenyeret.

5. Hozzá menvén pedig az ő * felesége Jézabel, monda néki: Miért háborodott meg a te szíved, és kenyeret nem eszel.

6. Ki felelé néki: Mert ama Jezréelbeli Nábótnak szólék, mondván néki: Add nékem a te szőlődet pénzen, vagy ha inkább tetszik más szőlőt adok néked érette, ő pedig felele: Nem adom néked az én szőlőmet.

7. És monda néki Jézabel az ő felesége: E képen bírod é most te az Izráel országát? Kelj fel, egyél kenyeret és a te szíved örvendezzen, én néked adom a Jezréelbeli Nábótnak szőlőjét.

8. És levelet íra Akháb nevével, mellyet megpecsétle az ő gyűrűjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a Főembereknek, kik Nabóttal egy városban laknak vala.

9. E képen írt vala pedig a levélben, mondván: Hirdessetek böjtöt és ültessétek Nábótot a nép között a főbb helyre.

10. És ő ellene állassatok két hamis férjfiakat, kik tanúbizonyságot tegyenek ellene, mondván: Megszidalmaztad mind az Istent s mind a Királyt: Annakutánna vigyétek ki, és kövezzétek meg őtet, hogy meghaljon.

11. A képen cselekedének azért a Vének és a Főemberek, kik az ő városában laknak vala, miképen Jézabel nékik megizente vala, és a mint a levélben megírta vala, mellyet nékik küldött vala:

12. Böjtöt hirdetének és ülteték Nábótot a nép között a főbb helyre.

13. Előjövének azután két hamis férjfiak, és ő ellenébe leülének, és tanúbizonyságot tőnnek ő ellene azok a mais férjfiak, Nábót ellen a nép előtt, mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a Királyt. Kivivék azért őtet a városból, és megkövezék és meghala.

14. Azután megizenék Jézabelnek, mondván: Megköveztetett * Nábót, és megholt.

15. Lőn pedig mikor meghallotta volna Jézabel, hogy megköveztetett volna Nábót, és megholt volna, monda Akhábnak: Kelj fel, és foglald el a Jezréelbeli Nábótnak szőlőjét, mellyet néked nem akara adni pénzen; mert nem él Nábót, hanem megholt.

16. Hallván azért Akháb hogy megholt volna Nábót, felkele, hogy alámenne a Jezréelbeli Nábótnak szőlőjébe, hogy elfoglalná azt.

17. Akkor szóla az Úr Thesbites * Illyésnek, mondván:

18. Kelj fel, menj alá Akhábnak az Izráelbeli Királynak eleibe, ki Samariában lakik, ímé a Nábót szőlőjében vagyon, mellybe aláment, hogy azt elfoglalja.

19. És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde nem megölted é és nem el is foglaltad é? Szólj annakfelette e képen: Ezt mondja az Úr: Azon helyen a hol felnyalták az ebek Nábótnak vérét, felnyalják az * ebek a te véredet is.

20. És monda Akháb Illyésnek: A vagy előmbe kellett e jőnöd néked, én * ellenségem! Felele az: Elődbe jöttem; mert te magadat mindenestől erre adtad, hogy gonoszságot cselekedjél az Úr szemei előtt.

21. Ímé azt mondja az Úr: Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom * Akhábnak még a falra hugyozóját is, mind a bérekesztettet, mind az elhagyattattat Izráelben;

22. És olyanná teszem a te házadat, mint Jéroboámnak * Nébát fijának háziát, és mint Baásának # az Ahija fijának házát; mivelhogy haragra ingerleettél engemet, és mivelhogy bűnbe ejtetted az Izráelt.

23. Annakfelette Jézabel felől is szóla az Úr, mondván: az ebek * eszik meg Jézabelt Jezréelnek kőfala előtt.

24. Azt a ki meghal Akhábnak házából a városban, az ebek * eszik meg: azt pedig, a ki a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg.

25. Mert bizonyára nem volt Akhábnak mássa: ki magát arra adta volna, hogy csak * gonoszságot cselekedjen az Úr szemei előtt, mellyre az ő felesége, Jézabel # ösztökélé őtet;

26. Mert igen utálatos dolgot cselekedék, követvén a bálványokat mind a szerint a mint cselekedének az Emoreusok, kiket az Úr kiűze az Izráel fijai előtt.

27. Lőn pedig, mikor meghallotta volna Akháb e beszéedeket, * megszaggatá az ő ruháit, és zsákba öltözék és böjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala.

28. Szóla azért az Úr Thesbites Illyésnek, mondván:

29. Láttad é hogy Akháb megalázta magát előttem? Mivelhogy azért megalázta magát előttem, nem hozom reá a veszedelmet * az ő idejében, hanem az ő fija idejében hozom el a veszedelmet az ő házára.