22. RÉSZ.

Akháb elvesz a hadban: uralkodnak Jósafat és Akházia.

Három esztendeig nem vala pedig hd a Siriabeliek között és az Izráel köziött.

2. Lőn pedig a harmadik * esztendőben, aláméne Jósafát a Júdabeli Király az Izráelbeli Királyhoz.

3. Akkor monda az Izráel Királya az ő szolgáinak: Tudjáték é hogy miénk Rámóth * Gileád? mi pedig hallgatunk és nem vesszük vissza azt a Siriabeli Királytól?

4. És monda Jósafátnak: Feljösz * é velem e hadba Rámóth Gileád ellen? Felele Jósafát az Izráelbeli Királynak: Úgy lészek én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim, mint a te lovaid.

5. Monda annakfelette Jósafát az Izráel Királyának: Kérdj tanácsot, kérlek, e mai napon az Úr * beszédéből.

6. Öszvegyüjté azért az Izráel Királya a Prófétákat közel négyszáz férjfiakat, és monda nékik: Elmenjek é Rámóth Gileá ellen hadba, vagy elhagyjam? És mondának: Menj fel; mert az Úr kezébe adja azt a Királynak.

7. És monda Jósafát: Vagyon é ezek kivül itt az Úrnak Prófétája, hogy attól tudakozzunk?

8. És monda az Izráel Királya Jósafátnak: Vagyon egy férjfiú, ki álltal megkérdhetjük az Urat, Mikeás a Jemla fija; de én gyűlölöm őtet; mert soha nem jövendől nékem jót, * hanem gonoszt, és monda Jósafát: Ne szóljon a Király e képen!

9. Előszólíta azért az Izráel Királya egy udvariszolgát, és monda: Hívd ide hamar Mikeást a Jemla fiját.

10. Az * Izráel Királya pedig és Jósafát, a Júda Királya ülnek vala kiki az ő székében, felöltözve királyi ruhákban, egy szérűn Samariának kapuja előtt, és mind a Próféták előttök állván jövendölnek vala.

11. Csinált vala pedig magának Sédékiás a Kénaána fija vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleldezed a Siriabelieket, míglen meg emészted őket.

12. Mindnyájan a Próféták is e képen jövendölnek vala, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen: és jó szerencséd lészen; mert azt az Úr a Király kezébe adja.

13. A követ pedig, a ki elemt vala, hogy elhívná Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé most a Próféták egyenlő akaratból jót jövendölnek a Királynak: szólj, kérlek, te is úgy, min azok közzűl egy, és jövendölj jót a Királynak.

14. Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy azt mondom, a mit az Úr * mondánd nékem.

15. Mikor azért a Királyhoz ment volna, monda néki a Király: Mikeás! elmenjünk é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk? Ő pedig monda néki: Menj fel, és jó szerencséd lészen; mert az Úr kezébe adja azt a Királynak.

16. És monda néki a Király: Még is kénszerítlek téged, * hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem, az Úr nevében.

17. Akkor monda: Látám: hogy az egész Izráel elszéledett vala a hegyeken, mint a juhok, mellyeknek nincsen pásztorok. És monda az Úr: Nincsen ezeknek urok, térjen vissza kiki az ő házához békességben.

18. És monda az Izráel Királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam * é néked, hogy jót nékem nem jövendöl, hanem gonoszt.

19. Monda ismét Mikeás: Annakokáért halld meg az Úrnak beszédét: Látám az Urat, * hogy az ő székiben ül vala és az egész mennyei sereg udvart áll vala néki jobb-és balkeze felől.

20. És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámóth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá.

21. Akkor előjöve egy tisztátalan * lélek, ki az Úr eleibe álla, és monda: Én megcsalom őtet. Az Úr pedig monda néki: Miképen?

22. Felele: Kimegyek és * hazug lélek lészek az ő minden Prófétáinak szájokban. Akkor monda az Úr: Megcsalod te, és meg is győződ: menj ki azért, és cselekedjél úgy.

23. Most azért, ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mind ezeknek a te Prófétáidnak szájokba; és az Úr veszedelmes dolgot szólott ellened.

24. Akkor előjöve Sédékiás, Kénaána fija, és arczúl * csapván Mikeást, monda: Mikor távozott el én tőlem az Úrnak lelke, hogy csak néked szólana?

25. Felele Mikeás: Ímé meglátod a napon, mellyen egy házból a másikba mégy bé, hogy * elrejtezhessél.

26. Monda annakokáért az Izráel Királya: Fogjad Mikeást és vidd vissza őtet Ammonhoz a város Fejedelméhez, és Jóáshoz a Király fijához.

27. És mondjad nékik: Ezt mondja a Király: Vessétek ezt a tömlőczbe, és tápláljátok őtet asszú kenyérrel és kevés vízzel, míglen békességgel megjövök.

28. Monda pedig Mikeás: Ha visszatérsz békességgel, * nem szólott én általam az Úr. Annakfelette monda: Halljátok ezt minden népek!

29. Felméne azért az Izráel Királya, és Jósafát a Júda Királya Rámóth Gileád ellen.

30. És monda az Izráel Királya Jósafátnak: Megváltoztatom * ruhámat, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba. És elváltoztatá ruháját az Izráel Királya, és úgy méne a viadalra.

31. A Siriabeli Király pedig megparancsolá az ő szekerei harminczkét Fejedelmeinek, mondván: Ne vívjatok se kicsinnyel, se naggyal, hanem csak egyedűl az Izráel Királya ellen vívjatok.

32. Lőn pedig, hogy mikor meglátták volna a szekerek Fejedelmei Jósafátot, mondának: Nyilván ez az Izráel Királya; és reá rohanván, vivának ellene: akkor kiálta Jósafát.

33. Mikor pedig látták volna a szekereknek Fejedelmei, hogy nem az Izráel Királya volna, eltérének ő róla.

34. Egy ember pedig ellöve szerencsére az ő kézívéből, és találá az * Izráel Királyát ott, a hol egybeszorították vala a pánczélt, és onda a maga kocsisának: Térítsd meg kezedet, és vígy ki engem a táborból: mert igen megsebesedtem!

35. (Erős ütközet lőn pedig azon a napon, a Király pedig az ő szekerében áll vala a Siriabelieknek ellenekbe,) és meghala estve felé és kifoly vala a vér a sebből a szekérben.

36. És megkiálták napnyugotkor a táborban, mondván: Minden ember térjen meg az ő városába és földébe:

37. Meghala, mondom a Király; és visszavivén Samariába, eltemeték a Királyt Samariában.

38. Mikor pedig megmosnák az ő szekerét és fegyvereit a Samaria mellett való tóban: az ebek * nyalják vala az ő vérét, az Úrnak beszéede szerint, mellyet szólott vala.

39. Akhábnak pedig több dolgai és minden cselekedetei, az elefánttetemből építtetett ház, és mind a városok mellyeket épített, nemde nincsenek é megirva az Izráel Királyai felől való Krónika könyvben?

40. Elaluvék azért Akháb az ő attyaival; és uralkodék Akházia az ő fija helyette.

41. Jósafát továbbá, Asának fija, uralkodni kezde Júdában Akhábnak az Izráel Királyának negyedik esztendejében.

42. Jósafát pedig harminczöt esztendős vala, mikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendőt uralkodott Jérusálemben: és az ő annyának Azuba vala neve, Silhinek leánya.

43. És jára Asának az ő attyának minden útában, és abból ki nem tére, azt cselekedvén, a mi az Úr szemei előtt kedves.

44. De midazáltal el nem törék a magas helyeken való * oltárokat; mert még a nép áldozik vala, és jóillatot tészen vala azokon a magas helyeken való oltárokon.

45. Békességet is szerze Jósafát az Izráel Királyával.

46. Jósafátnak pedig több dolgai és az ő ereje, mellyel cselekedett és mellyel hadakozott, nemde nincsenek é megírva a Júda Királyairól való Krónika könyvben?

47. A férjfiakból * való paráznákat is, kik megmaradtak vala az ő attyának Asának idejében, kiüzé az országból.

48. Akkor nem vala Király Edomban hanem csak * Viczekirály vala.

49. És Jósafát csinála hajókat a tengeren, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehetének el; mert a hajók * elromlának Esiongáberben.#

50. Akkor monda Akházia az Akháb fija Jósafátnak: Menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókban; de * nem akará Jósafát.

51. És elaluvék Jósafát az ő attyaival; és eltemetteték az ő attyaival az ő atttyának Dávidnak városában; és az ő fija Jórám uralkódék helyette.

52. Akházia pedig az Akháb fija kezede uralkodni Izráelen Samariában, Jósafátnak a Júda Királyának tizenhetedik esztendejében és uralkodik Izráelben két esztendeig.

53. És gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt, járván az ő attyának és annyának útán, és Jéroboámnak * a Nébát fijának útán, ki bűnbe ejté az Izráelt.

54. És szolgála a Baálnak * és azt imádá és haragra indítá az Izráelnek Urát Istenét mind a szerint, a miképen az ő attya cselekedett vala.