9. RÉSZ.
Jéhu Királlyá kenettetik Izráelen: Megöli Jórámot az ő urát, és
Akháziát, és Jézabelt.
Elzeus Próféta pedig szólíta eget a Próféták fijai közzűl, és monda
néki: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e korsócska olajt, és menj el Rámóth
Gileádba.
2. És menj bé oda, és lásd meg hol vagyon Jéhu, Jósafátnak a Nimsi
fijának fija. Mikor pedig oda jutándasz, költsd fel őtet az ő attyafiai közzűl,
és vidd bé a belső kamarába.
3. Akkor vedd elő e korsócska olajt, és töltsd fejére * ezt
mondván: Ezt mondja az Úr: Tégedet kentelek Királlyá Izráelen; és az ajtot
megnyitván fuss el, és # semmit ott ne mulass.
4. Elméne azért az ifjú a Prófétának tanítványa Rámóth Gileádba.
5. Ki mikor bément volna, ímé a seregeknek Fejedelmei veszteg ülnek
vala, akkor monda: Beszédem vagyon veled, óh Fejedelem! És monda Jéhu: Kivel
vagyon beszéded mindnyájunk közzűl? És monda: Te veled, óh Fejedelem!
6. Felkele azért és béméne a házba, és fejére tölté az olajt, és
monda néki: Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene: Királlyá kentelek * téged az
Úrnak népén az Izráelen;
7. Hogy elveszessed * Akhábnak a te uradnak háznépét: mert bosszút
álok az én szolgáimnak a Prófétáknak # vérekért és mind az Úr szolgáinak
vérekért Jézabelen.
8. És elvész egészen Akhábnak háza és kigyomlálom mind az Akhábhoz
* tartozókat, még a falra hugyozót is, mind a bérekesztettet mind az
elhagyattat Izráelben:
9. És ollyaná teszem az Akháb házát mint Jéroboámnak a Nébát
fijának házát; és * mint Baásának az Ahia fijának házát.
10. Jézabelt * pedig az ebek eszik meg Jezréelnek mezején: és nem
lészen ki eltemsse őtet. És megnyitván az ajtót, elfuta.
11. Jéhu pedig kijöve az ő Urának szolgáihoz és mondának néki:
Békességes é a dolog? Miért jött e bolond * te hozzád? Felele nékik: Ti
emséritek e férjfiat és tudjátok az ő beszédét.
12. És mondának: Nincs abban semmi! Jelentsd meg, kérlek, nékünk.
Monda ő: Így s így szóla nékem, mondván: Ezt mondja az Úr: Királlyá kentelek
téged Izráelen.
13. Azért nagy sietséggel kiki mind ragadá az ő ruháját, és alá
helyhezteték a grádicsnak felső részére, és trombitát fúvának, mondván: Jéhu
uralkodik!
14. Pártot üte azért Jéhu, Jósafátnak a Nimsi fijának fija, Jórám
ellen, (Jórám pedig megszállotta vala * rámóth Gileádot az egész Izráellel,
Hazáel ellen a Siriabeli Király ellen.
15. És megtért vala Jórám Király, hogy magát meggyógyittatná
Jezréelben a sebekből, mellyeket tettek vala rajta a Siriabeliek, mikor Hazáel
ellen a Siriabeli Király ellen harczolna) és monda Jéhu: Ha tetszik néktek, ne
hagyjatok senkit kimenni a városból, ki elemenjen és hírré tegye ezt
Jezréelben.
16. És felüle Jéhu és elméne Jezréelbe, mert ott fekszik vala
Jórám: Akházia * is a Júda Királya aláment vala, hogy meglátogatná Jórámot.
17. Az őrálló pedig, a ki Jezréelben a tornyon áll vala, mikor
látná a Jéhu seregét, hogy jőne, monda: Valami sereget látok. És monda Jórám:
Válassz egy lovagot és küldj eleikbe, és mondja ezt: Békességes é a dolog?
18. Elméne azért a lovag Jéhu eleibe és monda: Azt kérdi a Király:
Békességes és a dolog? Felele Jéhu: Mi gondof vagyon a békességgel? * Kerülj
hátam megé. Megjelenté pedig ezt az őrálló, mondván: Szinte hozzájok méne a
követ, de nem tért vissza.
19. Elküldé azért más lovagot is, ki hozzájok méne, és mona: Azt
kérdi a Király: Békességes é a dolog: Felele Jéhu: Mi gondod vagyon a
békességgel? * kerülj hátam megé.
20. Hírré tevé azért az őrálló, mondván: szinte hozzájok méne, de
vissza nem tért. Az ő járása szinte ollyan, mint Jéhunak a Nimsi fijának
járása; mert nagy sebbel jár.
21. Akkor monda Jórám: Fogd bé a lovakat. Béfogák azért a lovakat,
és kiméne Jórám az Izráel Királya és Akházia a Júda Királya: Kiki mind az ő
szekerében kimenének, mondom, Jéhu eleibe, és előtalálák őtet a Jezréelbeli
Nábótnak * mezejében.
22. Mikor pedig meglátta volna Jórám Jéhut, monda: Békességes é a
dolog, Jéhu? Felele ő: Micsoda békesség, holott * mégis Jézabelnek a te
anyádnak paráznaságai és varázslásai felette igen sokak?
23. Hamarsággal azért megtérité Jórám az ő kezét és futni kezde, és
monda Akháziának: Árultatás ez Akházia!
24. Jéhu pedig meghúzván az ívet, Jórámot hátba lövé a hát
lapoczkák között, és általméne a nyíl a szívén; és ledűle a szekérben.
25. Monda pedig Bidkárnak az ő Hadnagyának: Fogjad őtet és vessed a
Jezréelbeli Nábótnak mezejére: mert jusson eszedbe, hogy egyszer ketten Akháb
után az ő attya után megyünk vala lovon egyebekkel egybe; kik fők valának, és
az Úr illyen jövendőt monda ő ellene.
26. Ne éljek, ha a Nábót vérét és az ő fijainak véreket, mellyet
tegnap estve láttam, meg nem keresem, azt mondja az Úr: Azokáért megfizetek
néked ezena szántóföldön, azt mondja az Úr: Most azért fogjad őtet és vesd a *
szántóföldre, az Úrnak beszéde szerint.
27. Akházia pedig Júdának Királya mikor látta volna, futni kezde a
kert házának útán; és utánna menvén Jéhu monda: Ezt is * vágjátok le a
szekérben, és megsebesíték őtet, Gúrnak hágójánál, melly Jibleám mellett
vagyon: és Megiddóba # szaladván, ott meghala.
28. És az ő szolgái elvivék őtet szekrén Jérusálembe, és eltemeték
az ő koporsójában az ő attyaival, Dávidnak városában.
29. Akházia pedig uralkodni kezdett vala Júdában, Jórámnak az Akháb
fijának tizenegyedik esztendejében.
30. Méne azért Jéhu Jezréelbe; Jézabel pedig mikor meghallotta
volna, megékesíté kenettel orczáját, megékesíté fejét is, és az ablakról néz
vala alá.
31. És mikor Jéhu bémenne a kapun, ama monda: Békességes éa te
jöveteled, óh Zimri, * uradnak gyilkosa?
32. Ő pedig feltkeintvén az ablakra: monda: Kicsoda vagoyn ott, a
ki velem tartja? kicsoda? És alátekinte két vagy három Főember.
33. És monda azoknak: Vessétek alá őtet. És aláveték: és az ő
véréből mind a falra, mind a lovakra fecskendezék; és eltapodtatá őtet.
34. Bémenvén pedig oda, evék és ivék, és monda: Lássátok meg amaz *
átkoztat, és temessétek el; mert # Király leánya.
35. Elmenvén azért, hogy eltemetnék őtet, semmit benne meg nem
találának, hanem csak a feje kaponyáját, a lábaival és kezeivel egybe.
36. És megtérvén megmondák néki, és monda: Ez az Úrnak beszéde, *
mellyet szólott vala az ő szolgája Thesbites Illyés által, mondván: Az ebek
eszik meg Jézabelnek testét, Jezréelnek földén.
37. És ollyan lészen a Jézabel teste, mint a mezőben való ganéj
Jezréel földén annyira hogy senki nem mondhatja: Ez a Jézabel!