10. RÉSZ.
Megöleti Jéhu Akhábnak hetven fijait: a Baál Papjait is levágatja.
Valának pedig Akhábnak hetven fijai Samariában, és levelet ira
Jéhu, és elküldé Samariába Jezréelnek Fejedelmeihez, a Vénekhez és az Akháb
fijainak Tútoraihoz illyen parancsolattal:
2. Most azért mihelyt e levél hozzátok jut, mivelhogy veletek
vagynak a ti uratoknak fijai a szekerekkel, lovakkal, az erős várossal és
fegyverekkel egybe.
3. Lássátok meg, a ki jobb és a ki inkább tetszik a ti uratoknak
fijai közzűl néktek, és ültessétek azt az ő attyának királyiszékibe: és
hadakozzatok a ti uratoknak házáért.
4. Kik megreettenének felette igen, és mondának: ímé * két Királyok
ő előtte meg nem maradhattak, mi azért mimódon maradhatunk meg.
5. Elküldének annakokáért mind a Király házának, mind a városnak
Fejedelmei, és azok a Vének és a Tútorok Jéhuhoz, mondván: Te szolgáid vagyunk
mi, azért valamit parancsolsz nékünk, azt cselekesszük: Mi senkit Királlyá nem
teszünk, a mi néked tetszik azt cselekedjed!
6. Íra azért nékik levelet másodszor is, mondván: Ha velem
tartjátok és az én beszédemnek engedtek, szedjétek fejeket a férjfiaknak a ti
uratok fijainak, és jöjjetek hozzám holnap illyenkor Jezréelbe. A Király fijai
pedig a hetven férjfiak valának a városnak fő-fő polgárainál, kik azokat
nevelik vala.
7. És mikor a levél hozzájok jutott vona, fogák a Király fijait, és
megölék a hetven férjfiakat, és az ő fejeket kosárba rakák, és ő hozzá küldék
Jezréelbe.
8. Elméne pedig a követ, ki megjelenté néki, mondván: Elhozták a
Király fijainak fejeiket, és monda: Rakjátok két rakásba azokat a kapu előtt
reggelig.
9. És mikor reggel kiment olna, megálla, és monda az egész népnek:
Igazak vagyok ti: Ímé én ütöttem pártot az én Uram ellen és megöltem őtet: mert
ki ölte volna meg mind ezeket.
10. Vegyétek esztekbe ebből azért, hogy semi el nem ulik hijába az
Úrnak beszédében, * mellyet az Úr szólott Akháb háza ellen; de véghezvivé az
Úr, a mit megmondotta z ő szolgája Illyés által.
11. Azután levágá Jéhu mind azokat, kik megmaradtak vala Akhábnak
házából Jezréelben és minden Főembereit, minden rokonságait, és minden Papjait,
míglen semmi * maradékát nem hagyá:
12. Mert felkelvén elindula és méne Samariába: és mikor a
pásztoroknak juhnyíró házok mellé jutott volna az úton:
13. Előtalálá Jéhu Akháziának * a Júda Királyának attyafiait, és
monda: Kicsodák vagytok? Felelének azok: Akháziának attyafiai vagyunk, és
alájöttünk hogy a Királyt és a Királynéasszony fijait köszöntenénk.
14. És monda: Fogjátok meg őket elevenen. És megfogák őket
elevenen, és megölék őket a juhnyíró háznak kútja mellett, tudniillik
negyvenkét férjfiakat, és senkit meg nem hagya közzűlök.
15. Annakutánna elméne onnét és előtalálá Jónadábot * a Rekháb
fiját, kinek köszönne, és monda néki: A vagy nem ollyan szíved szerint szeretsz
é te engem mint én téged? Felele Jónadáb: Úgy szeretlek. És monda: Adjad
kezedet tehát. És néki nyutá kezét, és felülteté őtet maga mellé a szekérbe.
16. És monda néki: Jer velem, és lásd meg, mint állok bosszút * az
Úrért. Felülteté, mondom, őtet a szekérbe.
17. És juta Samariába, és levágá mind azokat, kik az Akháb
nemzetségéből megmaradtak vala Samairában, mígnem mind elveszté azt az Úrnak
beszéde szerint, mellyet szólott vala * Illyésnek.
18. Öszvegyüjté pedig Jéhu az egész népet, és monda néki: Akháb *
kevéssé szolgálta a Baált: Jéhu sokkal jobban szolgálja.
19. Most azért a Baálnak minden Próféáit, minden Papjait és minden
szolgáit hívjátok hozzám, senki el ne maradjon; mert nagy áldozatot akarok
tenni a Baálnak: Valaki elmarad, meg kell halni annak. Jéhu pedig ezt
álnoksággal cselekeszi vala, hogy elvesztené * a Baál tisztelőit.
20. És monda Jéhu: Tegyetek gyülést a Baálnak. És gyülést tőnnek.
21. Elkülde annakfelette Jéhu egész Izráelbe, és eljövének mind a
Baál tisztelői, és senki el nem marada, a ki el nem jött volna; és bémenének a
Baál templomába, és megtelék a Baál * temploma mindenestől.
22. Akkor monda annak, ki a ruhákkal bír vala: Hozz ruhákat ki mind
a Baál tisztelőinek. És hoza nékik ruhákat.
23. Annakutánna béméne Jéhu és Jónadáb * Rékábnak fija a Baál
templomába, és monda a Baál tisztelőinek: Tudakozzátok meg, és lássátok meg
jól, hogy valamiképen ne legyen itt veletek az Úr szolgái közzűl valaki, hanem
csak a Baál tisztelői.
24. Bémenének, mondom, hogy ajándékokkal és égőáldozatokkal
áldoznánka; Jéhu pedig szerzett vala magának kivűl nyolczvan férjfiakat, kiknek
ezt mondotta vala: Ha valaki egyet elszalasztánd az emberek közzűl kiket én
kezetekbe aok, annak meg kell érette halni.
25. Mikor pedig elvégezték volna az égőáldozatot, monda Jéhu a
vitézeknek és Hadnagyoknak: Menejetek bé, vágjátok le őket, csak egy is bennek
ki ne szaladjon. És * levágák őket éles fegyverrel és elhányák az ő hottesteket
a vitézek és a hadnagyok. Azután eljárák mind a Baál templomának városát.
26. És kihordván a Baál templomának bálványait, * megégeték azokat.
27. Leronták a Baálnak képét is mint templomostól, és azt
kamaraszékké csinálák mind e mai napig.
28. Kiveszté azért Jéhu a Baált Izráelből.
29. De mindazáltal Jéroboámnak, a Nébát fijának bűneitől, ki
vétekbe ejté az Izráelt, el nem szakada Jéhu; tudniillik az arany * borjuktól,
mellyek Béthelben és Dánban valának.
30. Monda azért az Úr Jéhunak: Mivelhogy szorgalmatosan
megcselekedted azt, a mi nékem tetszett, és az én szívemnek kivánsága szerint
cselekedtél az Akháb házával: a te fijaid * negyedízig ülnek az Izráel
királyiszékiben.
31. Jéhu pedig nem igyekezék azon, hogy az Izráel Urának Isstenének
törvényében járna teljes szívéből, és el nem * szakada Jéróboám bűneitől, ki
bűnbe ejté az Izráelt.
32. Abban az időben kezde az Úr pusztítani Izráelben: és megveré
őket * Hazáel Izráelnek minden határában,
33. A Jordán vízétől fogva napkelet felé, a Gileádbelieknek, a Gád
nemzetségének, a Rőben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földöket;
Aróertől fogva, (melly az Arnon patak mellett vagyon) mind Gileádot, mind
Básánt.
34. Jéhunak több * dolgai pedig és minden cselekedetei, és minden
erőssége, nemde níncsenek é megírva az Izráel Királyainak dolgaik felől való
Krónika könyvben.
35. És elaluvék Jéhu az ő attyaival, és eltemeték őtet Samariában.
És uralkodék Joákház * az ő fija helyette.
36. A napok pedig, mellyekben uralkodott Jéhu Izráelen Samariában,
huszonnyolcz esztendőt tésznek.