11. RÉSZ.
Athália megöleti a királyi magból valókat, ki is megölettetvén,
Jóás lészen Királlyá.
Athália pedig Akháziának * annya, látván, hogy megholt # vala az ő
fija, felkele és megölé mind a királyi magot.
2. Jóseba pedig Jórám Királynak leánya, Akháziának huga fogá Joást,
Akháziának fiját, és ellopván őtet a Király fijai közzűl, kik megölettetnek
vala, elrejté az ő dajkájával egybe az ágyasházban; és elrejték őtet Athália
előtt és meg nem öletteték.
3. És elrejtve vala Joás az ő dajkájával egybe az Úr házában hat
esztendeig, Athália uralkodik vala pedig a földön.
4. A hetedik esztendőben pedig elkülde Jójada, * és maga mellé vevé
a Századosokat, Hadnagyokat és vitézeket, kiket bévivé az Úr házába, és kötést
tőn velek, és megesküdteté őket az Úr házában, és megmutatá nékik a Király
fiját.
5. És parancsola néki, mondván: Ezt kell cselekednetek: Ti
közzűletek harmadrésze azoknak, kiknek fel kell * Szombatra jőni, a Király
házát őrizzék szorgalmatosan;
6. A harmadrésze legyen a Súr kapuban, és harmadrésze a vitézek
hátok megett való kapuban: és nagy szorgalmatossággal őrizzétek e házat, hogy
senki reánk ne üssön.
7. A kik pedig közzűletek Szombaton mind kimennek, két részben
legyenek; és vigyázzanak az Úr házának megőrizésére a Király körűl.
8. És vegyétek körűl a Királyt, kiki mind kezében tartván
fegyverét: A ki pedig e rendre reá ütne azt megöljétek; és legyetek szüntelen a
Király körűl, mind mikor kijő, mind mikor bémegyen.
9. Úgy cselekedének azért a Századosok, a mint meghagyta vala nékik
Jójada Pap: és kiki magamellé vevé az ő férjfiait, azokat, kik bémennek vala
Szombaton azokkal egybe, kik kijőnek vala Szombaton: és menének Jójada Paphoz.
10. És ada a Pap a Századosoknak kopjákat és * paizsokat, mellyek
Dávid Királyéi valának az Úr házában.
11. És rendet állának a vitézek, kiki fegyverét kezében tartván, a
háznak jobb oldalától fogva bal oldaláig, az oltár felé és a ház felé, a Király
mellett mind köröskörűl.
12. És hozá Jójada a Király fiját, és fejébe tevé a koronát, és
kezébe adá * a bizonyságtételt, és Királlyá tevék őtet, és megkenék; és
kezekkel tapsolván, mondának: Éljen a Király.
13. Mikor pedig meghallotta * volna Athália a vitézeknek és a
községnek zendülését, béméne a néphez az Úr házába.
14. Ki mikor kétfelé tekintett volna: Ímé a Király áll vala a kőláb
mellett a szokás szerint, és a Fejedelmek és a tormbitások a Király előtt
állnak vala, és az egész föld népe víg vala, és trombitálnak vala: akkor
megszaggatá Athália az ő ruháit, és kiáltván, mona: Pártot ütöttek ellenem!
15. Parancsola azért Jójada Pap a Századosoknak, a sereg
Hadnagyainak, és monda nékik: Engedjétek meg, hogy menjen ki a rendek között,
és valaki őtet követi, azt is megöljétek fegyverrel. Mert azt mondja vala a
Pap: Ne ölettessék meg az Úr házában.
16. És helyt adának néki, és arra az útra méne, mellyen a lovakat
béviszik vala a Király házába, és ott * ölék meg őtet.
17. Kötést tőn pedig Jójada az Úr * között, a Király között és a
nép között, hogy ők lennének az Úrnak népe: ismét a Király között és a nép
között.
18. És elméne az egész föld népe a Baál templomába, és azt *
elronták, és mind oltárait, mind képeit teljességgel letörék; és Matthánt a
Baál papját # is megölék az oltárok előtt. És a Pap helyére állatá a tiszteket
az Úrnak házában.
19. Annakfelette maga mellé vévén a Századosokat és a Hadnagyokat,
és a vitézeket és az egész föld népét, elvivék a Királyt az Úrnak házából, és
menének a vitézek kapujának útán a Király házához. És Joás üle a Királyok
székibe.
20. És örvendeze mind az egész föld népe, és megnyugovék a város,
minekutánna megölék * Atháliát fegyverrel a Király háza mellett.
21. Hét esztendős vala Jóás mikor uralkodni kezde.