17. RÉSZ.
Hóseás királysága Izráelben. Assiriai fogság Salmanasár által.
Akháznak a Júda Királyának tizenkettődik esztendejében kezde
uralkodni Hóseás, Elának fija Samariában Izráelen, kilencz estendeig uralkodék.
2. És gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt; mindazáltal nem
annyira, mint az ő előtte való Izráelbeli Királyok.
3. Ez ellen jött * vala fel Salmanasár az Assiriabeli Király és
Hóseás szolgájává lőn néki, és adót ád vala néki.
4. Eszébe vevé pedig az Assiriabeli Király, hogy Hóseás pártot
ütött volna ő ellene, mivelhogy követeket küldött vala Suához az Égyiptombeli
Királyhoz és az Assiriabeli Királynak adót nem küld vala, mint minden
esztendőnként szokott vala: annakokáért megfogá őtet az Assiriabeli Király, és
megkötözvén a tömlöczbe veté.
5. És felméne az Assiriabeli Király az egész földre, felméne
Samariába is, és megszállá azt három esztendeig.
6. Hóseásnak pedig kilenczedik * esztendejében vevé meg az
Assiriabeli Király Samariát, és elvivé az Izráelt Assiriába; és leszállítá őket
Halában és Hábórban a Gózán folyóvíz mellett, és a Médusoknak városaiban.
7. Így lőn * mivelhogy vétkeztek az Izráel fijai az ő Urok Istenek
ellen, ki őket kihozta vala Égyiptom földébeől, hogy Faraónak az Égyiptombeli
Királynak hatalma alatt ne lennének; és ők idegen isteneket tiszteltek.
8. És jártak a pogányoknak * szerzésekben, kiket kiűzuött vala az
Izráel fijai elől az Úr, és az Izráel Királyainak cselekedeteik szerint.
9. És titkon cselekedtek az Izráel fijai hamis dolgokat az ő Urok
Istenek ellen és építettek magoknak * magasságbeli oltárokat minden városokban,
mind a várakban, mind a kerített városokban.
10. És emeltek magoknak faragott képeket és berkeket, minden magas
halmokon, és minden * zöldellő fa alatt.
11. Jóillatot tévén ott minden magasságbeli oltárokon, mint a
pogányok, kiket az Úr kiüzött vala előlök; és igen gonosz dolgokat cselekedtek,
mellyekkel az Urat haragra indíták.
12. Szolgálván a bálványoknak, kik felől az Úr azt * parancsolta
vala nékik: Azt ne cselekedjétek!
13. Akkor bizonyságot tőn az Úr Izráel ellen, és Júda ellen, mind a
Próféták, mind a Látók * által ezt mondván: Térjetek meg a # ti gonosz
útaitokró, és őrizzétek meg az én parancsolatimat és rendelésimet, az egész
törvény szerint, mellyet parancsoltam a ti atyáitoknak; és mellyet ti hozzátok
küldöttem az én szolgáim a Próféták által.
14. És ők nem engedének, hanem megkeményíték az ő nyakokat, az ő
attyaiknak keménységek * szerint, kik nem hivének az ő Urokban Istenekben.
15. És megutálák az ő rendeléseit, és az ő kötését, mellyet * tett
vala az ő attyaikkal, és az ő bizonyságtételeit, mellyekkel bizonyságot tőn
ellenek; és hijábavaló dolgot követének, és hijábavalókká lőnnek, a körűltök
való pogányokat követvén, kik felől azt parancsolta vala az Úr nékik, hogy úgy
ne cselekednének mint azok.
16. És végezetre elhagyák az ő Uroknak Isteneknek minden
parancsolatit, és csinálának magoknak öntött képeket, * két borjúkat és berket:
és meghajlának az egész mennyei sereg előtt, és a Baálnak szolgálának.
17. És általvivék az ő fijaikat és leányaikat * a tűzön, jövendőket
mondának, és varázslának: és magokat teljességgel erre adák, # hogy gonoszúl
cselekednének az Úr előtt, hogy őtet haragra indítanák.
18. Annakokáért igen megharaguvék az Úrnak Izráelre, és elveté őtet
* szeme elől: és semmi meg nem marada, hanem csak a Júda # nemzetsége.
19. Sőt még a Júda is nem őrizé meg az ő Urának Istenének *
parancsolatit; hanem az Izráelnek szerzésiben járának úgy cselekedvén mint
azok.
20. Elidegenűle * azért az Úr az egész Izráelnek magvától, és
megsanyargatá őket, és a kóborlók kezébe adá őket, mígnem mint elvetné az ő
szemei elől;
21. Mert elszakasztá Izráelt * a Dávid házától, és Királlyá tevék
Jéroboámot a Nébát fiját. Megtartoztatá pedig Jeroboám az Izráelt, hogy az Úr
után ne menne, és igen nagy vétekbe ejté őket.
22. És járának * az Izráel fijai Jéroboámnak minden bűneiben,
mellyeket ő cselekedett vala; és el nem távozának azoktól.
23. Míglen elveté az Úr szemei elől az Izráelt, mint szólott vala
minden ő szolgái, a Próféták * által. Így viteték el fogva az Izráel az ő
földéből Assiriába, mind e mai napig.
24. Hoza annakutánna az Assiriabeli Király * embereket
Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból, és Sefárvaimból, és beszállitá őket
Samariának városaiba az Izráel népe helyett; kik bírák Samariát, és lakának
annak városaiban.
25. Lőn pedig először, mikor ott kezdének lakni, nem félik vala az
Urat; azért bocsáta az Úr ő reájok * oroszlánokat, kik megölik vala őket.
26. Mondának azért az Assiriabeli Királynak: A pogányok, kiket ide
hoztál, és Samariának városaiba ültettél, nem tudják annak a földnek Istene
tiszteletének módját: és reájok oroszlánokat bocsátott, kik megölik őket,
mivelhogy nem tudják annak a földnek Istene tisztletének módját.
27. Parancsola azért az Assiriabeli Király, mondván: Vigyetek oda
egyet a Papok közzűl, kiket onnét elhoztatok, a ki menjen el és lakjék ott, és
tanitsa meg őket annak a földnek Istene tiszteletének módjára.
28. Elméne azért egy a Papok közzűl, kiket Samariából elvittek
vala, és * lakék Béthelben; és tanítja vala őket, miképen tisztelnék az Urat.
29. Mindazáltal mindenik nemzetség kiváltképen való isteneket
csinál vala magának, és helyheztetik vala azokat a magasságbeli oltároknak
házában, mellyeket a Samariabeliek csináltak vala, minden nemzetség az ő
városában, melyben lakik vala;
30. Mert a Babilóniabeli férjfiak csinálák a Sukkót Benótot: a
Kutbeli férjfiaak cisnálák a Nérgelt: és a Hámátbeli férjfiak csinálák az
Asimát;
31. A Háveusok pedig csinálák a Nibeházt és a Tartákot: a Sefárvaimbeliek
pedig megégetik vala tűzzel az * ő magzatjaikat az Adraméleknek és Anaméleknek
a Sefárvaimbeliek isteneinek.
32. Így tisztelik vala az Urat; és szerzének magok közzűl Papokat
az ő magasságbeli oltáraik mellé, kik ő érettek áldoznak vala a magasságbeli
oltároknak templomában.
33. És jóllehet tisztelik vala az * Urat, de mindazáltal az ő
isteneiknek is szolgálnak vala a népeknek szokások szerint, a kik közzűl #
elhozták vala őket.
34. Mind e mai napig cselekesznek az ő régi szokások szerint: nem
tiztelik igazán az urat, és nem cselekesznek az ő végezések és szokások
szerint, azaz, a törvény szerint és a parancsolat szerint, mellyet az Úr
parancsolt vala a Jákób fijainak, kit *Izráelnek neveze.
35. Kötést tett vala pedig az Úr ő velek, és megparancsolta vala
nékik, mondván: Né tiszteljetek idegen isteneket és ne imádjátok őket, és ne
szolgáljatok, se áldozzatok nékik:
36. Hanem az Urat, a ki titeket kihozott az Égyiptom földéből nagy
erővel és felemelt * karral, őtet tiszteljétek és imádjátok, és néki
áldozzatok.
37. Annakfelette az ő rendeléseit, itéleteit, törvényét és
parancsolatját, mellyeket megírt néktek, megőrizzétek, azokat cselekedvén
minden időben; és az idegen isteneket ne tiszteljétek.
38. És a kötésről, mellyet veletek tettem, el ne felejtkezzetek, és
ne tiszteljetek idegen isteneket:
39. Hanem a ti uratok Istenteket tiszteljétek; és ő megszabadít
titeket minden ellenségeiteknek kezekből.
40. És nem lőnnek * engedelmesek, hanem az ő elébbi szokások
szerint cselekedének.
41. Jóllehet ezek a pogányok tisztelték az Urat, de mindazáltal az
ő faragot képeiknek is * szolgálnak vala. Még az ő fijaik is és az ő unokáik is
a szerint cselekesznek mind a mai napig, a mint az ő eleik cselekedtek.