18. RÉSZ.

Ezékiás az istenitiszteleket helyre állítja, Sénakhérib flejő Jérusálem ellen.

Lőn pedig Hóseásnak az Izráelbeli Ela Király fijának harmadik esztendejében, uralkodni kezde Ezékiás, * Akháznak a Júdabeli Királynak fija.

2. Huszonöt esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és huszonkilencz esztendeig uralkodott Jérusálemben: az ő annyának pedig neve Abi vala, Zakariás leánya.

3. És kedves dolgot cselekedék az Úrnak szemei előtt mind a szerint, a mint az ő attya Dávid * cselekedett vala.

4. Ő rontá el a magasságbeli * oltárokat, és eltöré a faragott képeket, és levágá a berket; és eltöré az érczkígyót is, mellyet Mózes # csinált vala: mert mind ez ideig az Izráel fija jóillatot tésznek vala annak, és nevezé azt Nékhustánnak.

5. Bízék az Izráel Urában Istenében, és ő utánna nem lőn hozzá * hasonló a Júdabeli Királyok között, és azok között is, kik ő # előtte voltak.

6. Mert az Úrhoz ragaszkodék és el nem hajla ő tőle: és megőrizé az ő parancsolatit, mellyeket parancsolt vala az Úr Mózesnek.

7. És vele lőn az Úr, és mindenütt valahová megyen vala, előmenetele vala. Elszakada pedig * az Assiriabeli Királytól: és nem szolgála néki.

8. Ő megveré a Filiszteusokat mind Gázáig, és minden ő határokat, akár tornyok, akár keritett városok volnának.

9. Lőn pedig Ezékiás Királynak negyedik esztendejében: (e vala pedig Hóseásnak az Izráelbeli Ela Király fijának hetedik esztendeje) feljöve Salamansár ellen, és azt megszállá. *

10. És három esztendő mulva azt megvevé. Ezékiásnak hatodik esztendejében (ez a Hóseásnak az Izráelbeli Királynak kilenczedik esztendeje) vevék meg Samariát.

11. És elvivé az Assiriabeli Király az Izráelt Assiriába, és helyhezteté őket Halába, Háborba, a Gózán folyóvíz mellé és a Médusoknak városaiba;

12. Ezokáért, mert nem engedtek az ő Uroknak és Isteneknek szavának, hanem megszegték * az ő kötését, azaz, mind azokat mellyeket parancsolt vala Mózes az Úr szolgája; mert nem akarának engedni, sem a szerint cselekedni.

13. Ezékiás Királynak pedig tizennegyedik esztendejében, feljöve Sénakhérib  * az Assiriabeli Király, Júdának minden keritett városai ellen, és megvevé azokat.

14. Külde azért Ezlkiása Júfának Királya az Assiriabeli Királyhoz Lákisba, ezt izenvén: Vétkeztem, * térj el én rólam; amit rám vetsz, elviselem!  És vete az Assiriabeli Király Ezékiásra a Júdabeli Királyra háromszáz tálentom ezüstöt, és harmincz tálentom aranyat.& vers 7.

15. És oda ada Ezékiás minden ezüstöt, melly találtaték mind az Úrnak házában, mind pedig a Király házának kincsei között.16. Ugyanazon időben megfosztá Ezékiás az Úr templomának ajtait és az ajtóknak küszöbeit, mellyeket ezüsttel béborított vala Ezékiás, a Júdabeli Király: és adá  azoknak ezüstét az Assiriabeli Királynak.

16. Ugyanazon időben megfosztá Ezékiás az Úr templom'nak ajtajait és az ajtóknak küszöbeit, mellyeket ezüsttel béborította vala Ezékiás, a Júdabeli Király: és adá azoknak ezüstét az Assiriabeli Királynak.

17. Azután pedig elküldé az Assiriabeli Király Thartánt, Rabsárist, és Rabsakét Lákisból Ezékiás Királyra, igen nagy haddal Jérusálembe, és feljövén megállának a felső * halastónak zsilipjénél, melly  a ruhafestőnek úta mellett vagyon.

18. Kihívaták pedig a Királyt, és kiméne hozzájok Eliákim, Hilkiának fija, ki a Király házának gondviselője vala, és Sebna íródeák, és Joákh, Asáfnak fija a sekretárius.19. És monda nékik Rabsaké: Mondjátok meg kérlek, Ezékiásnak: Ezt mondja a nagy Király, az Assiriai Király! Micsoda bizodalom ez, a mellyhez te támaszkodtál?

19. És monda nékik Rabsaké: Mondjátok meg, kérlek Ezékiásnak: Ezt mondja a nagy Király, az assiriai Király! Micsoda bizodalom ez, a mellyhez te támaszkodtál?

20. Talán azt gondoltad: Bizonyára vagyon nékem a szólásra nyelvem, tanácsom és erőm a hadakozásra: Valyon mihez bíztál, hogy elszakadtál tőlem

21. Most ímé megtört * nádszálhoz bíztál, tudniillik  Égyiptomhoz, mellyhez ha ki támaszkodik bémegyen az ő kezébe, és általlikasztja: illyen Faraó az Égyiptombeli Király mindenekhez, kik ő hozzá biznak!

22. Ha azt mondjátok nékem: A mi Urunkban Istenünkben bízunk: Nem az é az, a kinek magasságait és oltárait elrontotta Ezékiás, és mind Júdának, mind Jérusálemnek megparancsolta; Ez oltár előtt imádkozzatok * Jérusálemben.

23. Most azért adj zuálogot, kérlek, az én urmanak az Assiriabeli Királynak, és kétezer lovat adok néked, csakhogy adhatnál embereket, kik felülnének azokra.

24. És mimódon oltalmazhaatnád meg magadat az én uramnak alábbvaló szolgáinak hadnagyoktól, noha Égyiptomhoz bízol a szekerekért * és lovagokért?

25. És most valyon az Úr híre nélkül jöttem és fel e hely ellen, hogy azt elveszessem? az Úr mondotta nékem: Menj fel e föld ellen, és veszesd el azt!

26. És monda Eliákim, Hilkiának fija és Sebna, és Joák Rabsakénak: Szólj, kérlek, a te szolgáldnak Siriai nyelven: mert jól értjük; és ne szólj velünk zsidóul a keritésen való népnek hallására.

27. Felele pedig nékik Rabsaké; Valyon a te uradhoz vagy te hozzád küldött é engemet sz én uram, hogy megmondanám e beszédeket? nem a férjfiakhoz é, kik a keritésen ülnek, hogy azok megegyék az ő * ganéjokat, és megigyák vizelletjeket veletek egyetembe:

28. És felálla Rabsaké, és kiálta felszóval zsidóúl, mondván: Halljátok meg a nagy Királynak , az Assiriabeli Királynak beszédit!

29. Ezt mondja a Király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás: mert meg nem szabadíthat titeket az ő kezéből.

30. És ne engedjétek, hogy titeket Ezékiás bíztasson az Úrral ezt mondván: Kétség nélkül megszabadít minket az * Úr, és nem adatik e város az Assiriabeli Király kezébe.

31. Ne engedjetek Ezékiásnak; mert ezt mondja az Assiriabeli Király: Vegyétek kegyelmességemet, és jöjjetek ki hozzám, és kiki egyék az ő szőlőjéből * és figefájáról, és kiki mind igyék az ő kútjának vizéből.

32. Míglen eljövök és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szőlős földre, hogy élhessetek és meg ne haljatok; és ne hidjetek zékiásnak, mikor titeket el akar hitetni mondván: Az Úr megszabadít mindket!

33 Valyon megszabad1tottak é a Pogányoknak. * isteneik kiki mind az ő földét az Assiriabeli Királynak kezéből ?

34. Hol vagyon Hámátnak és Árpádnak istene?  Valyon megszabadították é Samariát az én kezemből. *

35. Kicsoda a földön való minden istenek közzűl, ki megszabadíthatta volna az ő földét az én kezemből, hogy az Úr * is kiszabadíthatná Jérusálemet az én kezemből?

36. Hallgata pedig a nép, és nem felele néki csak egy igét is: mert a Király megparancsolta vala, mondván: Meg ne feleljetek néki.

37. Menének azért Eliakim, Hilkiának fija, a Király házának gondviselője, és Sebna az íródeák, és Joákh, Asáfnak fija a sekretárius Ezékiáshoz, ruháikat megszaggatván, és megmondák néki Rabsakénak beszédit.