18. RÉSZ.
Ezékiás az istenitiszteleket helyre állítja, Sénakhérib flejő
Jérusálem ellen.
Lőn pedig Hóseásnak az Izráelbeli Ela Király fijának harmadik
esztendejében, uralkodni kezde Ezékiás, * Akháznak a Júdabeli Királynak fija.
2. Huszonöt esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és huszonkilencz
esztendeig uralkodott Jérusálemben: az ő annyának pedig neve Abi vala, Zakariás
leánya.
3. És kedves dolgot cselekedék az Úrnak szemei előtt mind a
szerint, a mint az ő attya Dávid * cselekedett vala.
4. Ő rontá el a magasságbeli * oltárokat, és eltöré a faragott
képeket, és levágá a berket; és eltöré az érczkígyót is, mellyet Mózes #
csinált vala: mert mind ez ideig az Izráel fija jóillatot tésznek vala annak,
és nevezé azt Nékhustánnak.
5. Bízék az Izráel Urában Istenében, és ő utánna nem lőn hozzá *
hasonló a Júdabeli Királyok között, és azok között is, kik ő # előtte voltak.
6. Mert az Úrhoz ragaszkodék és el nem hajla ő tőle: és megőrizé az
ő parancsolatit, mellyeket parancsolt vala az Úr Mózesnek.
7. És vele lőn az Úr, és mindenütt valahová megyen vala,
előmenetele vala. Elszakada pedig * az Assiriabeli Királytól: és nem szolgála
néki.
8. Ő megveré a Filiszteusokat mind Gázáig, és minden ő határokat,
akár tornyok, akár keritett városok volnának.
9. Lőn pedig Ezékiás Királynak negyedik esztendejében: (e vala
pedig Hóseásnak az Izráelbeli Ela Király fijának hetedik esztendeje) feljöve
Salamansár ellen, és azt megszállá. *
10. És három esztendő mulva azt megvevé. Ezékiásnak hatodik
esztendejében (ez a Hóseásnak az Izráelbeli Királynak kilenczedik esztendeje)
vevék meg Samariát.
11. És elvivé az Assiriabeli Király az Izráelt Assiriába, és
helyhezteté őket Halába, Háborba, a Gózán folyóvíz mellé és a Médusoknak
városaiba;
12. Ezokáért, mert nem engedtek az ő Uroknak és Isteneknek
szavának, hanem megszegték * az ő kötését, azaz, mind azokat mellyeket
parancsolt vala Mózes az Úr szolgája; mert nem akarának engedni, sem a szerint
cselekedni.
13. Ezékiás Királynak pedig tizennegyedik esztendejében, feljöve
Sénakhérib * az Assiriabeli Király,
Júdának minden keritett városai ellen, és megvevé azokat.
14. Külde azért Ezlkiása Júfának Királya az Assiriabeli Királyhoz
Lákisba, ezt izenvén: Vétkeztem, * térj el én rólam; amit rám vetsz,
elviselem! És vete az Assiriabeli
Király Ezékiásra a Júdabeli Királyra háromszáz tálentom ezüstöt, és harmincz
tálentom aranyat.& vers 7.
15. És oda ada Ezékiás minden ezüstöt, melly találtaték mind az
Úrnak házában, mind pedig a Király házának kincsei között.16. Ugyanazon időben
megfosztá Ezékiás az Úr templomának ajtait és az ajtóknak küszöbeit, mellyeket
ezüsttel béborított vala Ezékiás, a Júdabeli Király: és adá azoknak ezüstét az Assiriabeli Királynak.
16. Ugyanazon időben megfosztá Ezékiás az Úr templom'nak ajtajait
és az ajtóknak küszöbeit, mellyeket ezüsttel béborította vala Ezékiás, a
Júdabeli Király: és adá azoknak ezüstét az Assiriabeli Királynak.
17. Azután pedig elküldé az Assiriabeli Király Thartánt, Rabsárist,
és Rabsakét Lákisból Ezékiás Királyra, igen nagy haddal Jérusálembe, és
feljövén megállának a felső * halastónak zsilipjénél, melly a ruhafestőnek úta mellett vagyon.
18. Kihívaták pedig a Királyt, és kiméne hozzájok Eliákim,
Hilkiának fija, ki a Király házának gondviselője vala, és Sebna íródeák, és
Joákh, Asáfnak fija a sekretárius.19. És monda nékik Rabsaké: Mondjátok meg
kérlek, Ezékiásnak: Ezt mondja a nagy Király, az Assiriai Király! Micsoda
bizodalom ez, a mellyhez te támaszkodtál?
19. És monda nékik Rabsaké: Mondjátok meg, kérlek Ezékiásnak: Ezt
mondja a nagy Király, az assiriai Király! Micsoda bizodalom ez, a mellyhez te
támaszkodtál?
20. Talán azt gondoltad: Bizonyára vagyon nékem a szólásra nyelvem,
tanácsom és erőm a hadakozásra: Valyon mihez bíztál, hogy elszakadtál tőlem
21. Most ímé megtört * nádszálhoz bíztál, tudniillik Égyiptomhoz, mellyhez ha ki támaszkodik
bémegyen az ő kezébe, és általlikasztja: illyen Faraó az Égyiptombeli Király
mindenekhez, kik ő hozzá biznak!
22. Ha azt mondjátok nékem: A mi Urunkban Istenünkben bízunk: Nem
az é az, a kinek magasságait és oltárait elrontotta Ezékiás, és mind Júdának,
mind Jérusálemnek megparancsolta; Ez oltár előtt imádkozzatok * Jérusálemben.
23. Most azért adj zuálogot, kérlek, az én urmanak az Assiriabeli
Királynak, és kétezer lovat adok néked, csakhogy adhatnál embereket, kik
felülnének azokra.
24. És mimódon oltalmazhaatnád meg magadat az én uramnak alábbvaló
szolgáinak hadnagyoktól, noha Égyiptomhoz bízol a szekerekért * és lovagokért?
25. És most valyon az Úr híre nélkül jöttem és fel e hely ellen,
hogy azt elveszessem? az Úr mondotta nékem: Menj fel e föld ellen, és veszesd
el azt!
26. És monda Eliákim, Hilkiának fija és Sebna, és Joák Rabsakénak:
Szólj, kérlek, a te szolgáldnak Siriai nyelven: mert jól értjük; és ne szólj
velünk zsidóul a keritésen való népnek hallására.
27. Felele pedig nékik Rabsaké; Valyon a te uradhoz vagy te hozzád
küldött é engemet sz én uram, hogy megmondanám e beszédeket? nem a férjfiakhoz
é, kik a keritésen ülnek, hogy azok megegyék az ő * ganéjokat, és megigyák vizelletjeket
veletek egyetembe:
28. És felálla Rabsaké, és kiálta felszóval zsidóúl, mondván:
Halljátok meg a nagy Királynak , az Assiriabeli Királynak beszédit!
29. Ezt mondja a Király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás: mert meg
nem szabadíthat titeket az ő kezéből.
30. És ne engedjétek, hogy titeket Ezékiás bíztasson az Úrral ezt
mondván: Kétség nélkül megszabadít minket az * Úr, és nem adatik e város az
Assiriabeli Király kezébe.
31. Ne engedjetek Ezékiásnak; mert ezt mondja az Assiriabeli
Király: Vegyétek kegyelmességemet, és jöjjetek ki hozzám, és kiki egyék az ő
szőlőjéből * és figefájáról, és kiki mind igyék az ő kútjának vizéből.
32. Míglen eljövök és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló
földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szőlős földre, hogy élhessetek és
meg ne haljatok; és ne hidjetek zékiásnak, mikor titeket el akar hitetni
mondván: Az Úr megszabadít mindket!
33 Valyon megszabad1tottak é a Pogányoknak. * isteneik kiki mind az
ő földét az Assiriabeli Királynak kezéből ?
34. Hol vagyon Hámátnak és Árpádnak istene? Valyon megszabadították é Samariát az én
kezemből. *
35. Kicsoda a földön való minden istenek közzűl, ki
megszabadíthatta volna az ő földét az én kezemből, hogy az Úr * is
kiszabadíthatná Jérusálemet az én kezemből?
36. Hallgata pedig a nép, és nem felele néki csak egy igét is: mert
a Király megparancsolta vala, mondván: Meg ne feleljetek néki.
37. Menének azért Eliakim, Hilkiának fija, a Király házának
gondviselője, és Sebna az íródeák, és Joákh, Asáfnak fija a sekretárius
Ezékiáshoz, ruháikat megszaggatván, és megmondák néki Rabsakénak beszédit.