19. RÉSZ.
Ésaiás vigasztalja Ezékiást: Sénakherib népe s maga is elvész.
Mikor pedig azokat * hallotta volna Ezékiás Király, megszaggatá az
ő ruháit és zsákba öltözék, és béméne az Úr házába.
2. És elküldé Eliákimot a Király házának gondviselőjét, és Sebnát
az íródeákot, és a Papoknak Véneit, kik zsákba öltöztek vala fel, Ésaiás
Prófétához az * Ámos fijához;
3. És ők mondának néki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak,
szidalmazásnak és * káromlásnak napja: mert a fiak jutottak a szülésre, de
nincsen a szülőnek szülésre való ereje.
4. Netalán a te Urad Istened meghallja Rabsakénak minden beszédit,
kit elküldött ez ő ura a Assiriabeli Király, hogy szidalommal * illesse az élő
Istent és káromló beszédekkel, mellyeket a te Urad Istened meghallott:
Könyörögj azért azokért, kik még megmaradtak.
5. Menének azért az Ezékiás Király szolgái Ésaiához.
6. Kinek ezt felele Ésaiás: Ezt mondjátok a ti Uratoknak: Ezt
mondja az Úr; Ne félj beszédektől, mellyeket hallottál, mellyekkel szidalmaztak
engemet az Assiriabeli Király szolgái.
7. Ímé én ollyan lelket adok belé, hogy hírt hallván * megtérjen az
ő földére; és fegyverrel # vágatom le őtet a földében.
8. Megtére azért Rabsaké és úgy találá az Assiriabeli Királyt,
nhogy Libnát * vitatná; mert meghallotta volna, hogy elment Lákisból.
9. Hírt halla pedig Thirkáka * felől a Szerecsen Király felől,
illyen módon: Ímé kijött, hogy hadakozzék te ellened: és ezt hallván megtére,
és más követeket külde Ezékiáshoz, ezt izenvén.
10. Így szóljatok Ezékiásnak a Júdabeli Királynak mondván: Meg ne
csljon * téged a te Istened, kiben bízol, ezt mondván: Nem adatik az
Assiriabeli Király kezébe Jérusáelm.
11. Ímé te hallottad, mint cselekedtek az Assiriabeli Királyok
minden országokkal, elvesztvén azokat, és te megszabadulhatsz é?
12. Valyon megszabadították é a Pogányoknak isteneik azokat, kiket
elvesztettek az én Atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet, és az Eden fijait, kik
Thelasárban valának?
13. Hol vagyon Hámátnak Királya, Árpádnak Királya és a Sefárvaim
városának Király? Hol vagyon Hána és Hivva?
14. És elvevé Ezékiás a levelet a követeknek kezekből, és azt
megolvasá; és mikor felment volna az Úrna házába, kitrjeszté azt Ezékiás az Úr
előtt;
15. És imádkozék Ezékiás az Úr előtt, és monda: Izráelnek Ura
Istene! ki a Kérubimok * között lakol, te vagy egyedűl e földön való minden
országoknak Istene, te teremtetted mind az eget, mind a földet:
16. Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg: nyisd fel Uram
a te szemeidet és lásd meg; és halld meg a Sénakhérib beszédét, ki ide küldött,
hogy szidalommal * illetné az élő Istent.
17. Igaz dolog Uram! Az Assiriabeli Királyok elpusztították azokat
a * Pogányokat és azoknak földöket.
18. És az ő isteneiket a tűzbe hányták: mert nem istenek valának,
hanem emberi kéznek csinálmányai, fa és kő, azért vesztették el őket.
19. Most azért mi Urunk Istenünk szabadíts meg, kérlek, minket az ő
kezéből, hogy megsmérjék e földnek minden országai, hogy te egyedűl vagy az Úr
Isten!
20. Akkor elkülde Ésaiás az Ámós fija Ezékiáshoz, ezt mondván: Ezt
mondja az Izráelnek Ura Istene: A te könyörgésedet az Assiriabeli Király felől
Sénakhérib felől meghallgattam.
21. Ez a beszéd mellyet szóla az Úr ő felőle: Megutált * téged,
megcsúfolt téged a Sionnak szűz leánya, te rajtad fejét hajtogatta a Jérusálem
leánya.
22. Valyon kit szidalmaztál meg, és kit gyaláztál? És kicsoda ellen
emelted fel a te szódat? Kétség nélkűl a te szemeidet a magasságba emeléd fel
az Izráelnek szent Istene ellen.
23. A te követeid * által szidalommal illetted az Urat, és ezt mondottad:
Az én szekereimnek sokasága által jöttem fel a magas hegyekre, a Libánus
oldalaira: és levágom az ő magas czédrusfáit, és válogatott fenyőfáit; és
bémegyek az ő végső lakhelyébe, a Kármel erdejébe.
24. És ások kútakat, és iszom idegen vizeket, mert én
megszáraztottam a megszállott helyeknek minden forrásait éaz én lábaimnak
talpaival.
25. Nem hallottad é régtől fogva, hogy én dolgom ez? mellyet még a
régi időkben elvégeztem, és azt most vittem véghez, hogy az erős városok
lerontatnának, és rakásokká lennének.
26. És a benne lakók erejekben megfogyatkoznának, megrontatnának,
és megszégyenülnének, és ollyanokká lőnnének mint a mezőbeli fű, melly
elfonnyad minekelőtte megérnék.
27. A te lakhelyedet pedig, és mind kjövedeteledet, mind
bémeneteledet, és a te ellenem való dühösségedet jól tudom:
28. Mert te én ellenem * dühösködöl, és a te zúgolódásod feljött az
én füleimbe: Annakokáért # az én horgomat a te orrodba vetem, és az én
zabolámat a te szádba, és visszaviszlek azon az úton mellyen eljöttél.
29. Tenéked pedig, Ezékia, legyen e jeled: Ez esztendőben azokat
eszed, mellyek a tavalyi aratásnak hulladékán teremnek; a második esztendőben
pedig azokat, mellyek magoktól termenek: a harmadik esztendőben pedig vetek és
arattok, szőlőket plántáltok és azoiknak gyümölcsét eszitek.
30. Mert a ki Júda nemzetségéből megszabadult és a megmaradt,
gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felűl.
31. Mert Jérusálemből kijőnek a megmaradtak, és megszabadult a
Sionnak helyéről; a Seregek Urának * buzgó szerelme cselekeszi ezt!
32. Annakokáért azt mondja az Úr a Assiriabeli Király felől: Bé nem
jő e városba és nyilat sem lövöldöz belé, sem a paizsos nem ostromolja azt, és
sánczot nem ás mellette:
33. Azon úton, mellyen eljött, * visszatér, és e városba bé nem jő,
azt mondja az Úr!
34. És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és *
Dávidért az én szolgámért.
35. Lőn azért azon éjjel, kijöve az Úrnak Angyala, és levága az
Assiriabeli táborban * száz nyolcvanöt ezeret: felkelének pedig jó reggel, és ímé
mindenütt holttestek valának.
36. Elindulván azért elméne * és visszatére Sénakherib az
Assiriabeli Király, és lakék Ninivében.
37. És lőn mikor ő a Nisróknak az ő Istenének templomában
imádkoznék Adramélek és Sarézer; az ő fijai * levágák őtet fegyverrel; ők pedig
elszaladának az Ararát földébe; és az ő fija, Esárhaddon uralkodék helyette.