20. RÉSZ.

Ezékiás életének meghosszabbítása: kincseinek mutogatásáért való büntetése.

Akkor az időben halálra * betegedék Ezékiás, és hozzá méne Ésaiás Próféta az Ámos fija, és monda néki: Ezt mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz, és nem élsz.

2. Minekokáért arczal a falhoz fordula, és imádkozék az Úrnak, mondván:

3. Kérlek, óh Uram, emlékezzél meg róla, hogy te előtted valósággal és tökéletes szívvel jártam szüntelen, és hogy azt cselekedtem, a mi jó * volt a te szemeid előtt: És síra Ezékiás felette igen.

4. Még pedig nem ment vala Ésaisá a középső tornáczig, mikor az Úrnak beszéde lőn ő hozzá, mondván:

5. Térj meg, és mond meeg Ezékiásnak az én népem Fejedelmének: Ezt mondja az Úr, Dávidnak a te agyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, és láttam a te könyhullatásidat, imé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úrnak házába;

6. És a te idődet tizenöt esztendővel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost az Assiriabeli Királynak kezéből; és megoltalmazom e várost, én érettem és Dávidért * az én szolgámért.

7. És monda Ésaiás: Hozzatok egy kötés száraz figét ide. És hozának, és azt a kelevényre köték és meggyógyula.

8. És mikor azt kérdené Ezékiás Ésaiástól: Micsoda jele lészen ogy meggyógyít engemet az Úr; és felmegyek harmadnapra az Úrnak házába?

9. Felele Ésaiás: E lészen jeled az Úrtól, hogy ő megcselekeszi ezt a dolgot, mellyről szólott néked: Azt akarod é, hogy az órának árnyéka előmenjen tíz grádiccsal, vagy hogy visszatérjen tíz grádiccsal?

10. Felele Ezékiás: könnyű az árnyéknak tíz grádiccsal alászállani: Nem akarom azt; hanem hogy hátramenjen az árnyék tíz grádiccsal.

11. Kiálta azért Ésaiás Próféta az Úrhoz, és visszatérité * az árnyékot a mutatóórán, mellyet Akház csináltatott vala, azon grádicsokon, mellyeken immár aláment vala tíz grádiccsal.

12. Akkor az időben Berodákh Baladán, Baladánnak a Babilóniai Királynak fija külde levelet és ajándékokat Ezékiásnak: mert meghlalotta vala, hogy beteg volt volna Ezékiás.

13. És engede az ő kivánságoknak Ezékiás, és megmutatá az ő * házát nékik egészen, mellyben az ő válogatott jószágai valának, az ezüstöt, aranyat, a fűszerszámokat, drága kenetet, és az ő edényeinek házát, és minden kincseit: nem lőn semmi, mellyet meg nem mutatott volna nékik Ezékiás az ő házában és minden birodalmában.

14. Béméne pedig Ésaiás Próféta Ezékiás Királyhoz, és monda néki: Mit mondának ezek a férjfiak, és honnét jöttek hozzád? Felele Ezékiás: Messze földről jöttek Babilóniából.

15. És monda: Mit láttak a te házadban? Felele Ezékiás: Mindent láttak, valami az én házamban vagyon: Nem volt semmi az én tárházamban, mellyet nékik meg ne mutattam volna.

16. Akkor monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak beszédét:

17. Ímé eljő az idő, mellyben minden, valami a te házadban vagyon, és valamit eltettek a te atyáid e mai napong, elvitetik Babilóniába, * semmi meg nem marad, azt mondja az Úr.

18. A te fijaid közzűl is, kik tőled származnak és születtetnek, * elvisznek és udvariszolgák lésznek a Babilóniai Király udvarában.

19. Monda pedig Ezékiás Ésaiásnak: Jó az * Úrnak beszéde, mellyet szólál: És azután mona: Csakhogy békesség és csendesség legyen addig, míg élek!

20. Ezékiásnak pedig több * dolgai és minden erős volta, és miképen csinálta légyen mind a halstót, mind a zsilipet, és mimódon vitte bé a vizeket a városba, nemde nincsenek é megírva a Júdabeli Királyokról való Krónika könyvben?

21. És elaluvék Ezéákiás az ő attyaival; és az ő fija Manasse uralkodék helyette.