22. RÉSZ.

Jósiás királysága Júdában: A törvénykönyv megtaláltatik.

Nyolcz esztendős vala Jósiás * mikor uralkodni kezde, és harminczegy esztendeig uralkodék Jérusálemben: az ő annyának pedig Jédida vala neve, a Besekátból való Adajának leánya.

2. És kedves dolgot cselekedék az Úrnak szemei előtt, és jára az ő attyának Dávidnak * minden útaiban, és nem hajla sem jobbra sem balra.

3. Lőn pedig Jósiás Királynak tizennyolczadik esztendejében, elküldé a Király Sáfánt, Asaliának a Messullám fijának fiját az Íródeákot, az Úr házához, mondván:

4. Menj fel Hilkiához a Főpaphoz és mond meg, hogy számlálják meg a pénzt, melly az Úrnak házába bévitetett, mellyet az ajtó őrizők gyüjtöttek a néptől.

5. És adják azt az Úr házában való pallérok a míveseknek kezekbe, adják, mondom, a miveseknek, kik az Úrnak házában munkálkodnak, hogy a háznak romlásait felépítsék.

6. Tudniillik az ácsoknak, az épitőknek és a kőmiveseknek, hogy mind fákat, mind faragott köveket vegyenek a háznak * felépítésére.

7. De meg ne számláltassék nékik a pénz, az iródeáknak: A Törvénykönyvet * megtaláltam az Úrnak házában. És Hilkia adá a könyvet Sáfánnak, és olvasá azt.

8. Monda pedig Hilkia a Főpap Sáfánnak az iródeáknak: A Törvénykönyvet * megtaláltam az Úrnak házában. És Hilkia adá a könyvet Sáfánnak, és olvasá azt.

9. Elméne pedig Sáfán az iródeák a Királyhoz, és megvivé a Királynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, melly a házban találtatott, és adták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezekbe.

10. És megmondá Sáfán az iródeák a Királynak; mondván: Egy könyvet ada nékem Hilkia Pap. És olvasá azt Sáfán a Király előtt.

11. Mikor pedig hallotta volna a Király a törvény önyvének beszédit, * megszaggatá az ő ruháit.

12. És parancsola a Király Hilkia Papnak és Ahikámnak a Sáfán fijának és Akbórnak a Mikája fijának, és Sáfánnak az íródeáknak, és Asajának a Király szolgájának, mondván:

13. Menjetek el, kérdjetek tanácsot az Úrtól én érettem és a népért; tudniillik az egész Júdáért, e könyvnek beszédei felől, melly megtaláltatott; mert nagy az Úrnak haragja, melly felgerjedett mi ellenünk, mivelhogy a mi atyáink nem engedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedte volna mind úgy, a mint megíratott nékünk.

14. Elméne azért Hilkia Pap és Ahikám, és Akbor és Sáfán és Asája Hulda Próféta asszonyhoz, Sallumnak feleségéhez, ki Thékua fija volt: ki Harhásnak a ruhák őrizőjének fija volt; (ő pedig lakik vala Jérusálemben a második részen,) és szólának néki.

15. Ki monda nékik: Ezt mondja az Jérusálemnek Ur Istene: Mondjátok meg a férjfiúnak, ki titeket hozzám küldött.

16. Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és e helyen lakozókra, mind a könyvnek beszédei * szerint, mellyet olvasa a Júda Királya:

17. Azért hogy elhagytak engemet, és idegen isteneknek áldoztak jóillattal, hogy engemeet haragra indítanának minden ő kezeknek csinálmányaival: és felgerjedett az én haragom e hely ellen, meg sem oltatik.

18. A Júda Királyának pedig, ki elküldött titeket, hogy tanácsot kérdjetek az Úrtól ezt mondjátok Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene: Mivelhogy e beszédeket hallottad.

19. És mivelhogy meglágyult a te szíved, és megaláztad magadat az Úr előtt, hallván azokat, mellyeket szólék e hely ellen és e helyen lakozók ellen, hogy megpusztulna és átokban lenne; és megszaggatád a te ruháidat és sírál előttem: Azért én is meghallgattalak, azt mondja az Úr.

20. Annakokáért ímé én takarítlak téged a te atyáidhoz és a te koporsódba békességgel visznek téged és meg nem látják a te szemeid azt a nagy * veszedelmet, mellyet én e helyre hozok. És meghozák a Királynak a választ.