16. RÉSZ.
A ládának a sátorba való helyheztetése után éneklik a 105-dik és
96-dik Zsoltárt.
Mikor azért bévitték * volna az Isten ládáját, és helyheztették
volna azt a sátor közepén, mellyet Dávid annak felvonatott vala: áldozának
egészen égő és engesztelőáldozatokkal az Isten előtt.
2. És mikor Dávid elvégezte volna az egészen égőáldozatot, és az
engesztelőáldozatot, az Úrnak nevében megáldá * a népet.
3. És osztogata * minden Izráelitának, mind férjfiúnak s mind
asszonynak, egy-egy lepényt és egy-egy darab húst és egy-egy palaczk bort.
4. Rendele ennekfelette az Úr ládája eleikbe a Léviták közzűl
szolgákat, kik hirdetnék, tisztelnék és dícsérnék az Izráelnek Urát Istenét.
5. Asáf * fő vala, ő utánna másod renden Zakariás. Jéhiel,
Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom: Jéhiel pedig a
náblumokkal és hegedűkkel, Asáf czimbalmokkal énekel vala.
6. Továbbá Berája és Jaháziel Papok kürtölnek * vala szűntelen az
Isten szövetségének ládája előtt.
7. Akkor azon napon legelőször Dávid ez Éneket * adáa az Úrnak
dícséretére, Asáfnak és az ő attyafiainak kezekbe.
8. Tiszteljétek az Urat, hívjátok segítségűl az ő nevét,
hirdessétek * minden népek között az ő nagy dolgait.
9. Énekeljetek néki, örvendezzetek néki, szóljatok minden
csudálatos dolgairól.
10. Dicsekedjetek az ő szent nevében, örvendezzen szívek azoknak,
kik az Urat keresik.
11. Keressétek az Urat és az ő hatalmasságát; keressétek az ő
orczáját szüntelen.
12. Emlékezzetek meeg örökké az ő csudálatos * dolgairól, mellyeket
cselekedett, az ő csudáiról, és az ő szájának ítéletiről.
13. Óh Izráelnek, ő szolgájának magva! Jákóbnak ő * választottjának
fijai!
14. Ez a mi Urunk Istenünk, az ő ítéletei mind e széles földön
vagynak.
15. Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről * és az ő
beszédéről, mellyet parancsolt, ezer nemzetségig.
16. Mellyet szerzett Ábrahámmal; és esküvéséről * emlékezzetek,
mellyet # szóla Izsáknak.
17. Mellyet megerősített * Jákóbnak örök végzéssel, Izráelnek
örökké való szövetséggel.
18. Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek
örökségtek.
19. Jóllehet kevesen * volnátok, mindenestől igen kevesen, és
zsellérek azon a földön;
20. Mert járnak vala egyik nemzetségtől a * másikhoz, és egyik
országból más országba:
21. Nem engedé * mindazáltal senkinek őket bántani, sőt még a
Királyokat is # megbünteté érettek.
22. Ezt mondván: Az én megkeneetteimeet ne bántsátok, *
Prófétáimnak se ártsatok.
23. Mind ez egész föld * énekeljen az Úrnak, napról napra
hirdessétek az ő szabadítását.
24. Beszéljétek a Pogányok között az ő dicsőségét, minden népek
között az ő csudálatos dolgait;
25. Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden
istenek felett:
26. Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok: de az Úr
termettte az * egeket.
27. Dicsőség és tisztesség vagyon ő előtte, erősség és vígasság az
ő helyén.
28. Adjatok az Úrnak népeknek * nemzetségei, adjatok, mondom, az
Úrnak dicsőséget és erősséget!
29. Adjatok az Úr nevének dicsőséget: hozzatok ajándékokat és
jöjjetek eleibe, hajtsátok meg magatokat az Úrnak az ő szentségének ékes
helyén.
30. Rettegjen mind az egész föld az ő orczájától; a föld is
megerősíttetik, hogy meg ne induljon.
31. Örüljenek az egek és örvendezzen a föld, és mondják a Pogányok
között: Uralkodik az Úr!
32. Zengjen a tenger, minden benne valóval egybe; örvendezzen a
mező, minden benne valólva egybe.
33. Akkor örvendezi kezdnek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor
eljövénd megítélni a földet.
34. Tiszteljétek az Urat: mert * igen jó, mert örökkévaló az ő
irgalmassága.
35. És mondjátok: Tarts meg mindket, mi szabadító Istenünk, gyüjts
öszve minket, és szabadíts * meg a Pogányok közzűl, hogy a te szent nevedet
tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
36. Áldott legyen az Izráelnek Ura Istene öröktől fogva mind
örökké: És mondja a sokaság, Ámen! Dícséret az Úrnak!
37. Hagyá pedig ott Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot * és
az ő attyafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgálnának.
38. Obed-Edomot * és Hósát, ezeknek hatvannyolcz attyokfiaival
egybe, Obed-Edomot, mondom, a Jéduton fiját, és Hósát hagyá ajtónállóknak.
39. Sádók * Papot pedig és az ő Pap attyafiait, az Úr sátora előtt
hagyá a magasságban, melly vala Gibeon # hegyén;
40. Hogy áldoznának az Úrnak szüntelen tüzes áldozattal a tüzes
áldozatnak oltárán minden reggel * és estve, és hogy mind a szerint
cselekednének a mint meg volna írattatva az Úr törvényében, mellyet parancsolt
vala az Izráelnek.
41. Hémánt is * és Jédutunt velek hagyá, és többeket is választva,
kik nevek szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérnék: mert az ő
irgalmassága örökkévaló.
42. Ezekkel, mondom, hagyá Hémánt és Jédutunt kürtökkel,
czimbalmokkal és egyéb zengő szerszámokkal: A Jédutun fijait pedig kapunállókká
tevé.
43. Azért az egész sokaság eloszla, kiki mind házához: Dávid pedig
megtére, hogy az ő háznépét is * megáldaná.