16. RÉSZ.

A ládának a sátorba való helyheztetése után éneklik a 105-dik és 96-dik Zsoltárt.

Mikor azért bévitték * volna az Isten ládáját, és helyheztették volna azt a sátor közepén, mellyet Dávid annak felvonatott vala: áldozának egészen égő és engesztelőáldozatokkal az Isten előtt.

2. És mikor Dávid elvégezte volna az egészen égőáldozatot, és az engesztelőáldozatot, az Úrnak nevében megáldá * a népet.

3. És osztogata * minden Izráelitának, mind férjfiúnak s mind asszonynak, egy-egy lepényt és egy-egy darab húst és egy-egy palaczk bort.

4. Rendele ennekfelette az Úr ládája eleikbe a Léviták közzűl szolgákat, kik hirdetnék, tisztelnék és dícsérnék az Izráelnek Urát Istenét.

5. Asáf * fő vala, ő utánna másod renden Zakariás. Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom: Jéhiel pedig a náblumokkal és hegedűkkel, Asáf czimbalmokkal énekel vala.

6. Továbbá Berája és Jaháziel Papok kürtölnek * vala szűntelen az Isten szövetségének ládája előtt.

7. Akkor azon napon legelőször Dávid ez Éneket * adáa az Úrnak dícséretére, Asáfnak és az ő attyafiainak kezekbe.

8. Tiszteljétek az Urat, hívjátok segítségűl az ő nevét, hirdessétek * minden népek között az ő nagy dolgait.

9. Énekeljetek néki, örvendezzetek néki, szóljatok minden csudálatos dolgairól.

10. Dicsekedjetek az ő szent nevében, örvendezzen szívek azoknak, kik az Urat keresik.

11. Keressétek az Urat és az ő hatalmasságát; keressétek az ő orczáját szüntelen.

12. Emlékezzetek meeg örökké az ő csudálatos * dolgairól, mellyeket cselekedett, az ő csudáiról, és az ő szájának ítéletiről.

13. Óh Izráelnek, ő szolgájának magva! Jákóbnak ő * választottjának fijai!

14. Ez a mi Urunk Istenünk, az ő ítéletei mind e széles földön vagynak.

15. Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről * és az ő beszédéről, mellyet parancsolt, ezer nemzetségig.

16. Mellyet szerzett Ábrahámmal; és esküvéséről * emlékezzetek, mellyet # szóla Izsáknak.

17. Mellyet megerősített * Jákóbnak örök végzéssel, Izráelnek örökké való szövetséggel.

18. Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.

19. Jóllehet kevesen * volnátok, mindenestől igen kevesen, és zsellérek azon a földön;

20. Mert járnak vala egyik nemzetségtől a * másikhoz, és egyik országból más országba:

21. Nem engedé * mindazáltal senkinek őket bántani, sőt még a Királyokat is # megbünteté érettek.

22. Ezt mondván: Az én megkeneetteimeet ne bántsátok, * Prófétáimnak se ártsatok.

23. Mind ez egész föld * énekeljen az Úrnak, napról napra hirdessétek az ő szabadítását.

24. Beszéljétek a Pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;

25. Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett:

26. Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok: de az Úr termettte az * egeket.

27. Dicsőség és tisztesség vagyon ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.

28. Adjatok az Úrnak népeknek * nemzetségei, adjatok, mondom, az Úrnak dicsőséget és erősséget!

29. Adjatok az Úr nevének dicsőséget: hozzatok ajándékokat és jöjjetek eleibe, hajtsátok meg magatokat az Úrnak az ő szentségének ékes helyén.

30. Rettegjen mind az egész föld az ő orczájától; a föld is megerősíttetik, hogy meg ne induljon.

31. Örüljenek az egek és örvendezzen a föld, és mondják a Pogányok között: Uralkodik az Úr!

32. Zengjen a tenger, minden benne valóval egybe; örvendezzen a mező, minden benne valólva egybe.

33. Akkor örvendezi kezdnek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövénd megítélni a földet.

34. Tiszteljétek az Urat: mert * igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.

35. És mondjátok: Tarts meg mindket, mi szabadító Istenünk, gyüjts öszve minket, és szabadíts * meg a Pogányok közzűl, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!

36. Áldott legyen az Izráelnek Ura Istene öröktől fogva mind örökké: És mondja a sokaság, Ámen! Dícséret az Úrnak!

37. Hagyá pedig ott Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot * és az ő attyafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgálnának.

38. Obed-Edomot * és Hósát, ezeknek hatvannyolcz attyokfiaival egybe, Obed-Edomot, mondom, a Jéduton fiját, és Hósát hagyá ajtónállóknak.

39. Sádók * Papot pedig és az ő Pap attyafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magasságban, melly vala Gibeon # hegyén;

40. Hogy áldoznának az Úrnak szüntelen tüzes áldozattal a tüzes áldozatnak oltárán minden reggel * és estve, és hogy mind a szerint cselekednének a mint meg volna írattatva az Úr törvényében, mellyet parancsolt vala az Izráelnek.

41. Hémánt is * és Jédutunt velek hagyá, és többeket is választva, kik nevek szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérnék: mert az ő irgalmassága örökkévaló.

42. Ezekkel, mondom, hagyá Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és egyéb zengő szerszámokkal: A Jédutun fijait pedig kapunállókká tevé.

43. Azért az egész sokaság eloszla, kiki mind házához: Dávid pedig megtére, hogy az ő háznépét is * megáldaná.