17. RÉSZ.

Dávid akar Templomot építeni.

Lőn pedig, mikor Dávid az ő házában laknék, monda Nátán Prófétának: Ímé én czédrusfából * csinált házban lakom, az Úr # szövetségének ládája pedig vagyon sátor alatt.

2. Akkor monda Nátán Dávidnak: Valami vagyon a te szívedben, cselekedd meg: mert az Isten veled vagyon.

3. Azon éjjel pedig lőn az Istennek szava Nátánhoz, mondván:

4. Menj el és mond meg az én szolgámnak Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Te nem csinálsz nékem lakni való házat;

5. Mert nem laktam én attól fogva házban, miolta * az Izráel fijait kihoztam, mind e mai napig: hanem egy hajlékból más hajlékba mentem; sátorból sátorba.

6. A melly helyeken jártam az Izráel népével, szólottam é vagy egyszer valakinek az Izráel Bírái közzűl, (kiknek parancsoltam vala, hogy az én népemet legeltetnék,) mondván: Miért nem csináltatok nékem czédrusfából házat?

7. Most azért ezt mondjad az én szolgámnak Dávidnak: Ezt mondja a seregeknek Ura: Én választálak téged a juhok * mellől a pásztori házacskából, hogy lennél Vezére az én népemnek az Izráelnek;

8. És veled voltam mindenütt valahová mentél, minden ellenségeidet is * a te orczád elől elvesztettem, ennekfelette olly hírt nevet szerzettem néked, a minémű hírek vagyo a hatalmasoknak, a kik vagynak a földön.

9. Lakóhelyet is adtam az én népemnek az Izráelnek, és elplántálám őtet; és lakja az ő helyét * és többé # helyéből ki nem mozdíttatik s nem sanyargattatik a hamisságnak fijaitól mint ez előtt.

10. És az időtől fogva, miolta megparancsoltam vala, hogy Bírák lennének az én népemen az Izráelen; minden te ellenségeidet megalázám, és ezt is jelentém néked, hogy az Úr házat * épít néked.

11. És lészen, mikor bételjesedéndenek a te életednak napjai, hogy a te atyáidhoz elmenj; a te magodat feltámasztom te utánnad, melly lészen a te fijaid közzűl való, és az ő országát megerősítem.

12. Ő * csinál nékem háza; és megerősítem az ő kiszélyiszékit mind örökké.

13. Én lészek néki * attya, ő nékem fiam lészen; és az én irgalmasságomat ő tőle el nem vészem, mint a te # előtted valótól elvettem.

14. Hanem megerősítem * őtet az én házamban, és az én országomban mind örökké, és az ő királyiszéke erős lészen mind örökké.

15. Mind e beszédek szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.

16. Béméne azért Dávid és leüle az Úr előtt, és monda: Ki vagyok én, óh Uram Isten, s micsoda az én házam is, hogy engemet erre * méltóztattál?

17. Még ezt is kevésled, óh Isten, hanem ennekfelette szólál jövendőt is a te szolgád háza felől, és minden emberek között tekintetessé * tettél engemet, óh én Uram Istenem!

18. És mit kérhetne Dávid többet te tőled, a te szolgádnak tisztességére, holott te jól esméred a te szolgádat?

19. Óh Uram, a te szolgádért, és a te szíved szerint cselekedéd mind e nagy dolgokat, hogy minden te csudálatos dolgaida kijelentenéd.

20. (Óh Uram, nincsen * senki hasonló hozzád, és nincsen Isten náladnál több,) mind a szerint, a mint füleinkkel hallottuk.

21. És kicsoda ollyan nép a földön, mint a te néped az Izráel, * kinek Istene elment volna, hogy magának népet szabadítana: hogy magadnak nagy és rettenetes nevet szerzenél, kiüzvén a Pogányokat a te néped elől, mellyet Égyiptomból megszabadítál!

22. És választád az Izráel népét * te magadnak kiváltképen való népeddé mind örökké, és te Uram, votál nékik Istenek.

23. Most azért Uram, a szó, mellyet szólál a te szolgád felől és az ő háza felől, erősíttessék meg mind örökké, és úgy cselekedjél, a mint szóltál.

24. Maradjon meg és magasztaltassék fel a te neved mindörökké, hogy mondhassák: A seregeknek Ura az Izráel Isene, Isten az Izráelen; és Dávidnak a te szolgádnak háza legyen erős * előtted.

25. Mert te, én Istenem, a te szolgádnak füle hallására megjelentetted, hogy néki házat * csinálnál: ezokáért indula meg a te szolgád, hogy könyörgene előtted.

26. Most azért én Uram, te vagy az Isten, és te szólád e jó * dolgot a te szolgád felől.

27. Most, mondom, mivelhogy akarád megáldani a te szolgádnak házát, hogy legyen állandó mind örökké előtted; mivelhogy te, Uram, megáldottad, legyen azért áldott mind örökké.