17. RÉSZ.
Dávid akar Templomot építeni.
Lőn pedig, mikor Dávid az ő házában laknék, monda Nátán Prófétának:
Ímé én czédrusfából * csinált házban lakom, az Úr # szövetségének ládája pedig
vagyon sátor alatt.
2. Akkor monda Nátán Dávidnak: Valami vagyon a te szívedben,
cselekedd meg: mert az Isten veled vagyon.
3. Azon éjjel pedig lőn az Istennek szava Nátánhoz, mondván:
4. Menj el és mond meg az én szolgámnak Dávidnak: Ezt mondja az Úr:
Te nem csinálsz nékem lakni való házat;
5. Mert nem laktam én attól fogva házban, miolta * az Izráel fijait
kihoztam, mind e mai napig: hanem egy hajlékból más hajlékba mentem; sátorból
sátorba.
6. A melly helyeken jártam az Izráel népével, szólottam é vagy
egyszer valakinek az Izráel Bírái közzűl, (kiknek parancsoltam vala, hogy az én
népemet legeltetnék,) mondván: Miért nem csináltatok nékem czédrusfából házat?
7. Most azért ezt mondjad az én szolgámnak Dávidnak: Ezt mondja a
seregeknek Ura: Én választálak téged a juhok * mellől a pásztori házacskából,
hogy lennél Vezére az én népemnek az Izráelnek;
8. És veled voltam mindenütt valahová mentél, minden ellenségeidet
is * a te orczád elől elvesztettem, ennekfelette olly hírt nevet szerzettem
néked, a minémű hírek vagyo a hatalmasoknak, a kik vagynak a földön.
9. Lakóhelyet is adtam az én népemnek az Izráelnek, és elplántálám
őtet; és lakja az ő helyét * és többé # helyéből ki nem mozdíttatik s nem
sanyargattatik a hamisságnak fijaitól mint ez előtt.
10. És az időtől fogva, miolta megparancsoltam vala, hogy Bírák
lennének az én népemen az Izráelen; minden te ellenségeidet megalázám, és ezt
is jelentém néked, hogy az Úr házat * épít néked.
11. És lészen, mikor bételjesedéndenek a te életednak napjai, hogy
a te atyáidhoz elmenj; a te magodat feltámasztom te utánnad, melly lészen a te
fijaid közzűl való, és az ő országát megerősítem.
12. Ő * csinál nékem háza; és megerősítem az ő kiszélyiszékit mind
örökké.
13. Én lészek néki * attya, ő nékem fiam lészen; és az én
irgalmasságomat ő tőle el nem vészem, mint a te # előtted valótól elvettem.
14. Hanem megerősítem * őtet az én házamban, és az én országomban
mind örökké, és az ő királyiszéke erős lészen mind örökké.
15. Mind e beszédek szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán
Dávidnak.
16. Béméne azért Dávid és leüle az Úr előtt, és monda: Ki vagyok
én, óh Uram Isten, s micsoda az én házam is, hogy engemet erre * méltóztattál?
17. Még ezt is kevésled, óh Isten, hanem ennekfelette szólál
jövendőt is a te szolgád háza felől, és minden emberek között tekintetessé *
tettél engemet, óh én Uram Istenem!
18. És mit kérhetne Dávid többet te tőled, a te szolgádnak
tisztességére, holott te jól esméred a te szolgádat?
19. Óh Uram, a te szolgádért, és a te szíved szerint cselekedéd
mind e nagy dolgokat, hogy minden te csudálatos dolgaida kijelentenéd.
20. (Óh Uram, nincsen * senki hasonló hozzád, és nincsen Isten
náladnál több,) mind a szerint, a mint füleinkkel hallottuk.
21. És kicsoda ollyan nép a földön, mint a te néped az Izráel, *
kinek Istene elment volna, hogy magának népet szabadítana: hogy magadnak nagy
és rettenetes nevet szerzenél, kiüzvén a Pogányokat a te néped elől, mellyet
Égyiptomból megszabadítál!
22. És választád az Izráel népét * te magadnak kiváltképen való
népeddé mind örökké, és te Uram, votál nékik Istenek.
23. Most azért Uram, a szó, mellyet szólál a te szolgád felől és az
ő háza felől, erősíttessék meg mind örökké, és úgy cselekedjél, a mint szóltál.
24. Maradjon meg és magasztaltassék fel a te neved mindörökké, hogy
mondhassák: A seregeknek Ura az Izráel Isene, Isten az Izráelen; és Dávidnak a
te szolgádnak háza legyen erős * előtted.
25. Mert te, én Istenem, a te szolgádnak füle hallására
megjelentetted, hogy néki házat * csinálnál: ezokáért indula meg a te szolgád,
hogy könyörgene előtted.
26. Most azért én Uram, te vagy az Isten, és te szólád e jó *
dolgot a te szolgád felől.
27. Most, mondom, mivelhogy akarád megáldani a te szolgádnak házát,
hogy legyen állandó mind örökké előtted; mivelhogy te, Uram, megáldottad,
legyen azért áldott mind örökké.