21. RÉSZ.
A harmadnapi döghalál.
Támada pedig a Sátán az Izráel ellen, és felindítá * Dávidot, hogy
megszámlálná az Izráelt.
2. Monda azért Dávid Jóábnak és a nép Hadnagainak: Menjetek el,
számláljátok meg az Izráelt, Beersebától fogva szintén * Dánig: és hozzátok
hozzám, hadd tudjam számát.
3. Akkor monda Jóáb: Az Úr száz ennyivel * szaporítsa meg az ő
népét, a mennyin vagynak. A vagy nem mind te shzolgáid é azok, uram Király? s
miért tudakoznék ezen az én uram? Miért lenne ez az # Izráelnek büntetésére?
4. De a Király szava erősebb lőn a Jóábénál. Kifordula azért Jóáb a
Király elől, és eljárá az egész Izráelt: azután megtére Jérusálembe.
5. És adá Jóáb a népnek számát Dávidnak: És volt az egész Izráel
népének száma ezerszer való * ezer; és százezer fegyverfogható: a Júda fijai
pedig négyszáz hetvenezer fegyverfogható férjfiak.
6. A Lévi és Benjámin fijait pedig közikbe nem számlálá: mert nem
tetszik vala Jóábnak a Király parancsolatja.
7. Sőt az Istennek is nem tetszék e dolog, mellyért megveré az Izráelt.
8. Monda pedig Dávid az Istennek: * Igen vétkeztem, hogy ezt
mívelém: s te pedig most a te szolgádnak hamisságát bocsásd meg, kérlek, mert
felette igen bolondúl cselekdtem!
9. Ennekokáért szóla az Úr Gádnak a Dávid Prófétájának mondván:
10. Eredj el, szólj Dávidnak e képen: Ezt mondja az Úr: Hármat
vetek elődbe; válassz magadnak egyet ezek közzűl, mellyet veled cselekdjem.
11. Elméne azért Gád * Próféa Dávidhoz, és monda néki: ezt mondja
az Úr: válaszd el magadnak:
12. Vagy három esztendeig való éhséget, * vagy hogy ellenségeidtől
három hónapig megemésztessél, és a te ellenséged fegyvere rajtad legyen: vagy
az Úr fegyvere harmadnapig, és a döghalál kegyetlenkedjék földedben, és az Úr
Angyala pusztítson az Izráelnek minden határiban? Azért lássad most, mit
feleljek annak, a ki engemet hozzá küldött.
13. És monda Dávid Gádnak: Mindenfelől nékem keresűség; kérlek,
hadd essem az Úr kezébe (mert igen sok és nagy az * ő irgalmassága) és ne essem
embereknek kezekbe.
14. Bocsáta azért az Úr döghalált az Izráelre: és meghalának az
Izráel közzűl hetvenezer férjfiak.
15. Bocsáta annakfelette Angyalt az Úr Jérusálembe, hogy
elpusztitaná azt: És mikor vágná a népet, meglátá az Úr, és könyörűle * az ő
veszedelmeken; és monda a pusztító Angyalnak: Elég immár, szünjél meg. Az Úrnak
Angyala pedig áll vala a Jebuzeus # Ornánnak szérűjénél.
16. Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr Angyalát
állani a föld és az ég között, kinek kezében mezítelen tőr vala, mellyet
Jérusálem elen emelt vala fel: Leesék azért Dávid és a Vének is, zsákba
öltözvén, az ő orczájokra.
17. És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam é meg a
népet; Én vagyok, a ki vétkeztem és igen gonoszúl cselekedtem: ímez juhoknak mi
vétkek vagyon benne? óh én Uram Istenem, kérlek, forduljon reám a te kezd, és
az én atyám háznépére, és ne legyen a te népeden a csapás.
18. Az Úr Angyala pedig parancsolá Gádnak, hogy megmondaná
Dávidnak: Hogy sietne felmenni Dávid oltárt rakatni az Úrnak a Jebus * Ornán
szérűjén.
19. Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, mellyet az Úr *
nevében szólott vala.
20. Mikor pedig Ornán hátratekintvén látta volna az Angyalt, és az
ő négy fijai, kik vele valának, elrejtezének. (Ornán pedig búzát csépel vala.)
21. És juta Dávid Ornánhoz. Mikor azért feltekintett volna Ornán,
Dávidot meglátá, és kimenvén a szérűről, * meghajtá magát Dávid előtt, a földre
arczal leborúlván.
22. És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérű helyet, hogy építsek
oltárt rajta az * Úrnak: igaz árán adjad nékem azt, és megsünik azonnal e
csapás a népen.
23. Monda Ornán Dávidnak: Legyen bátor tiéd, és az én uram a Király
azt cselekedje, a mi néki tetszik: annakfelette ez ökröket adom az eegészen
égőáldozatra, és fa helyett e cséplőszerszámokat, e gabonát is * Minhának; mind
ezekeet ajándékon adom.
24. És monda Dávid Király Ornánnak: Nem akarom azt, hanem ugyan
igaz áron akarom megvenni tőled; mert a mi tiéd, el nem veszem tőled az Úrnak,
és nem akarok tüzes áldozattal áldozni néki a máséból.
25. Ada azért Dávid Ornánnak a szérűért hatszáz * arany siklust.
26. És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék tüzes és
engesztelő áldozatokkal, és segítségűl hívá az Urat, ki meghallgatá őtet,
mennyből tüzet * bosátván a tüzes áldozat oltárára.
27. És parancsola az Úr az Angyalnak; és bétevé az ő * tőrét
hüvelyébe.
28. Akkor látván Dávid, hogy az Úr * őtet meghallgatta volna a
Jebuzeus Ornán szérűjén, mikor ott áldoznék.
29. (Az Úr sátora pedig, mellyet csinált vala * Mózes a pusztában,
és a tüzes áldozatnak oltára is akkor ala fenn a magassában # Gibeonban.
30. És Dávid akkor oda fel nem mehetett vala, hogy az Istent
megengesztelné: mert igen megrettent vala az Úr Angyalának mezítelen *
tőrétől.)