21. RÉSZ.

A harmadnapi döghalál.

Támada pedig a Sátán az Izráel ellen, és felindítá * Dávidot, hogy megszámlálná az Izráelt.

2. Monda azért Dávid Jóábnak és a nép Hadnagainak: Menjetek el, számláljátok meg az Izráelt, Beersebától fogva szintén * Dánig: és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát.

3. Akkor monda Jóáb: Az Úr száz ennyivel * szaporítsa meg az ő népét, a mennyin vagynak. A vagy nem mind te shzolgáid é azok, uram Király? s miért tudakoznék ezen az én uram? Miért lenne ez az # Izráelnek büntetésére?

4. De a Király szava erősebb lőn a Jóábénál. Kifordula azért Jóáb a Király elől, és eljárá az egész Izráelt: azután megtére Jérusálembe.

5. És adá Jóáb a népnek számát Dávidnak: És volt az egész Izráel népének száma ezerszer való * ezer; és százezer fegyverfogható: a Júda fijai pedig négyszáz hetvenezer fegyverfogható férjfiak.

6. A Lévi és Benjámin fijait pedig közikbe nem számlálá: mert nem tetszik vala Jóábnak a Király parancsolatja.

7. Sőt az Istennek is nem tetszék e dolog, mellyért megveré az Izráelt.

8. Monda pedig Dávid az Istennek: * Igen vétkeztem, hogy ezt mívelém: s te pedig most a te szolgádnak hamisságát bocsásd meg, kérlek, mert felette igen bolondúl cselekdtem!

9. Ennekokáért szóla az Úr Gádnak a Dávid Prófétájának mondván:

10. Eredj el, szólj Dávidnak e képen: Ezt mondja az Úr: Hármat vetek elődbe; válassz magadnak egyet ezek közzűl, mellyet veled cselekdjem.

11. Elméne azért Gád * Próféa Dávidhoz, és monda néki: ezt mondja az Úr: válaszd el magadnak:

12. Vagy három esztendeig való éhséget, * vagy hogy ellenségeidtől három hónapig megemésztessél, és a te ellenséged fegyvere rajtad legyen: vagy az Úr fegyvere harmadnapig, és a döghalál kegyetlenkedjék földedben, és az Úr Angyala pusztítson az Izráelnek minden határiban? Azért lássad most, mit feleljek annak, a ki engemet hozzá küldött.

13. És monda Dávid Gádnak: Mindenfelől nékem keresűség; kérlek, hadd essem az Úr kezébe (mert igen sok és nagy az * ő irgalmassága) és ne essem embereknek kezekbe.

14. Bocsáta azért az Úr döghalált az Izráelre: és meghalának az Izráel közzűl hetvenezer férjfiak.

15. Bocsáta annakfelette Angyalt az Úr Jérusálembe, hogy elpusztitaná azt: És mikor vágná a népet, meglátá az Úr, és könyörűle * az ő veszedelmeken; és monda a pusztító Angyalnak: Elég immár, szünjél meg. Az Úrnak Angyala pedig áll vala a Jebuzeus # Ornánnak szérűjénél.

16. Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr Angyalát állani a föld és az ég között, kinek kezében mezítelen tőr vala, mellyet Jérusálem elen emelt vala fel: Leesék azért Dávid és a Vének is, zsákba öltözvén, az ő orczájokra.

17. És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam é meg a népet; Én vagyok, a ki vétkeztem és igen gonoszúl cselekedtem: ímez juhoknak mi vétkek vagyon benne? óh én Uram Istenem, kérlek, forduljon reám a te kezd, és az én atyám háznépére, és ne legyen a te népeden a csapás.

18. Az Úr Angyala pedig parancsolá Gádnak, hogy megmondaná Dávidnak: Hogy sietne felmenni Dávid oltárt rakatni az Úrnak a Jebus * Ornán szérűjén.

19. Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, mellyet az Úr * nevében szólott vala.

20. Mikor pedig Ornán hátratekintvén látta volna az Angyalt, és az ő négy fijai, kik vele valának, elrejtezének. (Ornán pedig búzát csépel vala.)

21. És juta Dávid Ornánhoz. Mikor azért feltekintett volna Ornán, Dávidot meglátá, és kimenvén a szérűről, * meghajtá magát Dávid előtt, a földre arczal leborúlván.

22. És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérű helyet, hogy építsek oltárt rajta az * Úrnak: igaz árán adjad nékem azt, és megsünik azonnal e csapás a népen.

23. Monda Ornán Dávidnak: Legyen bátor tiéd, és az én uram a Király azt cselekedje, a mi néki tetszik: annakfelette ez ökröket adom az eegészen égőáldozatra, és fa helyett e cséplőszerszámokat, e gabonát is * Minhának; mind ezekeet ajándékon adom.

24. És monda Dávid Király Ornánnak: Nem akarom azt, hanem ugyan igaz áron akarom megvenni tőled; mert a mi tiéd, el nem veszem tőled az Úrnak, és nem akarok tüzes áldozattal áldozni néki a máséból.

25. Ada azért Dávid Ornánnak a szérűért hatszáz * arany siklust.

26. És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék tüzes és engesztelő áldozatokkal, és segítségűl hívá az Urat, ki meghallgatá őtet, mennyből tüzet * bosátván a tüzes áldozat oltárára.

27. És parancsola az Úr az Angyalnak; és bétevé az ő * tőrét hüvelyébe.

28. Akkor látván Dávid, hogy az Úr * őtet meghallgatta volna a Jebuzeus Ornán szérűjén, mikor ott áldoznék.

29. (Az Úr sátora pedig, mellyet csinált vala * Mózes a pusztában, és a tüzes áldozatnak oltára is akkor ala fenn a magassában # Gibeonban.

30. És Dávid akkor oda fel nem mehetett vala, hogy az Istent megengesztelné: mert igen megrettent vala az Úr Angyalának mezítelen * tőrétől.)