22. RÉSZ.

Dávid oktatja Salamont és a Főrendeket a templom építtetése felől.

Monda Dávid: Ez az Úrnak, az Istennek háza, * és az Izráelnek tüzes áldozatjára való oltár is itt vagyon.

2. Megparancsolá azért Dávid, hogy öszvegyüjtének az Izráel földén való jövevényeket, * kiket kővágókká tőn, hogy faragni való köveket vágának, hogy az Isten házát megcsinálnák.

3. Továbbá bőséges vasat szerze Dávid szegeknek, ajtóknak és foglalásoknak: rezet is * bőségesen szerze inden mérték nélkűl.

4. Számtlaan czédrusfákat is: mert a Sídon és Tírus * városbeliek czédrusfákat bőségesen hordanak vala Dávidnak.

5. Akkor monda Dávid: Az én fiam Salamon, * gyermek és igen gyenge, az Úrnak pedig felette igen nagy házat kell építeni, mellynek híre neve elterjedjen ez egész földön: elkészítek azért mindeneket néki. Dávid azért mindeneket nagy bőségesen megszerze, minekelőtte meghala.

6. Hivatá azért Dávid az ő fiját Salamont és meghagyá néki, hogy az Izráel Urának Istenének házat * csináltatna.

7. És monda Dávid Salamonnak: Édes fiam, én elgondoltam vala * szívemben, hogy az én Uram Istenem nevének házat építsek:

8. De az Úr szóla nékem illyenképen: Sok vért ontottál * és sokat hadakoztál; nem csinálsz az én nevemnek házat! mert sok vért ontottál ki a földre én előttem.

9. Ímé fiad lészen néked, kinek csendessége lészen: mert nyugodalmat adok néki minden körűle vaó ellenségeitől: azért neveztetik * Salamonnak! mert békességet és # nyugodalmat adok az Izráelnek az ő idejében.

10. Ő cisnál az én nevemnek * házat: ő lészen nékem fiam, # és én néki lészek attya, és megerősítem az ő országának királyiszékit, az Izráelen mind örökké.

11. Most édes fiam az Úr veled lészen; és szerencsés lészes, és te építed meg a te Uradnak Istenednek házát, a mint ez előtt * meeg nem mondotta felőled.

12. De adjon az Úr néked értelmet és bölcseséget, mikor néked parancsol az Izráel felől, hogy a te Uradnak Istenednek törvényét megőrizzed.

13. Akkor jól lészen dolgot, * mikor a parancsolatokat és az ítéleteket megőrizénded, és megcselekedénded, a mellyeket az Úr Mózes által parancsolt volt az Izráelnek: légy bátor, légy erős, ne félj s ne rettegj!

14. Ímé én is az én szegénységem szerint készitettem * az Úr házának építésére száz # ezer tálentom aranyat, és ezerszer való ezer tálentom ezüstöt, rezet s vasat mérték nélkűl, mert igen bőven vagyon; fákat is, köveket is szerzettem; te is szerezz ezekhez.

15. Vagynak néked sok míveseid, kővágóid, kő- és fafaragóid, és mindenféle dologban bölcs mesterembereid.

16. Az aranynak, ezüstnek, vasnak és réznek száma nincsen: azért kelj fel, láss hozá, és az Úr legyen veled.

17. Megparancsolá pedig Dávid az Izráel minden Főembereeinek, hogy ők is segítséggel * lennének az ő fijának Salamonnak, ezt mondván:

18. A vagy nincsen é a ti uratok Istentek ti veletek, ki néktek * békességet adott köröskörűl? Mert az én hatalmam alá adá e földnek lakosait, és meghódoltattuk e földet az Úr előtt, és az ő népe előtt.

19. No azért keressétek a ti Uratokat Istenteket teljes szivetek és lelkete szerint, és felkelvén, az Úr Istennek szentséges helyét csináljátok meg, hogy vigyétek az Úr szövetségének ládáját, és az Istennek szenteltetett edényeket a házba, melly építtetik az Úr nevének.