29. RÉSZ.
Adakozás a templom épületire: Salamon Királlyá, Sádok Pappá
kenettetnek.
Azután monda Dávid Király az egész sokaságnak: Ím látjátok, hogy
egyedűl az én fiamat Salamont * választotta Isten, ki igen gyermek és gyenge; e
pedig nagy dolgo: mert nem ember háza lészen, hanem az Úr Istené.
2. Én pedig teljes tehetségem szerint az én Istenem házának
építésére készítettem bőségesen aranyat az arany szerszámokra, rezet a rézre,
vasat a vasra, fákat a fákra: sárdoniks köveket, foglalni való köveket, veres
köveket, különb-különb színű köveket: mindenféle drágaköveket, márványköveket
is bőséggel.
3. Még ennekfelette, mivelhogy nékem nagy kedvem vagyon az én
Istenem házához, kiváltképen való kincsem is * vagyon nékem, aranyom és
ezüstöm, mellyeet adok az én Istenem háza szükségére, azoknak felette, #
mellyeket ez előtt készítettem vala a szent háznak épületire.
4. Tundiillik háromezer tálentom Ofirból hozott aranyat: és hétezer
tálentom tiszta azüstöt, a házak falainak * béborítására.
5. Aranyat adtam az arany szerszámokra, ezüstöt az ezüstre és
minden szükségre, a mesteremberek kezéhez. És ha valaki ajándékot adni akar
szabad akaratja szerint, töltse meg az ő kezét ma, és adjon a mit akar az
Úrnak.
6. Azért szabad akaratjok szerint adának ajándékokat az atyáknak
Fejedelmei, az Izráel nemzetségeinek Fejedelmei, az Ezeredesek, Századosok, és
a Király dolgosainak is Fejedelmei.
7. És adának az Isten házának szükségére ötezer tálentom aranyat,
és tízezer arany pénzt; tízezer tálentom ezüstöt, és tizennyolcezezer tálentom
rezet, és százezer tálentom vasat.
8. És valakinél drága kövek találtatának, adák az Úr házának
kincséhez; a Gersoniták közzűl való * Jéhiel kezébe.
9. És örvendeze a sokaság, hogy szabad akaratjokból adnának; mert
tiszta szívekből adakozának az Úrnak: Dávid Király is lőn ezen nagy örömben.
10. Hálákat ada azért Dávid az Úrnak mind a sokaság előtt,és monda
Dávid: Áldott vagy te, óh Izráelnek a mi atyánknak Ura Istene, öröktől fogva
mind örökké!
11. Óh Uram, tiéd a nagyság, * hatalom, dicsőség, örökkévalóság és
máltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön vagyon, tiéd: Tiéd mondom,
óh Uram az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden Fejedelmek
felett!
12. A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vagynak és te uralkodol
mindeneken: a te kezedben vagyon mind az erősség * és mind a birodalom; a te
kezedben vagyon mindenek felmagasztaltatása és megerősítetése.
13. Most azért óh mi Istenünk, vallást tészünk előtted, és
dícsérjük a te dicsőséges Nevedet;
14. Mert micsoda vagyok én és micsoda az én népem, hogy erőnk
lehetne a szabad akarat szerint való ajándéknak adására, a mint ezt adtuk? Mert
tőled vagynak mindenek, és a miket a te kezedből * vettünk, azokat adtuk most
néked.
15. Mert mi csak jövevények * vagyunk te előtted és idegenek, a mi
fejenként a mi atyáink is: a mi életünknek napjai olyanok e földön mint az #
árnyék, melyben állandóság nincsen.
16. Óh mi Urunk Istenünk! mind ez, a mit készitettünk, hogy néked
és a te szent nevednek házat építsünk, a te kezedből való, és mind azok tiéid!
17. Jól tudom pedig ezt is, óh én Istenem, hogy te a szívet * nézed
és az igazságot szereted: Én adatam mind ezeket tiszta szívemből nagy jó
kedvvvel: e te itt jelen való néped is, láttad, hogy nagy örömmel szabad
akaratja szerint adta ezeket néked.
18. Óh Ábrahámnak, * Iszáknak és Izráelnek a mi atyáinknak Ura
Istene, tartsd meg ezt mind örökké, tudniillik a te népednek hozzád való ilyen
# jó akaratját, és az ő szíveket igazgassad te hozzád.
19. Salamonnak pedig az én fiamnak adja tökéletes szívet, hogy a te
parancsolatidat, bizonyságtételeidet és rendelésidet megőrizhesse, és hogy mind
azokat megcselekedhesse, és hogy megépíthesse azt a házat, mellyet én
elilndítottam.
20. Ezek után monda Dávid a sokaságnak: Kérlek, hogy ti is áldjátok
a ti Uratokat Istenteket. Áldá azért az egész Gyülekezet az ő attyaiknak Urát
Istenét, és fejeket lehajtván meghajták magokat, és tisztelék az Urat, és a
Királyt.
21. És áldozának az Úrnak véres áldozatokkal, és áldozának az Úrnak
tüzes áldozatokkal másodnapon: ezer tulkokkal, ezer kosokkal, ezer bárányokkal,
azoknak italiáldozatjokkal egybe; és sokféle áldozatokkal, az gész Izráel
népéért.
22. És evének s ivának az Úr előtt azon a napon nagy vígaságban.
Azután Salamont a Dávid fiját Királlyá * tevék másodszor is, és megkenék őtet
az Úrnak, hogy lenne Fejedelem: Sádókot is megkenék a Főpapságra.
23. És üle Salamon az Úr székibe mint Király az ő attyának Dávidnak
helyében, és mindenbe szerencsés vala; mert enged vala néki az egész Izráel
népe.
24. Fejenként a Fejedelmek is, és a hatalmasok, * annakfelette
mindnyájan a Dávid Király fijai is kezekeet adák, hogy Salamon Királynak
engedelmesek lennének.
25. És igen felmagasztalá az Úr Salamont mind az egész Izráel népe
előtt, és ollya királyi méltóságot szerze néki, mellyhez hasonló méltósága egy
Királynak * sem vot ő előtte Izráel országában.
26. Minekutánna pedig Dávid az Isai fija uralkodott volna az egész
Izráelen:
27. (A napok pedig, mellyeken uralkodott az Izráelen, negyven
esztendők voltak: Hebronban uralkodott vala hét esztendeig, * Jérusálemben
pedig harminczháromig uralkkodott.
28. Meghala Dávid jó vénségben, életével, gazdagságával és minden
dicsőségével * megelégedve: És uralkodék az ő fija Salamon helyette.
29. Dávid Királynak pedig mind első * s mind utolsó dolgai, ímé meg
vagynak írattatva a Sámuel Próféta könyvében, és a Nátán Próféta könyvében, és
a Gád Próféta könyvében:
30. Minden ő országlásával, hatalmasságával és változásoknak
idejével, mellyek ő rajta, az Izráelen, és a földnek minden országain estek.