10. RÉSZ.

Roboám az ifjak tanácsát követvén, elesik a tíz nemzetség mellől.

Elméne pedig Roboám * Síkembe: mert Síkembe gyült vala az egész Izráel, hogy őtet Királlyá választanák.

2. Lőn pedig mikor ezt meghallotta volna Jéroboám a Nébát fija, ki akkor vala Égyiptomban; (mert oda * futott vala Salamon Király előtt) hogy megjőne Jéroboám Égyiptomból.

3. És elküldének, hogy hívnák őtet; eljöve azért Jéroboám * és az egész Izráel népe; és így szólának a Roboámnak, mondván:

4. A te atyád kemény igát vetett mi reánk; te azért a te atyádról reánk vetett kemény szolgálatot, és az ő nehéz igáját, mellyet reánk vetett, könnyebbítsd meg, és solgálunk néked.

5. És monda nékik: Harmadnapig ím gondolkodom róla, azután jöjjetek hozzám. Elméne azért a nép előle.

6. És tanácskozék felőle Roboám Király a vén emberekkel, kik az ő attyának is Salamonnak tanácsosai voltak éltében, mondván: Mi tanácsot adtok, hogy megfeleljek a népnek?

7. És azok e képen szólának: Ha nékik előmenetelekre lejéndesz, és nékik engedéndesz, és szép szóval szólándasz nékik; bizonnyal te szolgáid lésznek mindenkor.

8. De ő a Véneknek tanácsokat nem fogadá, mellyet néki adtak vala tanácsúl; hanem tanácskozék az ifjakkal, kik ő vele együtt nevekedtek vala, és néki udvarolnak vala.

9. És monda azoknak is: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy megfeleljünk a népnek: kik nékem így szólának: Könnyebbítsd meg az igát nyakunkon, mellyet a te atyád reánk vetett.

10. Akkor felelének az Ifjak, kik ő vele együtt nevekedtek vala, mondván: Így szólj azoknak, a kik néked így szóltak: A te atyád igen súlyos igát vetett vala nyakunkra, te pedig könnyebbítsd meg azt rajtunk; Így szólj, mondom, nékik: Az én legkissebb ujjom temérdekebb az én atyám derekánál;

11. Az én atyám vetett volt reátok nehéz igát; én pedig azt megöregbítem: Az én atyám ostorral ostorozott titeket, de én skorpiókkal.

12. Elméne azért Jéroboám és ő vele a sokaság Roboámhoz harmadnapon mulva, a mint a Király * meghagyta, ezt mondván: Jöjjetek hozzám harmadnapra.

13. És felele nékik a Király nagy kemény szóval: Mert hátrahagyá Roboám Király a Vén embereknek * tanácsokat.

14. És az ifjaknak tanácsok szerint szóla nékik, mondván: Az én atyám súlyos igával bántott titeket, de én megöregbítem azt; az én atyám ostorokkal vert titeket, én pedig skorpiókkal.

15. És a Király a népnek * könyörgését nem hallgatá meg: mert az oka vala az Istentől, hogy megbizonyítaná az Úr az ő szavát, mellyet szólott vala a Silóbeli Ahija által # Jéroboámnak a Nébát fijának.

16. Mikor azért az egész Izráel látta volna, hogy semmiképen a Király jó választ nem adna nékik: felelének ők is a Királynak mondván: Micsoda részünk vagyon nékünk Dávidban? örökségünk sincsn nékünk az Isai fijában, kiki mind siessen házába, óh Izráel! Ám viseld gondját a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért hazaz az egész Izráel.

17. De azokon az Izráel fijain, kik laknak vala a Júda * városaiban, Roboám uralkodék.

18. Elküldé pedig Roboám Király Hadorámot, * ki adószedő vala, az Izráel közibe, és megkövezék őtet az Izráel fijai, és meghala: Roboám Király pedig siete menni az ő szekerére, hogy Jérusálembe szaladna.

19. Így szakada el az Izráel * népe a Dávid házától, mind e mai napig.