13. RÉSZ.
Abija szerencsés harcza Jéroboám ellen.
Jéroboám Királynak * tizennyolczadik esztendejében kezde uralkodni
Abija a Júda országán.
2. Három esztendeig uralkodék Jérusálemben, kinek annyának neve
Mekája vala, ki vala a Gibeából való Uriel leánya: és hadakozás vala Abija * és
Jéroboám között.
3. Annakokáért felkész1té Abija az ő hadát, erős hadakozókat
négyszázezer válogatott férjfiakat; Jéroboám pedig rendele ő ellene
nyolczszázezer válogatott erős férjfiakból álló hadat.
4. Akkor felállván Abija a Sémáraim hegyének tetején, melly az
Efraimnak hegyes földén vala, monda: Hallgassátok meg szómat, Jéroboám és az
egész Izráel!
5. Avagy nem kell é néktek meggondolnotok, hogy a Izráelnek Ura
Istene adta volt Dávidnak * a birodalmat az Izráelen mind örökké: néki és az ő
fijainak állandó szövetséggel?
6. Mindazáltal felkele Jéroboám a Nébát fija, Salamonnak a Dávid
fijának szolgája, és támada * az ő Ura ellen.
7. Azután gyűlének ő hozzá a hijábavaló és álnok emberek, kik
elhatalmazának Roboámnak a Salamon fijának ellene, mikor Roboám gyermek és
félelmes szívű volna, és azok ellen magát nem oltalmazhatná.
8. És modt azt gondoljátok, hogy ti ellene állhatok az Úr
országának, melly a Dávid fijának * kezekben vagyon: És sok nép vagyon veletek:
de az aranyborjúk is, mellyeket öntetett # Jéroboám néktek istenek gyanánt,
veletek vagynak.
9. Avagy nem ti * űztétek el az Úrnak Papjait az Áron fijait, és a
Lévitákat? És nem ti szerzettetek é magatoknak Papokat, mint egyéb országoknak
nemzetségei, akárkit, a ki az ő szolgálatjának felszentelésére egy gyermekded
tulokkal és hét kossal eljött, és lett a bálványoknak Papja, a mellyek nem
istenek.
10. Mi mellettünk vagyon pedig a mi Urunk Istenünk, kit mi el nem
hagytunk: a Papok pedig, kik az Úrnak szolgálnak, az Áron fijai és a Léviták
forgolódnak, az ő tisztekben.
11. És áldoznak az Úrnak égőáldozattal minden reggel és minden
estve, a jóillattételre is, a szent kenyereknek a tiszta sztalra való
elrendelésére, és az aranygyertyatartóra szövétnekeivel egybe ők viselnek
gondot, meggyujtván azokat minden estve: mert megtartjuk a mi Urunknak
Istenünknek rendelsété; ti pedig elhagytátok őtet.
12. Annakokáért ímé mi velünk vagyon Hadnagy gyanánt az Isten: és
az ő Papjai e zendő * kürtökkel, hogy ti ellenetek kürtöljenek, Izráelnek
fijai, ne harczoljatok a ti atyáitoknak Ura Istene ellen; mert nem lesztek
szerencsések~
13. Jéroboám pedig lest vete nékik, hogy őket hátúl * venné: És
illyen módon ők a Júda nemzetségének előtte valának: a kik pedig lesben
valának, azok hátok megett valának.
14. Látván pedig a Júda nemzetsége, hogy ímé mind elől mind hátúl
rajtok volnának: kiáltának az Úrhoz, a Papok pedig trombitálnak vala.
15. Trombitálnak vala a Júda férjfiai is; és mikor trombitálnának *
a Júda férjfiai: az Isten megveré Jéroboámot és az egész Izráelt, Abija és Júda
előtt.
16. Annakokáért elfutának az Izraeliták a Júdától való féltekben,
és adá az Isten azokat ezek kezébe.
17. Mert megveré őket Abija és az ő népe felette iden, úgyannyira
hogy az Izraeliták közzűl elhullanának seb miatt ötszázezer válogatott
férjfiak.
18. És illyen módon megaláztatának az Izráeliták az időben, és erőt
vőnnek a Júda fijai: mert bíznak vala az ő attyaiknak Urában Istenében.
19. És üldözé Abija Jéroboámot, és megvőn ő tőle egynéhány várost,
Béthelt és annak faluit, Jésanát és annak faluit, és Efrávint és annak faluit.
20. És nem vehete többé erőt Jéroboám Abija idejében, hanem megveré
őtet az Úr és meghala.
21. Megerősödék azért * Abija, ki vett vala magának tizennégy
feleségeket, kiktől nemze huszonkét fiakat, és tizenhat leányokat.
22. Abijának több dolgai, útai és beszédei megírattak az Iddó *
Próféta könyvében.