16. RÉSZ.

Asa az őtet feddő Prófétát fogságba veti, és lábai fájdalmiban meghal.

Asa Király birodalmának harminczhatodik esztendejében, felindula Baása * az Izráel Királya Júdára, és # megerősíté Rámát; hogy ne engedne senkit se kimenni, se bémenni Asához a Júda Királyához.

2. De Asa mind az Úrnak s mind a Királynak tárházából hoza ki * ezüstöt, aranyat; és küldé azt Benhadádnak a Siriabeli Királynak, ki lakik vala Damaskusban, mondván:

3. Szövetség vagyon köztünk, a mint az én atyám és a te atyád között is volt az előtt. Ímé küldöttem néked ezüstöt és aranyat: Mnej el, bontsd fel a te szövetségedet Baásával az Izráel Királyával, hadd távozzék el * tőlem.

4. És engedvén Benhadád Asa Királynak, azonnal elküldé az ő hadának Fejedelmeit az Izráel városaira, és megvevék Ijont, Dánt, Abelmáimot és Nafthalinak minden kincses városait.

5. Mellyet mikor meghallott volna Baása: ottan megszünék a Ráma város építésétől, és elhagyá a mívet.

6. Akkor Asa Király felvevé az egész Júda népét, és Rámából köveket és fákat mind elhozák, mellyekkel Baása a várost építi vala, és azokból Gébát és Mispát megerősíté.

7. Az időben méne Hanáni Próféta Asához a Júda Királyához és monda néki: Mivelhogy bizodalmad * lőn a Siriabeli Királyban,és nem bízol a te Uradban Istenedben; ezokáért szabadula el a Siriabeli Király hada a te kezedből.

8. Avagy nem vala é a * Szerecseneknek és a Libiabelieknek számtalan népek és szekerek s lovagjok felette sok? mindazáltal mivelhogy az Úrban vala reménységed, kezedbe adá azokat;

9. Mert az Úr szemei * forognak mind e széles földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, kik ő hozzá teljes szívvel vagynak: Bolondúl # cselekedél ebben, azokáért ezután te ellened hadak támadnak.

10. Akkor megharaguvék Asa a Prófétára, és veté őtet a tömlöczházba; mert igen megharagudt vala e szóért reá: és ugyan akkor Asa a nép közzűl is sokat megnyomoríta.

11. De ímé Asának mind első s mind utolsó dolgai meg vagynak iratva a Júda és az Izráel Királyainak könyvökben.

12. Megbetegedék ezekután Asa lábai miatt, királyságának harminczkilenczedik esztendejében, annyira, hogy igen megnevekednék az ő nyavalyája; mindazáltal az ő nagy kinjában is nem az Urat keresé meg, hanem az orvosokat.

13. Elaluvék azért Asa az ő attyaival egyetemben, és meghala az ő királyságának negyvenegyedik esztendejében.

14. És eltemeték őtet egy koporsóba, mellyet magának rakatott vala a Dávid városában: és az ágyba helyhezteték őtet, mellyet megraktak vala különb-különbféle drága illatú szerszámokkal, mellyeket Patikárius * mesterségével csináltak vala, és érette felette sok drága jóillatú szerszámokat égetének meg.