29. RÉSZ.
Ezékiás kegyesen uralkodik Júdában.
Ezékiás * kezde uralkodni, mikor vona huszonöt esztendős; és
uralkodék huszonkilencz esztendeig Jérusálemben; az ő annyának neve vala Abija
a Zakariás leánya.
2. És cselekedék kedves dolgot az Úr előtt mind a szerint, a mint
Dávid az ő attya cselekedett * vala.
3. És az ő királyságának első esztendejében az első hónapban
megnyitá * az Úr házának ajtait, és azokat megújíttatá.
4. És egybehívatá a Papokat s a Lévitákat, öszvegyüjté őket a
napkelet felől való utczában.
5. Mondván nékik: Halljátok meg szómat Léviták: Midjárt magatokat
szenteljétek meg, a ti atyáitok Urának Istenének házát is szenteljétek meg, és
minden * undokságot a szent helyről hordjátok ki;
6. Mert igen vétkeztek a mi atyáink, és a mi Urunk Istenünk előtt *
gonoszt cselekedvén, hátra # hagyták őtet, és az Úr sátorától elforeulván,
háttal fordulak ő hozzá.
7. A tornácz ajtait is bezárták, a szövétnekeket is megoldották, a
temjénezést is elhagyták; és nem áldoztak égőáldozattal az Izráel Istenének a
szent helyen.
8. És ezért volt az Úrnak illyen nagy haragja a Júdán és
Jérusálemben; és adata volt őket * rabságra és pusztulásra és süvöltsére, a
mint ti magatok is látjátok.
9. És ímé a mi atyáink fegyver miatt hullottak el, fijaink,
leányink és feleségink fogásgba vitettek e dolgokért.
10. Most azért én elvégeztem magamban, hogy az Izráel Urával
Istenével szövetséget szerezzek, hogy haragját tőlünk elfordítsa.
11. Szerelmes fijaim, most ne tévelyegjetek; mert az Úr titeket *
elválasztott, hogy ő előtte állván, néki szolgáljatok; hogy szolgái legyetek
néki, és ő előtte jóillatot szerezzetek.
12. Felkelének azért a Léviták, Máhát az Amásai fija, Jóel az
Azárja fija, kik Kéhátiták * valának: a Mérári fijai közzűl pedig Kis az Abdi
fija, és Azária a Jéhalélel fija, és a Gersoniták közzűl Joah a Zimma fija, és
Eden a Joah fija.
13. Az Elisáfán fijai közzűl Simri és Jéhiel; az Asáf * fijai
közzűl Zakariás és Mattánia.
14. A Hemán fijai közzűl is Jéhiel és Simei: A Jéduton * fijai
közzűl Semája és Uzziel.
15. Öszvegyüjték az ő attyokfiait is, ki megszenteltetvén,
bémenének a Király parancsolatja szerint az Úrnak dolgaira az Úr házának
megtisztítására.
16. Mert bémenvén a Papok az Úr házának belső részébe, hogy azt
megtisztítanák; kihrdának belőle minden rútságot, mellyet az Úr templomában
találának, az Úr házának pitvarába; honnét fogadák a Léviták, hogy kihordanák a
Kedron patakába.
17. Elkezdék pedig a megszentelést az első hónapnak első napján, és
nyolczadnapon azután bémenének az Úr házának tornáczába, és megszentelék az Úr
házát nyolczadnapig, úgy hogy azon első hónapnak tizenhatodik napján
elvégeznék.
18. Bémenének azért Ezékiás Királyhoz, és mondának: Megtisztítottuk
mindenestől az Úr házát, az egészen égőáldozatnak * oltárát is, minden hozzá
tartozó edényekkel egybe, a szent asztalt is, minden szerszámaival.
19. Minden egyéb szerszámokat is mellyeket Akház Király az ő
királyságában elhagyott volt, * mikor Isten ellen vétekezett volna,
megkészítettünk és megszenteltünk: és ímé mind az Úr oltára előtt vagynak.
20. Jó reggel azért felkele Ezékiás Király és öszvegyüjté a
városbeli Fejedelmeket, és felméne az Úr házába.
21. És vivének fel hét tulkot és hét kost, hét bárányt és hét
kecskebakot a bűnért való áldozatra az * országért, a szent hajlékért, és
Júdáért; és megparancsolá az Áron fijainak a Papoknak, hogy megáldoznák az Úr
oltárán.
22. Megölék azért a tukokt, és a Papok azoknak véreket vévén,
elhinték az oltárra; hasonlatosképen megölvén a kosokat, elhinték azoknak
véreket az oltárra; a bárányokat is megölvén, azoknak is véreket az oltárra
hinték.
23. Utólszor előhozák a bűnért való kecskebakokat is a Király előtt
és a Gyülekezet előtt, és kezeket rájok tevék.
24. Minekutánna a Papok azokat megölték volna, megtisztíták azoknak
vérekkel az oltárt az egész Izráelnek megtisztulására: mert mind az egész
Izráelért parancsolta vala a Király, hogy lenne az egészen megégetendő áldozat,
és a bűnért való áldozat.
25. És hagyá a Lévitákat az Úr házában czimbalmokkal, * náblumokkal
és hegedűkkel, Dávidnak és Gádnak a Király Prófétájának, és Nátán Prófétának
parancsolatjok szerint; mert ez az Úrtól volt megmondatva az ő Prófétái által.
26. Előállának azért azok a Léviták a Dávid zengő szerszámaival; a
Papok * is a trombitákkal.
27. És megparancsolá Ezékiás, hogy egészen égőáldozatot áldoznának
az oltáron. Mikor pedig az áldozat elkezdeték: az Úrnak trombitákkal való
éneklése is akkor kezdeték bizonyos énekekkel, és Dávidnak az Izráel Királyának
szerszámaival.
28. Azonközbe az egész Gyülekezet imádkohzik vala, mikor az
énekesek énekelnének, és a torombitások trombitálnának mind addig, míg az
egészen égőáldozat elvégeztetnék.
29. És immár hogy elvégezték volna az áldozatokat; a Király és
mindnyájan a vele valók leborúlván arczal, imádkozának.
30. És megparancsolá Ezékiás Király és a Fejedelmek a Lévitáknak,
hogy az Urat dícsérnék a Dávid és az Asáf Próféta dícséreteivel: kik mikor nagy
örömmel dícsérték volna az Urat, meghajtván magokat, imádák az Istent.
31. Azután szóla és monda Ezékiás: Immár a ti szogálatotokat az
Úrnak szenteltétek, azért immár jöjjetek elő, és hozzatok áldozatokat és
háláadásnak áldozatit az Úr házába. Azért az egész Gyülekezet hoza bűnért való
áldozatokat, és háláadásnak áldozatit, és kiki az ő akaratja szerint egészen
égőáldozatokat.
32. És az áldozatra való barmoknak számok, mellyeket a Gyülekezet
hozott vala, e volt: hetven tulok, száz kos, kétszáz bárány. Mind ezek az Úrnak
egészen megégetendő áldozatjára valók voltak.
33. Egyéb áldozatra szenteltetett barmoknak számok ez: Hatszáz
tulok, háromezer juh.
34. De mivelhogy a Papok kevesen valának, és nem valának
elégségesek az áldozatra való minden állatoknak elszerzésére: annakokáért az ő
attyokfiai a Léviták segélléneknékik mind addig, míg azt a munkát elvégeznék,
és míg a több Papok * magokat megszentelnék; mert a Lévitáknak szívek tisztább
vala a magok megszentelésére, hogynem mint a Papoknak.
35. Ennekfelette az egészen égőáldozatok bőséggel voltak a
háláadásra való áldozatoknak kövérivel egybe, és az egészen égőáldozatnak
italiáldozatival. És e képen helyére állaták az Úr házának szolgálatját.
36. Örvendeze azért felette igen Ezékiás, * és ő vele mind az egész
Gyülekezet, hogy az Isten tiszteletét helyére állatta volna; mert igen hirtelen
lőn e dolog.