30. RÉSZ.

Ezékiás Király Húsvétot hirdet.

Elkülde pedig Ezékiás az egész Izráel népéhez és Júdához: Efraimnak és Manassénak íra leveleket is, hogy jönnének el az Úr házához Jérusálembe, hogy az Izráel Urának Istenének a * húsvétibárányt megkészitenék.

2. A Király pedig és a Fejedelmek tanáfsot tatának a Jérusálembeli egész Gyülekezettel egye, hogy a Húsvétnak Innepét a második * hónapban szentelnék meg:

3. Mert azt mikor semmiképen véghez nem vihették, mivelhogy a Papok kevesen szentetettek volna meg, a nép is nem gyült volna fel Jérusálembe.

4. És e végzés igen tetszék mind a Királynak, mind az egész Gyülekezetnek.

5. És ezt végezék, hogy megkiáltanák egész Izráelben Beersebától fogva mind Dánig, hogy az Izráel Urának Istenének Húsvétinnepe megszentelésére eljőnének Jérusálembe, mert sok időtől fogva nem szentelték volna meg a szerint, a mint a törvényben meg volt írva.

6. Elmenének azért a posták a Király levelével és a Fejedelmekével, az egész Izráelnek és Júdának földökre, és a Király parancsolatjából ezt mondják vala: Izráelnek fijai! térjetek meg Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Urához Istenéhez, ő is megtér hozzátok, kik megmaradtatok az * Assiriabeli Királyoknak kezektől.

7. Ne is legyetek ollyanok, mint a ti atyáitok és atyátokfiai, kik vétkeztek volt az ő attyaiknak Ura Istene ellen * és elpusztította őket, a mint magatok is látjátok.

8. Most meg ne keményítsétek nyakaitokat mint a ti * atyáitok; adjátok az Úrnak kezeteket, és bémenvén az ő Szenthelyébe, mellyet megszentelt örökké, szolgáljatok a ti Uratoknak Istenteknek, és elfodul rólatok haragja;

9. Mert hogyha ti megtéréndetek az Úrhoz; a ti atyátokfiai és fijaitok kétség nélkűl kedvet találnak azoknál, a kik őket fogva * elvitték, hogy ez ő # földökre megtérjenek; mert igen irgalmas és kegyelmes a ti Uratok Istentek, el sem fordítja orczáját tőletek, ha ő hozzá megtéréndetek.

10. Mikor pedig a posták városról városra mennének az Efraim és a Manasse földén mind Zebulonig, nevetik és csúfolják vala őket:

11. Mindazáltal némellyek az Áser Manasé és a Zebulon nemzetségéből megalázák magokat, és eljövének Jérusálembe.

12. Júdában is ezt cselekedé az Istennek keze, adván beléjek egy akaratot, hogy engednének a Király parancsolatjának és a Fejedelmekéne, az Úr beszéde szerint.

13. Sok nép gyüle azért Jérusálembe, hogy a kovásztalan * kenyereknek Innepét megszentelnék a második hónapban, gyüle mondom sok nép reá.

14. Felkelének pedig és elronták az oltárokat, mellyek valának * Jérusálemben, és minden temjénező oltárokat elrontának és a Kedron patakába hányának.

15. Azután megáldozák a húsvétibárányt a második hónap tieznnegyedik napján. Minekutánna pedig a több * Papok és Léviták megpirulván, magokat megszentelték volna; egészen égőáldozattal áldozának az Úr házában;

16. És kiki mind álla az ő helyére az ő szokások szerint, és Mózesnek az Isten emberének törvénye szerint, és a Papok a Léviták kezekből elvevén a vért elhintik vala azt.

17. Mivelhogy pedig nagy sokan valának a Gyülekezetben, kik magokat meg nem szentelték vala; azokáért a Léviták forgolódnak vala a húsvétibárányoknak megölésekben, minden tisztátalanért, hogy azokat megszentelnék az Úrnak;

18. Mert nagy része a népnek, sokan az Efraimból, Manasséból, Issakhárból és Zebulonból magokat meg nem szentelték volt, mikor megennék a húsvétibárányt, nem a szerint, a mint meg volt írattatva: de könyörge Ezékiás a sokaságért mondván: A kegyes Úr tisztítsa meg azt;

19. Valaki az ő szívét készítette az Úr Istennek az ő attyainak Istenének megkeresésére: ha szintén nem volna is megtisztíttatva a mint a szent tisztaság kívánná.

20. Meghallgatá pedig az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze.

21. Megszentelék azért az Izráel fijai, kik Jérusálemben találtatának a kovásztalan kenyereknek Innepét hét napig nagy örömmel, és dícsérik vala az Urat minden napon a Léviták és a Papok, az Úr erejét éneklőszerszámokkal.

22. És szóla Ezékiás szívek szerint minden Lévitáknak, kik tudósok és jó szívvel valának az Úrhoz: Annakokáért evének az Innepen hét napon, áldozván háláadó-áldozatokkal, és dícsérvén az ő attyaiknak Urát Istenét.

23. Tanácsot tarta pedig az egész Gyülekezet, hogy mégis hetednapig szentelné az Innepet; és hét napot szentelének nagy vígassággal;

24. Mert Ezékiás a Júda Királya ada a Gyülekezetnek ezer tulkot, és hétezer juhot, a Fejedelmek is adának a Gyülekezetnek ezer tulkot, és tízezer juhot: a Papok is pedig immár nagy sokan magokat megszentelték vala.

25. Nagy örömben vala azért az egész Júda Gyülekezete, a Papok és a Léviták és azoknak egész Gyülekezete, a kik Izráelből oda mentek vala, mind az idegenek, kik az Izráel földéről jöttek vala, mind a Júdában lakozók.

26. És volt nagy vígasság Jérusálemben: Mert a Dávid Izráel Királya fijának Salamonnak idejétől fogva nem volt ehez hasonló Innep Jérusálemben.

27. Ezekután felállának a Papok * és a Léviták, és megáldák a Gyülekezetet: és meghallgattaték az ő szavok, és felhata az ő könyörgések mennybe az Isten szentséges lakhelyébe.