32. RÉSZ.

Ezékiás megerősíttetik Sénakhérib ellen.

Ezekután, és ennek elvégezések után eljöve Sénakhérib * az Assiriabeli Király, és béméne Júdába, és megszállá az erős városokat; és elgondolá hogy azokat letöretné, és magához foglalná.

2. Mikor pedig Ezékiás meglátta volna, hogy Sénakhérib eljött volna, és Jérusálemet meg akarná szállani;

3. Tanácsot tarta az ő Fejedelmeivel, és Főembereivel, hogy a városon kivűl való forrásokat bétöltenék; és segítséggel lőnnek néki e dologban;

4. Mert öszvegyülvén a sokaság, bédugának minden kútfejet, és az országnak közepén folyó patakot, mondván: Mivelhogy az Assiriai Királyok reánk jőnek, ne talljanak bő vizet.

5. És megerősödvén, megépíté a városnak leromlott egész kerítését, mellyen rakata tornyokat, kivűl pedig más kőfalat is, a Millót is, a Dávid városában megerősíté: ennekfelette szerze sok fegyvert és sok paizst.

6. Hadnagyokat is válogat a ahadakozó nép közibe; és gyüjté őket magháoz a város kapujának utczájára, és szóla nékik szívek szerint, e képen:

7. Erősek legyetek és bátorságosok, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az Assiriai Királytól, és a vele való egész sokaságtól; mert velünk többen vagynak, hogynem ő vele.

8. Ő vele testi erősség vagyon: velünk pedig a mi * Urunk Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól a Júda Királyától.

9. Ezekután elküldé szolgáit Sénakhérib az * Assiriai Király Jérusálembe, (ő pedig vala akkor Lákisnak ellenében minden hadával) Ezékiáshoz a Júda Királyához, és az egész Júdához, melly vala Jérusálemben, mondván:

10. Ezt mondja Sénakhérib az Assiriai Király: Kihez biztok,hogy Jérusálemben maradtok a megszállásnak idején?

11. Avagy nem Ezékiás áltatott é el titeket,hogy titeket éhséggel és szomjúsággal megöljön? mondván: A mi Urunk Istenünk megszabadít minket az Assiriabeli Király kezéből!

12. Avagy nem Ezékiás vesztette é el az ő magasságbeli otárait? és meghagyta Júdának és a Jérusálem népének, ezt mondván: Csak egy oltár előtt imádkozzatok, és csak azon temjénezzetek.

13. A vagy nem tudjátok é, mit míveltem mind én s mind az én atyáim e földnek minden népeivel? Valyon e föld pogányainak isteneik megszabadíthatták é az én kezemből az ő földöket?

14. És vallyon mellyik volt a pogányonak istenei közzűl, mellyeket az én Eleim elvesztettek, a ki az én kezemből az ő népét megszabadíthatta volna, hogy a ti Istenetek is, az én kezemből titeket megzabadíthatna?

15. Most azért Ezékiás titeket el ne hittessen; és nem csalogasson titeket e féle dologgal, ne hidjetek néki; mert ha semmi népnek és országnak Istene az ő népét az én kezemből és az én atyáim kezekből ki nem szabadíthatta; sokkal inkább a ti isteneitek meg nem szabadíthatnak titeket az én kezemből!

16. Ennekfelette is az ő szolgái sokat szólának az Úr Isten ellen, és Ezékiás ellen, az ő szolgája ellen.

17. Levelet is * íra, az Izráelnek Urát Istenét káromlással illetvén, és szolván ellene illyen módon: A mint e földön lakozó népeknek istenei meg nem szabadíthatták az ő népeket az én kezemből; e képen az Ezékiás Istene az ő népét kezemből ki nem szabadíthatja.

18. Kiáltnak vala pedig nagy felszóval Zsidó nyelven * Jérusálem népe ellen, melly vala a kerítésen, hogy őket megrettentenék és megháborítanák, hogy a várost megvennék.

19. És úgy szólának a Jérusálem Istene ellen, mint e földön való Pogányoknak isteneik felől, mellyek * emberi kézzel csináltattak.

20. Akkor Ezékiás Király * könyörge, és ő vele Ésaiás Próféta az Ámos fija e káromlásért, és felkiáltának az égre.

21. És elbocsátá az Úr az ő * Angyalát, ki megöle minden erőseket, a Hadnagyot és a Fejedelmet az Assiriai Király táborában, és nagy szégyennel megtére az ő földébe. Bémenvén pedig az ő Istene kápolnájába, ugyan ott az ő saját fijai fegyverrel # ölék meg őtet.

22. Megszabadítá azért az Úr Ezékiást és a Jérusálem népét Sénakhéribtől az Assiriai Királytól, és mind a több ellenségtől; és elvivé azokat, a kik őtet megkörnyékezték vala.

23. És sokan ajándékokat hoznak vala Jérusálembe az Úrnak, Ezékiásnak is a Júda Királyának drága szép ajándékokat; és az ő hire-neve naggyá lőn minden Pogányok szemei előtt azután.

24. Az időben Ezékiás esék, * halálos betegségbe; és könyörge az Úrnak, ki néki szólván, csudát ada néki.

25. De nem cselekedék Ezékiás az ő hozzá való jótétemény szerint; mert magában felfuvalkodék, mellyért Istennek is lőn haragja ő rajta, Júdán, és Jérusálemen.

26. Megalázá pedig magát Ezékiás, az ő kevélységét * elhagyván, a Jérusálemiekkel egybe: és míg éle Ezékiás, az Úr haragja rájok nem szálla.

27. Mert vala Ezékiásnak nagy gazdagsága és dicsősége; mert sok kincset gyüjtött vala magának; ezüstöt, aranyat, drágaköveket, és drágafűszerszámokat, paizsokat, és mindenféle drága s kivánatos szerszámokat.

28. Országa jövedelmének, tudniillik, gabonának, bornak, olajnak, tárházakat és mindenféle baromnak istállókat szép renddel szerzett vala.

29. Városokat is építe magának és mindenféle barmoknak sokaságát szerze: mert az Isten néki igen nagy gazdagságot adott vala.

30. Ennekfelette Ezékiás dugá bé a Gihon folyásának felző fejét, és elfordítá azt a föld alatt a Dávid városának napnyugot felől való része felé; és minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás;

31. De mivelhogy a Babilóniabeli Fejedelmek követeivel megbarátkozék, kik ő hozzá küldettek vala,hogy hadakoznának a * csudáról, melly lett vala a földön; Isten őtet elhagyta vala, hogy megkisétené őtet, és meglátná, mi volna az ő szívében.

32. Ezékiásnak pedig több lett * dolgai és jótéteményei ímé meg vagynak írva az Ésaiás Prófétának, az Ámós fijának látásában, és a Júda az Izráel Királyainak könyvökben.

33. Meghala pedig Ezékiás az ő attyaival, és eltemeték őtet a Dávid fijainak koporsóikon felűl, és mind az egész Júda és Jérusálem nagy tisztességet tőnnek néki az ő halálának idején; és uralkodék Manassse, az ő fija helyette.