32. RÉSZ.
Ezékiás megerősíttetik Sénakhérib ellen.
Ezekután, és ennek elvégezések után eljöve Sénakhérib * az
Assiriabeli Király, és béméne Júdába, és megszállá az erős városokat; és
elgondolá hogy azokat letöretné, és magához foglalná.
2. Mikor pedig Ezékiás meglátta volna, hogy Sénakhérib eljött
volna, és Jérusálemet meg akarná szállani;
3. Tanácsot tarta az ő Fejedelmeivel, és Főembereivel, hogy a
városon kivűl való forrásokat bétöltenék; és segítséggel lőnnek néki e
dologban;
4. Mert öszvegyülvén a sokaság, bédugának minden kútfejet, és az
országnak közepén folyó patakot, mondván: Mivelhogy az Assiriai Királyok reánk
jőnek, ne talljanak bő vizet.
5. És megerősödvén, megépíté a városnak leromlott egész kerítését,
mellyen rakata tornyokat, kivűl pedig más kőfalat is, a Millót is, a Dávid
városában megerősíté: ennekfelette szerze sok fegyvert és sok paizst.
6. Hadnagyokat is válogat a ahadakozó nép közibe; és gyüjté őket
magháoz a város kapujának utczájára, és szóla nékik szívek szerint, e képen:
7. Erősek legyetek és bátorságosok, semmit se féljetek, meg se
rettenjetek az Assiriai Királytól, és a vele való egész sokaságtól; mert velünk
többen vagynak, hogynem ő vele.
8. Ő vele testi erősség vagyon: velünk pedig a mi * Urunk Istenünk,
hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt
hallván Ezékiástól a Júda Királyától.
9. Ezekután elküldé szolgáit Sénakhérib az * Assiriai Király
Jérusálembe, (ő pedig vala akkor Lákisnak ellenében minden hadával) Ezékiáshoz
a Júda Királyához, és az egész Júdához, melly vala Jérusálemben, mondván:
10. Ezt mondja Sénakhérib az Assiriai Király: Kihez biztok,hogy
Jérusálemben maradtok a megszállásnak idején?
11. Avagy nem Ezékiás áltatott é el titeket,hogy titeket éhséggel
és szomjúsággal megöljön? mondván: A mi Urunk Istenünk megszabadít minket az
Assiriabeli Király kezéből!
12. Avagy nem Ezékiás vesztette é el az ő magasságbeli otárait? és
meghagyta Júdának és a Jérusálem népének, ezt mondván: Csak egy oltár előtt
imádkozzatok, és csak azon temjénezzetek.
13. A vagy nem tudjátok é, mit míveltem mind én s mind az én atyáim
e földnek minden népeivel? Valyon e föld pogányainak isteneik megszabadíthatták
é az én kezemből az ő földöket?
14. És vallyon mellyik volt a pogányonak istenei közzűl, mellyeket
az én Eleim elvesztettek, a ki az én kezemből az ő népét megszabadíthatta
volna, hogy a ti Istenetek is, az én kezemből titeket megzabadíthatna?
15. Most azért Ezékiás titeket el ne hittessen; és nem csalogasson
titeket e féle dologgal, ne hidjetek néki; mert ha semmi népnek és országnak
Istene az ő népét az én kezemből és az én atyáim kezekből ki nem szabadíthatta;
sokkal inkább a ti isteneitek meg nem szabadíthatnak titeket az én kezemből!
16. Ennekfelette is az ő szolgái sokat szólának az Úr Isten ellen,
és Ezékiás ellen, az ő szolgája ellen.
17. Levelet is * íra, az Izráelnek Urát Istenét káromlással
illetvén, és szolván ellene illyen módon: A mint e földön lakozó népeknek
istenei meg nem szabadíthatták az ő népeket az én kezemből; e képen az Ezékiás
Istene az ő népét kezemből ki nem szabadíthatja.
18. Kiáltnak vala pedig nagy felszóval Zsidó nyelven * Jérusálem
népe ellen, melly vala a kerítésen, hogy őket megrettentenék és megháborítanák,
hogy a várost megvennék.
19. És úgy szólának a Jérusálem Istene ellen, mint e földön való
Pogányoknak isteneik felől, mellyek * emberi kézzel csináltattak.
20. Akkor Ezékiás Király * könyörge, és ő vele Ésaiás Próféta az
Ámos fija e káromlásért, és felkiáltának az égre.
21. És elbocsátá az Úr az ő * Angyalát, ki megöle minden erőseket,
a Hadnagyot és a Fejedelmet az Assiriai Király táborában, és nagy szégyennel
megtére az ő földébe. Bémenvén pedig az ő Istene kápolnájába, ugyan ott az ő
saját fijai fegyverrel # ölék meg őtet.
22. Megszabadítá azért az Úr Ezékiást és a Jérusálem népét
Sénakhéribtől az Assiriai Királytól, és mind a több ellenségtől; és elvivé
azokat, a kik őtet megkörnyékezték vala.
23. És sokan ajándékokat hoznak vala Jérusálembe az Úrnak,
Ezékiásnak is a Júda Királyának drága szép ajándékokat; és az ő hire-neve
naggyá lőn minden Pogányok szemei előtt azután.
24. Az időben Ezékiás esék, * halálos betegségbe; és könyörge az
Úrnak, ki néki szólván, csudát ada néki.
25. De nem cselekedék Ezékiás az ő hozzá való jótétemény szerint;
mert magában felfuvalkodék, mellyért Istennek is lőn haragja ő rajta, Júdán, és
Jérusálemen.
26. Megalázá pedig magát Ezékiás, az ő kevélységét * elhagyván, a
Jérusálemiekkel egybe: és míg éle Ezékiás, az Úr haragja rájok nem szálla.
27. Mert vala Ezékiásnak nagy gazdagsága és dicsősége; mert sok
kincset gyüjtött vala magának; ezüstöt, aranyat, drágaköveket, és
drágafűszerszámokat, paizsokat, és mindenféle drága s kivánatos szerszámokat.
28. Országa jövedelmének, tudniillik, gabonának, bornak, olajnak,
tárházakat és mindenféle baromnak istállókat szép renddel szerzett vala.
29. Városokat is építe magának és mindenféle barmoknak sokaságát
szerze: mert az Isten néki igen nagy gazdagságot adott vala.
30. Ennekfelette Ezékiás dugá bé a Gihon folyásának felző fejét, és
elfordítá azt a föld alatt a Dávid városának napnyugot felől való része felé;
és minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás;
31. De mivelhogy a Babilóniabeli Fejedelmek követeivel
megbarátkozék, kik ő hozzá küldettek vala,hogy hadakoznának a * csudáról, melly
lett vala a földön; Isten őtet elhagyta vala, hogy megkisétené őtet, és
meglátná, mi volna az ő szívében.
32. Ezékiásnak pedig több lett * dolgai és jótéteményei ímé meg
vagynak írva az Ésaiás Prófétának, az Ámós fijának látásában, és a Júda az Izráel
Királyainak könyvökben.
33. Meghala pedig Ezékiás az ő attyaival, és eltemeték őtet a Dávid
fijainak koporsóikon felűl, és mind az egész Júda és Jérusálem nagy
tisztességet tőnnek néki az ő halálának idején; és uralkodék Manassse, az ő
fija helyette.