35. RÉSZ.

Jósiás jeles Húsvétinneplése: az Égyiptom Királya ellen való harczon megölettetése.

Megszentelé annakfelette Jósiás Jérusálemben a * Husvétinnepet az Úrnak: és megölék a husvétibárányt tizennegyedik napján az első hónapnak.

2. És a Papokat elrendelé az ő helyekre őrízni; kiket igen inte, hogy az Úr házában hívséggel szolgálnának.

3. És megparancsolá a Lévitáknak, kik az egész Izráelért az Úr előtt a szent állatokat elkészítik vala: Helyheztessétek, úgymond, azokat a szent láda eleibe a házban, mellyet készített volt Salamon a Dávid fija, az Izráel Királya: nem kell most az Isten * ládáját vállatokon hordoznotok. Most azért szolgáljátok a ti Uratoknak Istenteknek, és az ő népének az Izráelnek.

4. És készítsétek el magatokat a ti atyai cseléditek szerint: és a ti oszlástok szerint, * a mint Dávid az Izráel Királya elrendelte volt, és megírta az ő fija Salamon.

5. És szolgáljatok a szent helyben a ti atyátokfiainak, kik a nép közzűl valók, az atyai cselédeknek rendjek szerint; és a Léviták atyai házoknak oszlása szerint. *

6. És a Husvétibárányt úgy öljétek meg: és minekutánna megszentelitek magatokat, készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az úrnak Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek.

7. Ada pedig Jósiás az ő népének juhokat, bárányokat és gödölyéket, mind ezeket a húsvéti áldozatokra; mindennek valaki ott találtatik vala, szám szerint * harminczezeret, és háromezer tulkokat; ezek mind a Királyéból valának.

8. Az ő Fejedelmei is szabad akaratjokból, a községnek, a Papoknak és a Lévitáknak adakozának: Hilkia, Zakariás és Jéhiel az Isten házának  Fejedelmei adának a Papoknak a Húsvétáldozatira kétezer és hatszáz juhokat, és háromszáz tulkokat.

9. Konánia pedig és Semája, és Nétanéel az ő attyafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád a Léviták Fejedelmei, adának a Lévitáknak a Húsvét áldozatira ötezer juhokat és ötszáz tulkokat.

10. Elkészítvén azért mindeneket, a Papok állának az ő helyekre, a Léviták is az ő oszlások szerint, a Király parancsolatja szerint.

11. Megölék azért a husvétibárányt: a Papok a Léviták kezéből vévén a vérét; elhintik vala azt: a Léviták pedig az áldozatra valóknak vonják vala le bőröket.

12. És külön választák az égőáldozatra valókat hogy megadnák azokat a népnek, az ő attyai cselédeknek oszlása szerint, hogy áldoznának az Úrnak, a mint a Mózes könyvében meg volna iratva; azonképen a tulkokból is elválaszták.

13. És megsüték a husvétibárányt a szokás szerint; a megszenteltetett állatokat pedig megfőzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek. *

14. Ezekután magoknak a Papoknak is elkészíték a husvétibárányt: Mert a Papok az Áron fijai valának foglalatosok az égőáldozatoknak és a kövérségeknek áldozásában mind éjszakáig; azért a Léviták készítének vala mind magoknak s mind a Papoknak az Áron fijainak.

15. Annakfelette az éneklők is, * az Asáf fijai állanak vala az ő rendekben, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak, és Jédutunnak a Király Prófétájának parancsolatjok szerint: az ajtónállók is mindenik kapun; nem szabad vala onnan eltávozniok, hanem az ő attyafiai a több Léviták készítnek vala nékik.

16. És elvégezék azon napon az Úrnak egész tiszteletit, a husvétibárányt megkészítvén, és égőáldozatokkal áldozván az Úrnak oltárán, a Jósiás Király parancsolatja szerint.

17. Megszentelék azést az Izráel fijai, a kik jelen lehetének, a Húsvét Innepét az időben, és a kovász nélkül való kenyereknek * Innepét hetednapig.

18. És nem szenteltek ehhez hasonló Húsvétot * Izráelben, a Sámuel Próféta idejétől fogva: az Izráel Királyi közzűl is, csak egy is nem szentelt hasonló Húsvétot ahoz, mellyet Jósiás szentele a Papokkal a Lévitákkal, az egész Júdának, Izráelnek és Jérusálem lakosainak jelenlétekben.

19. Lőn pedig a Húsvétiinnepnek tisztelete a Jósiás Király birodalmának tizennyolczadik esztendejében.

20. Mind ezekután, hogy az Isten házát Jósiás hlyreállítá; felindúla Nékó az Égyiptom Királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis várost megszállaná; kinek Jósiás eleibe méne. *

21. És noha követeket külde ő hozzá Nékó, ezt mondván: Mi közöm vagyon te hozzád nékem, Júda Királya? Mert én most nem reád megyek, hanem az én országomnak ellenségére, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, ki én velem vagyon, hogy el ne veszessen téged;

22. Mindazáltal Jósiás el nem tére ő előle, hanem hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem engede a Nékó beszédeinek, mellyek az Isten szájából származtak vala. Reáméne azért, hogy  a Megiddó * mezején vele megütköznék.

23. Hol mikor az ívesek nyilakat bocsátottak volna Jósiás Királyra, monda a Király az ő szolgáinak: Vigyetek ki engem innét: mert igen megsebesedém.

24. Levevén azért őtet az ő szolgái a szekérből, helyhezteték őtet az ő második szekerébe, és vivék Jérusálembe: és meghala, és eltemetteték az ő attyai koporsóikban, kinek halálán egész Júdának és Jérusálemnek népe igen sira.

25. Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekkel siratják vala őtet minden éneklő férjfiakés asszonyok mind e mai napig, kiknek éneklések ímé meg vagynak íratva a * Jerémiás Siralmaiban.

26. Jósiásnak pedig több lett dolgai és kegyelmességei, a mint az Úrnak törvényében meg vagyon írva:

27. Mind első és mind utolsó dolgai ímé meg vagynak íratva az Izráel és Júda Királyainak * könyvökben.