35. RÉSZ.
Jósiás jeles Húsvétinneplése: az Égyiptom Királya ellen való
harczon megölettetése.
Megszentelé annakfelette Jósiás Jérusálemben a * Husvétinnepet az
Úrnak: és megölék a husvétibárányt tizennegyedik napján az első hónapnak.
2. És a Papokat elrendelé az ő helyekre őrízni; kiket igen inte,
hogy az Úr házában hívséggel szolgálnának.
3. És megparancsolá a Lévitáknak, kik az egész Izráelért az Úr
előtt a szent állatokat elkészítik vala: Helyheztessétek, úgymond, azokat a
szent láda eleibe a házban, mellyet készített volt Salamon a Dávid fija, az
Izráel Királya: nem kell most az Isten * ládáját vállatokon hordoznotok. Most
azért szolgáljátok a ti Uratoknak Istenteknek, és az ő népének az Izráelnek.
4. És készítsétek el magatokat a ti atyai cseléditek szerint: és a
ti oszlástok szerint, * a mint Dávid az Izráel Királya elrendelte volt, és
megírta az ő fija Salamon.
5. És szolgáljatok a szent helyben a ti atyátokfiainak, kik a nép
közzűl valók, az atyai cselédeknek rendjek szerint; és a Léviták atyai házoknak
oszlása szerint. *
6. És a Husvétibárányt úgy öljétek meg: és minekutánna
megszentelitek magatokat, készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az úrnak
Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek.
7. Ada pedig Jósiás az ő népének juhokat, bárányokat és gödölyéket,
mind ezeket a húsvéti áldozatokra; mindennek valaki ott találtatik vala, szám
szerint * harminczezeret, és háromezer tulkokat; ezek mind a Királyéból
valának.
8. Az ő Fejedelmei is szabad akaratjokból, a községnek, a Papoknak
és a Lévitáknak adakozának: Hilkia, Zakariás és Jéhiel az Isten házának Fejedelmei adának a Papoknak a
Húsvétáldozatira kétezer és hatszáz juhokat, és háromszáz tulkokat.
9. Konánia pedig és Semája, és Nétanéel az ő attyafiai, Hasábia,
Jéhiel és Józabád a Léviták Fejedelmei, adának a Lévitáknak a Húsvét áldozatira
ötezer juhokat és ötszáz tulkokat.
10. Elkészítvén azért mindeneket, a Papok állának az ő helyekre, a
Léviták is az ő oszlások szerint, a Király parancsolatja szerint.
11. Megölék azért a husvétibárányt: a Papok a Léviták kezéből vévén
a vérét; elhintik vala azt: a Léviták pedig az áldozatra valóknak vonják vala
le bőröket.
12. És külön választák az égőáldozatra valókat hogy megadnák azokat
a népnek, az ő attyai cselédeknek oszlása szerint, hogy áldoznának az Úrnak, a
mint a Mózes könyvében meg volna iratva; azonképen a tulkokból is elválaszták.
13. És megsüték a husvétibárányt a szokás szerint; a
megszenteltetett állatokat pedig megfőzék fazekakban, vasfazekakban és
üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek. *
14. Ezekután magoknak a Papoknak is elkészíték a husvétibárányt:
Mert a Papok az Áron fijai valának foglalatosok az égőáldozatoknak és a
kövérségeknek áldozásában mind éjszakáig; azért a Léviták készítének vala mind
magoknak s mind a Papoknak az Áron fijainak.
15. Annakfelette az éneklők is, * az Asáf fijai állanak vala az ő
rendekben, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak, és Jédutunnak a Király Prófétájának
parancsolatjok szerint: az ajtónállók is mindenik kapun; nem szabad vala onnan
eltávozniok, hanem az ő attyafiai a több Léviták készítnek vala nékik.
16. És elvégezék azon napon az Úrnak egész tiszteletit, a
husvétibárányt megkészítvén, és égőáldozatokkal áldozván az Úrnak oltárán, a
Jósiás Király parancsolatja szerint.
17. Megszentelék azést az Izráel fijai, a kik jelen lehetének, a
Húsvét Innepét az időben, és a kovász nélkül való kenyereknek * Innepét
hetednapig.
18. És nem szenteltek ehhez hasonló Húsvétot * Izráelben, a Sámuel
Próféta idejétől fogva: az Izráel Királyi közzűl is, csak egy is nem szentelt
hasonló Húsvétot ahoz, mellyet Jósiás szentele a Papokkal a Lévitákkal, az
egész Júdának, Izráelnek és Jérusálem lakosainak jelenlétekben.
19. Lőn pedig a Húsvétiinnepnek tisztelete a Jósiás Király
birodalmának tizennyolczadik esztendejében.
20. Mind ezekután, hogy az Isten házát Jósiás hlyreállítá;
felindúla Nékó az Égyiptom Királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis
várost megszállaná; kinek Jósiás eleibe méne. *
21. És noha követeket külde ő hozzá Nékó, ezt mondván: Mi közöm
vagyon te hozzád nékem, Júda Királya? Mert én most nem reád megyek, hanem az én
országomnak ellenségére, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az
Isten ellen, ki én velem vagyon, hogy el ne veszessen téged;
22. Mindazáltal Jósiás el nem tére ő előle, hanem hogy megütköznék
vele, öltözetit megváltoztatá, és nem engede a Nékó beszédeinek, mellyek az
Isten szájából származtak vala. Reáméne azért, hogy a Megiddó * mezején vele megütköznék.
23. Hol mikor az ívesek nyilakat bocsátottak volna Jósiás Királyra,
monda a Király az ő szolgáinak: Vigyetek ki engem innét: mert igen
megsebesedém.
24. Levevén azért őtet az ő szolgái a szekérből, helyhezteték őtet
az ő második szekerébe, és vivék Jérusálembe: és meghala, és eltemetteték az ő
attyai koporsóikban, kinek halálán egész Júdának és Jérusálemnek népe igen
sira.
25. Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekkel siratják vala
őtet minden éneklő férjfiakés asszonyok mind e mai napig, kiknek éneklések ímé
meg vagynak íratva a * Jerémiás Siralmaiban.
26. Jósiásnak pedig több lett dolgai és kegyelmességei, a mint az
Úrnak törvényében meg vagyon írva:
27. Mind első és mind utolsó dolgai ímé meg vagynak íratva az
Izráel és Júda Királyainak * könyvökben.