3. RÉSZ.

A haza ment zsidók megépítik az oltárt: és az áldozatokat elkezdik.

Mikor pedig eljött volna a hetedik hónap, és volnának az Izráel fijai az ő városaikban; felgyűle mind az egész nép egyenlőképen Jérusálembe.

2. És felkele Jósua * Jósadáknak fija és az ő Pap attyafiai, és # Zorobábel, Salatielnek fija, az ő attyafiaival egyetembe, és oltárt csinálának az Izráel Istenének, hogy égőáldozatokat áldoznának rajta, a mint megírta vala nékik az Istennek embere Mózes a törvényben.

3. Erős fundamentomra rakák pedig az az oltárt; mert félnek vala a földnek népétől, és áldozának rajta égőáldozatokat az Úrnak, reggeli * és estvéli égőáldozatokat.

4. És megszentelék a sátoros * Innepenk napját, a mint meg vagyon írva és égőáldozatokat tőnnek a mindennap szokott szám szerint.

5. És annakutánna szüntelen való égőáldozatot, mind a havaknak * első napjain, s mind az Úrnak egyéb szenteltetett Innepnapjain, és minden egyég szent dolgokat, és mindennek szabad akarat szerint való ajándékát áldozzák vala az Úrnak.

6. Annak a hetedik hónapnak első napjától fogva kezdének égőáldozatokat tenni az Úrnak; az Úr templomának pedig fundamentomai még fel nem vettettek vala.

7. Adának pedig pénzt a kővágóknak és egyéb mestereknek, és ételt, italt, és olajt, a Sídon és * Tírusbelieknek, hogy hordanának czédrusfát a Libánus hegyéről a Joppé tengerése, Czírus a Persiai Királynak akaratja szerint.

8. Másod esztendőben pedig azután, hogy felmentek vala az Isten házához Jérusálembe, másodhónapban: hozzá kezdének Zorobábel Salatielnek fija, és Jésua, Jósadáknak fija, és az ő több attyokfiai, kik Papok és Léviták valának, és mindnyájan, kik a fogságból visszajöttek vala Jérusálembe, és rendelék a Lévitákat, kik húsz esztendősök és azon felűl valának, hogy gondviselők lennének az Úr házának ép1tésében.

9. És előálla Jésua és az ő fijai, attyafiaival egybe, Kádmiel és az ő fijai, és Júdának fijai egyenlőképen, hogy pallérai lennének azoknak, kik munkálkodnak vala az Isten házában: Hénadád fijai és azoknak fijai és attyokfijai a Léviták.

10. Felveték annakokáért a mesteremberek az Úr templomának fundamentomát, és rendelének egynéhány felöltözött Papokat kürtökkel, és Lévitákat, kik Asáfnak maradékai valának czimbalmokkal, hogy dícsérnék az Urat, az Izráel Királyának Dávidnak keze által csinált dícséretekkel.

11.Egyenlőképen pedig ezt éneklik vala, mikor az Urat dícsérik vala, és néki vallást tesznek vala: Mert * & jó; mert mind örökké vagyon az ő irgalmassága Izráelen! Továbbá mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, mikor az Urat dícsérik vala az Úr háza fundamentomának felvettetése felett.

12. Nagy sokan pedig a Papok és Léviták közzűl, és az atyák közzűl való Főemberek, a Vének, kik látták vala az első házat, mikor fundálják vala ezt az ő szemeik előtt, nagy felszóval sírnak vala: és egyebek sokan örömökben nagy felszóval kiáltnak vala.

13. Úgyhogy a nép az örömben való kiáltást meg nem tudná választani, a nép siralmánal szavától; mert egyenlőképen kiáltnak vala nagy szóval, úgyhogy az a szó messze földre meghallatik vala.