9. RÉSZ.
Esdrás könyörög Istennek a nép bűnéért.
Minekutánnak pedig ezeket elvégezték volna, jövének hozzám a
Főemberek, és mondának: Az Izráel népe, a Papok és a Léviták, nem választották
el magokat a föld népeitől, hanem a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak,
Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptombelieknek, és az Emoreusoknak
utálatos vétkekben egyenlőképen részesültek:
2. Mert azoknak leányai közzűl vettek feleségeket * magoknak és az
ő fijainak, és megelegyedett a szent mag a földnek népeivel: és ebben a
vétekben elsők voltak a Fejedelmek és Főemberek.
3. Melly szót mihelyt hallék: szaggatni kezdém alsó- és
felsőruhámat és és szaggatni kezdém hajamat és szakálomat, * és leülék
keseregve.
4. Hozzám gyülének azért mindnyájan, kik félik vala az Izráel
Istenének szavát, a rabságból megjött sokaságnak vétkekért: én pedig nagy
keservesen veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig.
5. Az estvéli * áldozatkor pedig felkelek az én gyötrelmemből,
minekutánna megszaggattam volna mind alsó- mind felsőruhámat; és térdeimre
esvén, kiterjesztém kezeime az én Uramhoz Istenemhez.
6. És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én
Istenem, az én orczámat te elődbe: mert a mi * álnokságink felűlhaladtak fejünk
felett, és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek.
7. A mi atyáinknak idejektől fogva, nagy vétekben voltunk mind e
mai napig: és a mi álnokságinkért adattattunk vala * mi, a mi Királyink, és a
mi Papjaink, a földi Királyoknak kezekbe, fegyverre, rabságra, ragadományra, és
orczapirulásra, mint e mai nap bizonyság arról.
8. Most pedig nem sok ideje, hogy a mi Urunk Istenünk rajtunk
könyörült, hogy nékünk hagyna maradékot, és valami szeget adna nékünk az ő
szent helyén, hogy így megvilágosítaná a mi szemeinket a mi Istenünk, és adna
nékünk egy kevés ideig való élete a mi rabságunk * után.
9. Jóllehet szolgák vagyunk; de a mi rabságunkban el nem hagyott
minket a mi Istenünk, hanem irgalmasságát megmutatá rajtunk Persiának Királyai
előtt, hogy élnünk hagyna nékünk, hogy felemeljük a mi Istenünknek házát, és
megépítsük annak pusztaságit, és adna nékünk bátorságos lakást Júdeában és
Jérusálemben.
10. Most azért mit mondjunk, óh mi édes Istenünk, mind ezek után?
Mert elhagytuk a te parancsolatidat.
11. Mellyeket parancsoltál a te szolgáid a Próféták által, mondván:
A föld, mellyre bémentek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld, * a föld
népeinek tisztátalanságoktól: azoknak utálatosságok miatt, mellyekkel
bétöltötték azt teljességgel az ő undokságokkal.
12. Annakokáért most a ti leányitokat ne adjátok * az ő fijainak,
és az ő leányaikat ne vegyétek a ti fijaitoknak, és ne keressétek az ő
barátságokat, sem javokat soha: hogy megerősíttessetek; és egyétek a földnek
javait, és örökösképen adhassátok azt a ti fijaitoknak bírni mind örökké.
13. Minekutánna pedig mind ezek estek mi rajtunk a mi gonosz
cselekedetinkért, és a mi nagy vétkünkért: (holott te mi Istenünk lévén
kedveztél nékünk,hogy a mi bűneink el ne nyomnának minket; sőt inkább adtál
nékünk szabadulást.)
14. Nemde hátratérünk é a te parancsolatidnak rontására és ez
utálatos népekkel való sógorságra? Avagy nem haragudnál é reánk mind addig, míg
megemésztetnénk, ugyhogy senki közzűlünk meg ne maradna és el ne szaladna?
15. Izráelnek Ura Istene, igaz vagy te: mindazáltal megmaradtunk,
mint e mai nap bizonyítja. Ímé jelen vagyunk mi előtted a mi bűneinkben: és nem
lehet tőlünk, hogy megállhassunk ezért előtted!