9. RÉSZ.

Esdrás könyörög Istennek a nép bűnéért.

Minekutánnak pedig ezeket elvégezték volna, jövének hozzám a Főemberek, és mondának: Az Izráel népe, a Papok és a Léviták, nem választották el magokat a föld népeitől, hanem a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptombelieknek, és az Emoreusoknak utálatos vétkekben egyenlőképen részesültek:

2. Mert azoknak leányai közzűl vettek feleségeket * magoknak és az ő fijainak, és megelegyedett a szent mag a földnek népeivel: és ebben a vétekben elsők voltak a Fejedelmek és Főemberek.

3. Melly szót mihelyt hallék: szaggatni kezdém alsó- és felsőruhámat és és szaggatni kezdém hajamat és szakálomat, * és leülék keseregve.

4. Hozzám gyülének azért mindnyájan, kik félik vala az Izráel Istenének szavát, a rabságból megjött sokaságnak vétkekért: én pedig nagy keservesen veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig.

5. Az estvéli * áldozatkor pedig felkelek az én gyötrelmemből, minekutánna megszaggattam volna mind alsó- mind felsőruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeime az én Uramhoz Istenemhez.

6. És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orczámat te elődbe: mert a mi * álnokságink felűlhaladtak fejünk felett, és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek.

7. A mi atyáinknak idejektől fogva, nagy vétekben voltunk mind e mai napig: és a mi álnokságinkért adattattunk vala * mi, a mi Királyink, és a mi Papjaink, a földi Királyoknak kezekbe, fegyverre, rabságra, ragadományra, és orczapirulásra, mint e mai nap bizonyság arról.

8. Most pedig nem sok ideje, hogy a mi Urunk Istenünk rajtunk könyörült, hogy nékünk hagyna maradékot, és valami szeget adna nékünk az ő szent helyén, hogy így megvilágosítaná a mi szemeinket a mi Istenünk, és adna nékünk egy kevés ideig való élete a mi rabságunk * után.

9. Jóllehet szolgák vagyunk; de a mi rabságunkban el nem hagyott minket a mi Istenünk, hanem irgalmasságát megmutatá rajtunk Persiának Királyai előtt, hogy élnünk hagyna nékünk, hogy felemeljük a mi Istenünknek házát, és megépítsük annak pusztaságit, és adna nékünk bátorságos lakást Júdeában és Jérusálemben.

10. Most azért mit mondjunk, óh mi édes Istenünk, mind ezek után? Mert elhagytuk a te parancsolatidat.

11. Mellyeket parancsoltál a te szolgáid a Próféták által, mondván: A föld, mellyre bémentek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld, * a föld népeinek tisztátalanságoktól: azoknak utálatosságok miatt, mellyekkel bétöltötték azt teljességgel az ő undokságokkal.

12. Annakokáért most a ti leányitokat ne adjátok * az ő fijainak, és az ő leányaikat ne vegyétek a ti fijaitoknak, és ne keressétek az ő barátságokat, sem javokat soha: hogy megerősíttessetek; és egyétek a földnek javait, és örökösképen adhassátok azt a ti fijaitoknak bírni mind örökké.

13. Minekutánna pedig mind ezek estek mi rajtunk a mi gonosz cselekedetinkért, és a mi nagy vétkünkért: (holott te mi Istenünk lévén kedveztél nékünk,hogy a mi bűneink el ne nyomnának minket; sőt inkább adtál nékünk szabadulást.)

14. Nemde hátratérünk é a te parancsolatidnak rontására és ez utálatos népekkel való sógorságra? Avagy nem haragudnál é reánk mind addig, míg megemésztetnénk, ugyhogy senki közzűlünk meg ne maradna és el ne szaladna?

15. Izráelnek Ura Istene, igaz vagy te: mindazáltal megmaradtunk, mint e mai nap bizonyítja. Ímé jelen vagyunk mi előtted a mi bűneinkben: és nem lehet tőlünk, hogy megállhassunk ezért előtted!