4. RÉSZ.

A Zsidók egyik kezekben fegyvert tartnak, a másikkal munkálkodnak.

Lőn pedig, mikor meghallotta volna Sanballátt, * hogy a kőfalt építenék: felette igen megharagudnék és bosszankodnék, és a Hzsidókat megcsúfolná;

2. Mert így szól vala az ő rokonságai előtt, és a Samariabeli sokaság előtt, és ezt mondja vala; Valyon mit mivelnek e nyomorúlt Zsidók? Valyon megengedik é ezt nékik? Valyon áldoznának é ezek? A vagy elvégezhetnék é ezt most? A vagy megeleveníthetnék é a köveket a romlásból, minekutánna azok megégtek? *

3. Az Ammon nemzetségéből való Tóbiás pedig ő mellette állván, monda: Akármint építsenek, ha a róka felhág reá, elrontja az ő kőfalokat.

4. Halld meg, óh mi Istenünk, hogy mi utálatosok vagyunk, és fordítsad az ő gyalázatjokat az ő fejekre; és adjad őket prédára a rabságnak földében.

5. És el ne fedezd az ő hamisságokat, és az ő bűnök a te orczád elől el ne töröltessék: mert téged bosszantottak az építőkben.

6. És illyen módon megépíténk a kőfalt, annyira hogy az egész fal a feléig megépülne; mert a községnek keve vala az építéshez.

7. Mikor pedig meghallotta volna Sanballát és Tóbiás, az Arábiabeliek, az Ammoniták, és az Asdodeusok, hogy megjobbíttatak volna Jérusálemnek kőfalai és az elrontott kőfalak öszve kezdtek volna ragasztatni: felgerjedének felette igen nagy haraggal.

8. Öszveesükének azért mindnyájan egyenlő akarattal, hogy Jérusálemet megostromlanák,és nékik gondot adnának.

9. Akkor imádkozánk a mi Istenünknek, és strázsát állatánk ő ellenek éjjel és nappal, mivelhogy tőlök félnénk.

10. Mert ezt mondják vala a Zsidók: Megfogyatkozott erejek a teher hordóknak, és még sok föld vagyon, mi pedig erőt nem vehetnénk az ellenségen, ha mindnyájan a falt építenénk;

11. Annakfelette ezt mondották a mi ellenségeink: Ingyen se tudják, se ne lássák, míg közikbe bémegyünk, hogy megöljük őket, vagy elhagyassuk velek a munkát.

12. Mikor pedig mi hozzánk jöttek volna a Zsidók, kik ő köztök laknak vala, és nékünk ezt tízsezr is megmondották volna: Minden helyeken megoltalmazzátok magatokat, a mellyeken mi hozzánk jöhetnétek.

13. Helyhezteték azért az erőtlenebb helyekre a kőfal megé, a köves helyekre örizőket; annakfelette a népet elrendelém minden házanként fegyverekkel, dárdájokkal, és kézivekkel.

14. És mikor felkelvén megczirkáltam volna őket, mondék a Főembereknek, a Fejedelmeknek és a több községnek: Ne féljetek * tőlök! A nagy és rettenetes Úrról megemlékezzetek, és harczoljatok a ti atyátokfiaiért, fijaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért.

15. És lőn mikor meghallották volna a mi ellenségink, hogy megtudtuk volna akaratjokat, és hogy az Isten semmivé tette * volna az ő tanácsokat: mi is megtérénk mindnyájan a kőfalnak építésére, kiki az ő munkájára.

16. De az napságtól fogva az én ifjaimnak egyik része munkálódik vala, a másik része tart vala dárdákat, paizsokat, kézíveket és pánczélokat; és mind az egész Júda háznépe után Fejedelmek valának pallérok.

17. A kik a kőfalon munkálkodnak vala, és a kit terhet hordanak vala, azokkal egybe, a kik azokat terhelik vala, azok közzűl kiki egyik kezével munkálkodik vala, a másikkal a fegyvert tartja vala.

18. A kik pedig építnek vala, azoknak feyyverek derekokra fel vala kötve, mikor építnének: a trombitás pedig én mellettem vala;

19. Mert azt mondom vala a Főemberekknek, a Fejedelmeknek és a nép maradékának: E munka felette igen sok és igen nagy; és annakokáért mi egymástól elszakadozván a kőfalnak csinálásán, egymástól messze vagyunk.

20. Az helyre gyüljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok; a mi Istenünk hadakozik érettünk!

21. A képen munkálkodunk vala, és fele népünknek, hajnaltól fogva mind a csillagok feltámadásáig fegyvert tart vala kezében.

22. Akkor is megparancsolám a népnek, hogy minden ember szolgájával Jérusálemben hálna, hogy éjszaka azok mellettünk vigyáznának, és nappal dolgot tennének.

23. Sem én, sem az én atyámfiai és szolgáim, sem az őrizők, kik én utánnam valának, le nem vetjük vala ruháinkat: kiki csak akkor teszi vala le fegyverét, mikor mosódik vala.