9. RÉSZ.
Közönséges bünről való vallástétele a népnek és penitentziája.
Azután ugyanazon hónak huszonnegyedik napján egybegyülének az
Izráel fijai, és böjtölének zsákokba öltözvén és port hintvén * fejekre.
2. És elválának az Izráel magvából való minden idegenektől; és
előállván, vallást tőnnek az ő bűnökről, és az ő attyaiknak hamisságokról.
3. És fenn állván az ő helyekben, olvasának a Léviták az ő Urok
Istenek törvényének könyvéből, négyszer napjában és négyszer tévén vallást az ő
bűneikről, imádák az ő Urokat Isteneket.
4. És felállván a Léviták prédikálószékibe, Jésua, Báni, Kádmiel,
Sébánia, Bunnai, Serébia, Báni, és Kenáni, nagy felszóval kiáltának az ő
Urokhoz Istenekhez;
5. És mondának a Léviták, tudniillik Jésua, Kádmiel, Báni,
Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia: Keljetek fel, áldjátok a ti
Uratokat Istenteket öröktől fogva mind örökké; és áldják a te dicsőséges
nevedet, melly nagyobb minden áldásnál és dícséretnél.
6. Te vagy csak egyedűl az Úr: te teremtetted az eget, az egeknek egeit,
és azoknak minden sokaságos seregét, a földet és a mellyek a földön vagynak, a
tengereket minden benne valókkal egybe: te tartod mind azokat és az egeknek
seregeti téged imádnak!
7. Te vagy Uram, az Isten, a ki választottad Ábrámot, és kihozád *
őtet a Káldeusoknak Úr nevű városából és nevezéd őtet # Ábrahámnak.
8. Megesmérted az ő szívét te előtted igaznak lenni, és vele
szövetséget szerzél, hogy néki adnák a # Kananeusnak, Hitteusnak, Emoreusnak,
Perizeusnak, Jebuzeusnak és Girgezeusnak földét, hogy azt adnád az ő magvának;
és megteljesítéd a te beszédideet; mert igaz vagy! *
9. Megtekintéd annakfelette a mi atyáinknak éban való *
nyomorúságokat, és az ő kiáltásokat meghallgatád a veres tengernél.
10. Nagy jeleket és csudákat * tevél Faraón és minden szolgáin, és
minden földének népén: Mert jól tudod vala, hogy ők kevélyen cselekedtek volna
a néped ellen, és szerzettél magadnak nagy nevet, mint e mai nap is arról
bizonyságot tészen.
11. Annakfelette a tengert * kétfelé választád ő előttök, és szárazon
menének által a tenger közepén: a kik pedig őket üzik vala, azokat a mélységbe
borítád, mint egy követ a nagy vizekbe.
12. És nappal felhőnek * oszlopa által hordozád őket, éjjel pedig
tűznek oszlopa által, hogy megvilágosítanád nékik az útat, mellyen menniek
kellne.e
13. Annakutánna a Sinai hegyre * leszállál, és szólál velek az
égből, és igaz itéleteket, igaz törvényeket, jó rendtartásokat és
parancsolatokat adál nékik.
14. A te szent Szombatodat is * megjelentéd nékik, és
parancsolatokat, rendtartásokat, és törvényt adtál nékik a te szolgád Mózes
által.
15. És az ő éhségeknek idején az égből kenyeret * adál nékik, és a
# kősziklából vizet hozál ki az ő szomjúságokban; végezetre megmondád nékik,
hogy bémenjenek a földnek bírására, melly felől felemelt kézzel megesküdtél
vala, hogy nékik adnád:
16. Ők pedig és a mi atyáink felfuvalkodának, és megkeményíték az ő
nyakokat, és nem hallgaták a te parancsolatidat:
17. Sőt ugyan nem akarnák hallani, és meg nem emlékezének a te
csudatélteleidről, mellyeket cselekedtél vala ő velek, hanem megkeményiték az ő
nyakokat és megfordulának, * hogy visszatérjenek az ő rabságokra nagy
visszavonulással: Te mindazáltal kegyelmes, irgalmas, nagy türhető, és sok
irgalmasságú Isten el nem hagytad őket!
18. Mikor borjúképet * öntének is magoknak, és ezt mondák: Ez a te
Istened, ki kihozott téged Égyiptomból; és nagy bosszúsággal illetének téged;
19. Te mindazáltal nagy irgalmasságodért nem hagyád őket a
pusztában;a felhőknek oszlopa el nem távozék tőlök nappal, * hogy vezérlené
őket az úton; és éjjel a tűznek oszlopa, hogy világosítana nékik az úton,
mellyen menniek kell vala.
20. A te jó lelkedet is adád nékik, hogy őket * oktatná, a te
Mannádat sem tiltád meg az ő szájoktól, és vizet adál nékik az ő szomjúságoknak
idején.
21. Negyven esztendeig * tartád őket a pusztában, és meg nem
szűkölének; az ő ruháik meg nem kopának; és az ő lábaik meg nem dagadának.
22. Adál annakfelette nékik országoka és népeket, kiket
elszélesztél a földnek sok szegeleetire, és bírák a * Sihon földét, és a Hesbon
Király földét, és az Ognak a Básán Királyának földét.
23. Az ő fijaikat pedig * megsokasítád mind az égnek csillagit, és
bévivéd őke arra a földre, melly felől megmondottad vala # az ő attyaiknak,
hogy bémennének, és bírnák azt;
24. Mert azoknak fijaik bémenének és bírák azt a földet, és
megalázád ő előttök a földnek lakóit a Kananeusokat, és kezekbe adád azokat
nékik, az ő Királyikkal és a földnek lakosaival egybe, hogy az ő akaratjok
szerint cselekednének azokkal.
25. És megvevének erős városokat és kövér földet és bírának minden
jóval teljes házakat, kőből vágott kútakat, szőlőhegyeket, olajfáknak hegyeit,
és számtalan sok gyümölcstermő fákat: evének és megelégedének, s meghízának és
gyönyörködteték magokat a te nagy jóvoltodban!
26. Ingerlének pedig téged és ellened járának néked, és a
törvényedet hátok megé veték; a te Prófétáidat is megölék, * kik ő ellenek
feddének vala, hogy megtéritenék te hozzád őket: és nagy bosszúsággal illetének
téged.
27. Annakokáért az ellenségeik kezekbe adád * őket, és
megnyomorgaták őket; de az ő nyomorúságoknak idején kiáltának hozzád; és te az
égből meghallgatád, és a te nagy irgalmasságid szerint Szabadítókat adál nékik,
kik megszabadíták őket az ő ellenségeiknek kezekből.
28. Mikor megnyugosznak vala, ismét a te ellened való gonoszságra
térnek vala; annakokáért hagyád őket az ő ellenségeiknek kezekben, kik
uralkodának ő rajtok: Megtérvén pedig, ismét kiáltának hozzád, és te az égből
meghallgatád, és megszabadítád őket a te irgalmasságid szerint sokszor.
29. És kérted őket, hogy a te törvényedhez fordíthatnád őket; de ők
felfuvalkodának és nem hallgaták a te parancsolatidat, és a te ítletid ellen
vétkezének, mellyeket a melly ember megtart, él * ahzok által: az ő vállokat
elfordítják vala, és az ő nyakokat megkeményítvén, nem engednek vala;
30. Mindazáltal sok ezstendeig vártad és intetted őket a te
Lelkeddel Prófétáid által, és nem engedtek; * annakokáért adád őket a föld
népeinek kezekbe.
31. De a te nagy irgalmasságidért szinte meg nem emésztéd őket, sem
el nem hagyád őket: mert irgalmas és kegyelmes Isten vagy!
32. Most annakokáért, óh mi Istenünk, nagy erős és rettenetes
Isten, ki megőrized a te fogadásidat és irgalmasságidat, ne láttassék előtted
kicsiny dolgonak e nyomorúság, melly minket körűlvett, a mi Királyinkat,
Fejedelmeinket, a mi Papjainkat, a mi Prófétáinkat, a mi atyáinkat, és egészen
a te népedet, az Assiriabeli Királyoknak * idejektől fogva mind mai napig.
33. Te pedig igaz vagy mindenekben valamellyek * rajtunk estek:
mert igazán cselekedtél te, de mi hamisan cselekedtünk.
34. És a mi Királyink, Fejedelmeink, Papjaink és a mi atyáink nem
tartották meg a te törvényedet: és nem figyelmeztek a te parancsolatidra, és a
te bizonyságtételidre, mellyek által bizonyságot tettél nékik.
35. És ők az ő országokban, és a te nagy jóvoltodban, mellyel
meglátogattad őket, és a széles kövér földön, mellyet adtál vala nékik, nem
szolgálának néked, és nem tértek meg az ő gonosz cselekedetektől.
36. Ímé mi most szolgák vagyunk a földön, mellyet adtál a mi
atyáinknak, hogy ennék annak gyümölcsét és minden javát, ímé, mondom, szolgák
vagyunk azon.
37. És bőven hozza gyümölcsét a Királyoknak, kiket mi reánk
vetettél a mi bűneinkért, és uralkodnak a mi testeinken és barmainkon az ő
kedvek szerint, és nagy nyomorúságban vagyunk;
38. Mindazáltal mind ezekben erős szövetséget * szerzünk te veled,
és megírjuk, mellyet megpecsételnek a mi Fejedelmeink, Lévitáink, és a mi
Papjaink.