9. RÉSZ.

Közönséges bünről való vallástétele a népnek és penitentziája.

Azután ugyanazon hónak huszonnegyedik napján egybegyülének az Izráel fijai, és böjtölének zsákokba öltözvén és port hintvén * fejekre.

2. És elválának az Izráel magvából való minden idegenektől; és előállván, vallást tőnnek az ő bűnökről, és az ő attyaiknak hamisságokról.

3. És fenn állván az ő helyekben, olvasának a Léviták az ő Urok Istenek törvényének könyvéből, négyszer napjában és négyszer tévén vallást az ő bűneikről, imádák az ő Urokat Isteneket.

4. És felállván a Léviták prédikálószékibe, Jésua, Báni, Kádmiel, Sébánia, Bunnai, Serébia, Báni, és Kenáni, nagy felszóval kiáltának az ő Urokhoz Istenekhez;

5. És mondának a Léviták, tudniillik Jésua, Kádmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia: Keljetek fel, áldjátok a ti Uratokat Istenteket öröktől fogva mind örökké; és áldják a te dicsőséges nevedet, melly nagyobb minden áldásnál és dícséretnél.

6. Te vagy csak egyedűl az Úr: te teremtetted az eget, az egeknek egeit, és azoknak minden sokaságos seregét, a földet és a mellyek a földön vagynak, a tengereket minden benne valókkal egybe: te tartod mind azokat és az egeknek seregeti téged imádnak!

7. Te vagy Uram, az Isten, a ki választottad Ábrámot, és kihozád * őtet a Káldeusoknak Úr nevű városából és nevezéd őtet # Ábrahámnak.

8. Megesmérted az ő szívét te előtted igaznak lenni, és vele szövetséget szerzél, hogy néki adnák a # Kananeusnak, Hitteusnak, Emoreusnak, Perizeusnak, Jebuzeusnak és Girgezeusnak földét, hogy azt adnád az ő magvának; és megteljesítéd a te beszédideet; mert igaz vagy! *

9. Megtekintéd annakfelette a mi atyáinknak éban való * nyomorúságokat, és az ő kiáltásokat meghallgatád a veres tengernél.

10. Nagy jeleket és csudákat * tevél Faraón és minden szolgáin, és minden földének népén: Mert jól tudod vala, hogy ők kevélyen cselekedtek volna a néped ellen, és szerzettél magadnak nagy nevet, mint e mai nap is arról bizonyságot tészen.

11. Annakfelette a tengert * kétfelé választád ő előttök, és szárazon menének által a tenger közepén: a kik pedig őket üzik vala, azokat a mélységbe borítád, mint egy követ a nagy vizekbe.

12. És nappal felhőnek * oszlopa által hordozád őket, éjjel pedig tűznek oszlopa által, hogy megvilágosítanád nékik az útat, mellyen menniek kellne.e

13. Annakutánna a Sinai hegyre * leszállál, és szólál velek az égből, és igaz itéleteket, igaz törvényeket, jó rendtartásokat és parancsolatokat adál nékik.

14. A te szent Szombatodat is * megjelentéd nékik, és parancsolatokat, rendtartásokat, és törvényt adtál nékik a te szolgád Mózes által.

15. És az ő éhségeknek idején az égből kenyeret * adál nékik, és a # kősziklából vizet hozál ki az ő szomjúságokban; végezetre megmondád nékik, hogy bémenjenek a földnek bírására, melly felől felemelt kézzel megesküdtél vala, hogy nékik adnád:

16. Ők pedig és a mi atyáink felfuvalkodának, és megkeményíték az ő nyakokat, és nem hallgaták a te parancsolatidat:

17. Sőt ugyan nem akarnák hallani, és meg nem emlékezének a te csudatélteleidről, mellyeket cselekedtél vala ő velek, hanem megkeményiték az ő nyakokat és megfordulának, * hogy visszatérjenek az ő rabságokra nagy visszavonulással: Te mindazáltal kegyelmes, irgalmas, nagy türhető, és sok irgalmasságú Isten el nem hagytad őket!

18. Mikor borjúképet * öntének is magoknak, és ezt mondák: Ez a te Istened, ki kihozott téged Égyiptomból; és nagy bosszúsággal illetének téged;

19. Te mindazáltal nagy irgalmasságodért nem hagyád őket a pusztában;a felhőknek oszlopa el nem távozék tőlök nappal, * hogy vezérlené őket az úton; és éjjel a tűznek oszlopa, hogy világosítana nékik az úton, mellyen menniek kell vala.

20. A te jó lelkedet is adád nékik, hogy őket * oktatná, a te Mannádat sem tiltád meg az ő szájoktól, és vizet adál nékik az ő szomjúságoknak idején.

21. Negyven esztendeig * tartád őket a pusztában, és meg nem szűkölének; az ő ruháik meg nem kopának; és az ő lábaik meg nem dagadának.

22. Adál annakfelette nékik országoka és népeket, kiket elszélesztél a földnek sok szegeleetire, és bírák a * Sihon földét, és a Hesbon Király földét, és az Ognak a Básán Királyának földét.

23. Az ő fijaikat pedig * megsokasítád mind az égnek csillagit, és bévivéd őke arra a földre, melly felől megmondottad vala # az ő attyaiknak, hogy bémennének, és bírnák azt;

24. Mert azoknak fijaik bémenének és bírák azt a földet, és megalázád ő előttök a földnek lakóit a Kananeusokat, és kezekbe adád azokat nékik, az ő Királyikkal és a földnek lakosaival egybe, hogy az ő akaratjok szerint cselekednének azokkal.

25. És megvevének erős városokat és kövér földet és bírának minden jóval teljes házakat, kőből vágott kútakat, szőlőhegyeket, olajfáknak hegyeit, és számtalan sok gyümölcstermő fákat: evének és megelégedének, s meghízának és gyönyörködteték magokat a te nagy jóvoltodban!

26. Ingerlének pedig téged és ellened járának néked, és a törvényedet hátok megé veték; a te Prófétáidat is megölék, * kik ő ellenek feddének vala, hogy megtéritenék te hozzád őket: és nagy bosszúsággal illetének téged.

27. Annakokáért az ellenségeik kezekbe adád * őket, és megnyomorgaták őket; de az ő nyomorúságoknak idején kiáltának hozzád; és te az égből meghallgatád, és a te nagy irgalmasságid szerint Szabadítókat adál nékik, kik megszabadíták őket az ő ellenségeiknek kezekből.

28. Mikor megnyugosznak vala, ismét a te ellened való gonoszságra térnek vala; annakokáért hagyád őket az ő ellenségeiknek kezekben, kik uralkodának ő rajtok: Megtérvén pedig, ismét kiáltának hozzád, és te az égből meghallgatád, és megszabadítád őket a te irgalmasságid szerint sokszor.

29. És kérted őket, hogy a te törvényedhez fordíthatnád őket; de ők felfuvalkodának és nem hallgaták a te parancsolatidat, és a te ítletid ellen vétkezének, mellyeket a melly ember megtart, él * ahzok által: az ő vállokat elfordítják vala, és az ő nyakokat megkeményítvén, nem engednek vala;

30. Mindazáltal sok ezstendeig vártad és intetted őket a te Lelkeddel Prófétáid által, és nem engedtek; * annakokáért adád őket a föld népeinek kezekbe.

31. De a te nagy irgalmasságidért szinte meg nem emésztéd őket, sem el nem hagyád őket: mert irgalmas és kegyelmes Isten vagy!

32. Most annakokáért, óh mi Istenünk, nagy erős és rettenetes Isten, ki megőrized a te fogadásidat és irgalmasságidat, ne láttassék előtted kicsiny dolgonak e nyomorúság, melly minket körűlvett, a mi Királyinkat, Fejedelmeinket, a mi Papjainkat, a mi Prófétáinkat, a mi atyáinkat, és egészen a te népedet, az Assiriabeli Királyoknak * idejektől fogva mind mai napig.

33. Te pedig igaz vagy mindenekben valamellyek * rajtunk estek: mert igazán cselekedtél te, de mi hamisan cselekedtünk.

34. És a mi Királyink, Fejedelmeink, Papjaink és a mi atyáink nem tartották meg a te törvényedet: és nem figyelmeztek a te parancsolatidra, és a te bizonyságtételidre, mellyek által bizonyságot tettél nékik.

35. És ők az ő országokban, és a te nagy jóvoltodban, mellyel meglátogattad őket, és a széles kövér földön, mellyet adtál vala nékik, nem szolgálának néked, és nem tértek meg az ő gonosz cselekedetektől.

36. Ímé mi most szolgák vagyunk a földön, mellyet adtál a mi atyáinknak, hogy ennék annak gyümölcsét és minden javát, ímé, mondom, szolgák vagyunk azon.

37. És bőven hozza gyümölcsét a Királyoknak, kiket mi reánk vetettél a mi bűneinkért, és uralkodnak a mi testeinken és barmainkon az ő kedvek szerint, és nagy nyomorúságban vagyunk;

38. Mindazáltal mind ezekben erős szövetséget * szerzünk te veled, és megírjuk, mellyet megpecsételnek a mi Fejedelmeink, Lévitáink, és a mi Papjaink.