13. RÉSZ.
Elszakasztják magoktól az idegeneket, a Léviták és a Szombatülés
helyére állattatnak.
A napon olvasának a Mózes könyvéből a népnek hallására, mellyben
találának illyen írást: hogy a * Moábiták és Ammoniták soha örökké az Istennek
Gyülekezetibe bé ne mennének.
2. Mivelhogy nem mentek vala eleikbe az Izráel fijainak kenyérrel
és vizzel, és megbérlették vala ő ellenek Bálámot, hogy őket megátkozná:
jóllehet * a mi Istenünk fordítá azt az átkot áldásra;
3. Annakokáért mikor hallották volna e törvényt, elszakasztának az
Izráeltől minden idegen elegy népet.
4. De az előtt Eliásib Pap, ki a mi Istenünk háza kamarájának *
Fejedelme vala, Tóbiásnak sógora lett vala.
5. És csinált vala néki nagy kamarát, a hol elein helyheztetik vala
a minhát, a temjént, az edényeket a gabonának, bornak és olajnak dézmáját,
mellyeket parancsolt vala Isten, hogy adnának a Lévitáknak, Énekeseknek és
kapunállóknak: a Papoknak is az áldozatból való részeket.
6. De mikor e dolog volt, akkor éne nem voltam Jérusálemben; mert
Artaxerxesnek a Babilóniai Királnyka harminczkettődik esztendejében haz amentem
vala a Királyhoz, és egy esztendő mulva ismét szabadságot nyerének nékem a
Királytól.
7. És mikor Jérusálembe mentem volna, és megértettem volna e gonsoz
dolgot, mellyet cselekedett volna Eliásib Tóbiásért, hogy néki az Isten házának
pitvariban kamarát készített volna.
8. Igen gonosz dolognak tetszék ez nékem: azért Tóbiásnak minden
marháját abból a kamarából kivettetém.
9. És mikor az én parancsolatomra megtisztították volna azokat a
kamarákat: viszontag oda hordatám az Isten házának edényit, a minhának valót,
és a temjént.
10. Azután mikor megértettem volna, hogy a Léviták jövedelmekben
semmit meg nem adtak volna, és ennekokáért eloszlottak volna mindnyájan a
falukra, mind a Léviták, mind az Énekesek, kik szolgálnak vala az isteni
dolgokban:
11. Feddődém a Fejedelmekkel és mondék: Miért hgyattatott el az
Isten Háza? és egybegyüjtvén őket, helyekre állatám.
12. És mindnyájan a Zsidók meghozák gabonájoknak, boroknak és olajoknak
dézmáját a tárházakba.
13. És gondviselőknek rendelém a templom jószága mellé Sélémiás
papot, és a törvénytudó Sádókot, és a Léviták közzűl Pedáját; és ezek mellé
Hanánt rendelém, ki Zakkur fija, ki Mattániás fija vala; mivelhogy híveknek
ítéltetnek vala, kiknek tisztek vala, hogy az ő attyokfiainak sáfárkodnának.
14. Emlékezzél meg rólam, én Istenem, e dologban, * és ne engedjed,
hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, mellyeket cselekedtem az én Istemnek
házával, és annak rendtartásaival.
15. Ugyanazon napokban, mikor láttam volna Zsidóországban, hogy
szombatnapon * bort sajtolnának, és gabonakévéket hoznának, mellyekkel
szamarakat megterhelnek vala; és mind bort, shzőlőt, figét, és akármi terhet
hoznának Jérusálembe szombatnapon: bizonyságok előtt intém őket, a melly napoon
eleséget árulnak vala.
16. Tírusbeliek is laknak vala a városban, kik halat, és minden
eladni való marhát hordanak vala, mellyeket eladnak * vala a zsidóknak
szombatnapon, még pedig Jérusálemben
17. Annakokáért feddődém a Fő-fő zsidókkal, és mondék nékik:
Micsoda gonosz dolog ez, a mit fselekesztek, hogy a szombatnak napját *
megfertéztetitek?
18. A vagy nem azért hozta é a mi Istenünk reánk, és e városra mind
ezt a veszedelmet, mivelhogy a mi atyáink is ezt mívelték? Ti pedig mégis
nevelitek az Isten haragját az Izráel ellen, meg fertéztetvén a szombatot?
19. Mikor pedig a Jérusálem kapui megsetétedtek volna a szombat
előtt: parancsolék, és bézárlatának a kapuk, mellyeket hogy meg ne nyitnának a
sombat után való napig, megparancsolám: annakfelette az én szolgáim közzűl is
hagyék a kapukban, hogy szombatnapon semmi * terhet bé ne hoznának.
20. Annakokáért a kereskedők, és mindenféle marhának árosai
Jérusálemen kivűl hálának egyszer vagy kétszer.
21. És emberek előtt megfenyítém őket, és ezt mondám: Miért háltok
itt a kőfal előtt? ha másodszor ezt mívelitek, megbüntetlek titeket. Az
napságtól fogva nem jőnek vala el szombatnapon.
22. Megparancsolám a Lévitáknak is, hogy magokat megtisztítanák, és
elmenvén vígyáznának a kapukra, megszentelvén a szombatnapot: E dologért is
emlékezzél * meg rólam, és Istenem, és kedvezz nékem a te kegyelmességednek
nagy volta szerint!
23. Ugyanazon napokban látám, hogy a Zsidók vettek volna magoknak
feleségeket * Azót városból, az Ammoniták és Moábiták közzűl.
24. És hogy azoknak gyermekeit fele részént az Azótbelieknek
nyelveken szólnának, és nem tudnának zsidóul szólni: hanem minden idegen
pogánynépeknek nyelveken.
25. Annakokáért feddődém velek, gonoszt mondván nékik, és megverék
egynehányat ő közzűlök, azoknak hajokat kiszaggatván; és illy esküvéssel
kötelezém őket az Istenre: Ha adándjántok a ti leányitokat * azoknak fijaiknak,
vagy ha feleséget vesztek, vagy fijaitoknak, vagy magatoknak, azoknak leányai
közzűl, az Isten megbüntessen titeket!
26. Avagy nem ebben vétkezék é Salamon is az Izráel Királya? Noha
nem volt sok nemzetségek között hozzá * hasonlatos Király; kit szeret vala az ő
Istene, és Királlyá tette vala őtet Isten az egész Izráelen: őtet is az idegen
nemzetből való asszonyok vivék bűnre.
27. És néktek valyon engednünk kell é, hogy mi is ollyan nagy
vétekbe essünk, és vétkezzünk a mi Istenünk ellen, más idegen nemzetből való
asszonyokat vévn feleségűl?
28. Jójadának fijai közzűl is egy, melly Jójada Eliásibnak * a
Főpapnak fija vala, a Horonitbeli # Sanballátnak veje vala; elüzém azért őtet
tőlem.
29. Emlékezzél meg ő rólok én Istenem, hogy a Papságot, és a
Papokkal és Lévitákkal való szövetségedet megfertéztetik!
30. Annakokáért megtisztítám őket minden idegen asszonyoktól és
rendtartást szabék a Papoknak és Lévitáknak, kinek-kinek az ő dolgában.
31. A fáknak * hozásában is, hogy tudniillik bizonyos időben fát
hordanának, rendet szabék, és az első zsengéknek béhordása felől # is.
Emlékezzél meg rólam én Istenem, énnékem jómra.