13. RÉSZ.

Elszakasztják magoktól az idegeneket, a Léviták és a Szombatülés helyére állattatnak.

A napon olvasának a Mózes könyvéből a népnek hallására, mellyben találának illyen írást: hogy a * Moábiták és Ammoniták soha örökké az Istennek Gyülekezetibe bé ne mennének.

2. Mivelhogy nem mentek vala eleikbe az Izráel fijainak kenyérrel és vizzel, és megbérlették vala ő ellenek Bálámot, hogy őket megátkozná: jóllehet * a mi Istenünk fordítá azt az átkot áldásra;

3. Annakokáért mikor hallották volna e törvényt, elszakasztának az Izráeltől minden idegen elegy népet.

4. De az előtt Eliásib Pap, ki a mi Istenünk háza kamarájának * Fejedelme vala, Tóbiásnak sógora lett vala.

5. És csinált vala néki nagy kamarát, a hol elein helyheztetik vala a minhát, a temjént, az edényeket a gabonának, bornak és olajnak dézmáját, mellyeket parancsolt vala Isten, hogy adnának a Lévitáknak, Énekeseknek és kapunállóknak: a Papoknak is az áldozatból való részeket.

6. De mikor e dolog volt, akkor éne nem voltam Jérusálemben; mert Artaxerxesnek a Babilóniai Királnyka harminczkettődik esztendejében haz amentem vala a Királyhoz, és egy esztendő mulva ismét szabadságot nyerének nékem a Királytól.

7. És mikor Jérusálembe mentem volna, és megértettem volna e gonsoz dolgot, mellyet cselekedett volna Eliásib Tóbiásért, hogy néki az Isten házának pitvariban kamarát készített volna.

8. Igen gonosz dolognak tetszék ez nékem: azért Tóbiásnak minden marháját abból a kamarából kivettetém.

9. És mikor az én parancsolatomra megtisztították volna azokat a kamarákat: viszontag oda hordatám az Isten házának edényit, a minhának valót, és a temjént.

10. Azután mikor megértettem volna, hogy a Léviták jövedelmekben semmit meg nem adtak volna, és ennekokáért eloszlottak volna mindnyájan a falukra, mind a Léviták, mind az Énekesek, kik szolgálnak vala az isteni dolgokban:

11. Feddődém a Fejedelmekkel és mondék: Miért hgyattatott el az Isten Háza? és egybegyüjtvén őket, helyekre állatám.

12. És mindnyájan a Zsidók meghozák gabonájoknak, boroknak és olajoknak dézmáját a tárházakba.

13. És gondviselőknek rendelém a templom jószága mellé Sélémiás papot, és a törvénytudó Sádókot, és a Léviták közzűl Pedáját; és ezek mellé Hanánt rendelém, ki Zakkur fija, ki Mattániás fija vala; mivelhogy híveknek ítéltetnek vala, kiknek tisztek vala, hogy az ő attyokfiainak sáfárkodnának.

14. Emlékezzél meg rólam, én Istenem, e dologban, * és ne engedjed, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, mellyeket cselekedtem az én Istemnek házával, és annak rendtartásaival.

15. Ugyanazon napokban, mikor láttam volna Zsidóországban, hogy szombatnapon * bort sajtolnának, és gabonakévéket hoznának, mellyekkel szamarakat megterhelnek vala; és mind bort, shzőlőt, figét, és akármi terhet hoznának Jérusálembe szombatnapon: bizonyságok előtt intém őket, a melly napoon eleséget árulnak vala.

16. Tírusbeliek is laknak vala a városban, kik halat, és minden eladni való marhát hordanak vala, mellyeket eladnak * vala a zsidóknak szombatnapon, még pedig Jérusálemben

17. Annakokáért feddődém a Fő-fő zsidókkal, és mondék nékik: Micsoda gonosz dolog ez, a mit fselekesztek, hogy a szombatnak napját * megfertéztetitek?

18. A vagy nem azért hozta é a mi Istenünk reánk, és e városra mind ezt a veszedelmet, mivelhogy a mi atyáink is ezt mívelték? Ti pedig mégis nevelitek az Isten haragját az Izráel ellen, meg fertéztetvén a szombatot?

19. Mikor pedig a Jérusálem kapui megsetétedtek volna a szombat előtt: parancsolék, és bézárlatának a kapuk, mellyeket hogy meg ne nyitnának a sombat után való napig, megparancsolám: annakfelette az én szolgáim közzűl is hagyék a kapukban, hogy szombatnapon semmi * terhet bé ne hoznának.

20. Annakokáért a kereskedők, és mindenféle marhának árosai Jérusálemen kivűl hálának egyszer vagy kétszer.

21. És emberek előtt megfenyítém őket, és ezt mondám: Miért háltok itt a kőfal előtt? ha másodszor ezt mívelitek, megbüntetlek titeket. Az napságtól fogva nem jőnek vala el szombatnapon.

22. Megparancsolám a Lévitáknak is, hogy magokat megtisztítanák, és elmenvén vígyáznának a kapukra, megszentelvén a szombatnapot: E dologért is emlékezzél * meg rólam, és Istenem, és kedvezz nékem a te kegyelmességednek nagy volta szerint!

23. Ugyanazon napokban látám, hogy a Zsidók vettek volna magoknak feleségeket * Azót városból, az Ammoniták és Moábiták közzűl.

24. És hogy azoknak gyermekeit fele részént az Azótbelieknek nyelveken szólnának, és nem tudnának zsidóul szólni: hanem minden idegen pogánynépeknek nyelveken.

25. Annakokáért feddődém velek, gonoszt mondván nékik, és megverék egynehányat ő közzűlök, azoknak hajokat kiszaggatván; és illy esküvéssel kötelezém őket az Istenre: Ha adándjántok a ti leányitokat * azoknak fijaiknak, vagy ha feleséget vesztek, vagy fijaitoknak, vagy magatoknak, azoknak leányai közzűl, az Isten megbüntessen titeket!

26. Avagy nem ebben vétkezék é Salamon is az Izráel Királya? Noha nem volt sok nemzetségek között hozzá * hasonlatos Király; kit szeret vala az ő Istene, és Királlyá tette vala őtet Isten az egész Izráelen: őtet is az idegen nemzetből való asszonyok vivék bűnre.

27. És néktek valyon engednünk kell é, hogy mi is ollyan nagy vétekbe essünk, és vétkezzünk a mi Istenünk ellen, más idegen nemzetből való asszonyokat vévn feleségűl?

28. Jójadának fijai közzűl is egy, melly Jójada Eliásibnak * a Főpapnak fija vala, a Horonitbeli # Sanballátnak veje vala; elüzém azért őtet tőlem.

29. Emlékezzél meg ő rólok én Istenem, hogy a Papságot, és a Papokkal és Lévitákkal való szövetségedet megfertéztetik!

30. Annakokáért megtisztítám őket minden idegen asszonyoktól és rendtartást szabék a Papoknak és Lévitáknak, kinek-kinek az ő dolgában.

31. A fáknak * hozásában is, hogy tudniillik bizonyos időben fát hordanának, rendet szabék, és az első zsengéknek béhordása felől # is. Emlékezzél meg rólam én Istenem, énnékem jómra.