7. RÉSZ.
Hámán felakasztatik.
Elméne annakokáért a Király
és Hámán, az Eszter Királynéasszonytól csináltatott lakodalomra.
2. És mondá a Király Eszternek * másodnapon is, a borital közben:
Micsoda a te kívánságod, Eszter Királynéasszony? és megadatik tenéked: és
micsoda a te kérésed? Országomnak feléig kérj és meglészen?
3. Felele Eszter Királynéasszony, és monda: Ha kedvet találtam a te
szemeid előtt, óh Király! és ha a Királynak tetszik, engedd meg az én életemet
az én kívánságomra, és az én nemzetségemnek is életét az én kérésemre:
4. Mert eladattattunk én és az én nemzetségem, hogy elveszessenek,
megöljenek, és eltöröljenek minket: hogyha szolgaságra, és szolgálóleányságra
adattunk volna, elszenvedtem volna: jóllehet az ellenség a Királynak kárát soha
meg nem fizethetné.
5. Felelvén pedig Assvérus Király, monda Eszternek a
Királynéasszonynak: Kicsoda az, és hol vagyon az, kit az ő szíve erre vitt,
hogy ezt cselekedné?
6. És monda Eszter: A mi ellenségünk és gyűlölőnk, e gonosz *
Hámán. Akkor Hámán megrettene a Király és a Királynéasszony alőtt.
7. A Király pedig felkele az ő nagy búsulásában a bornak
lakodalmától, hogy menne az ő palotája mellett való kertébe, Hámán pedig
megmarada, hogy Eszter Királynéasszonynak könyörögne életéért; mert látja vala,
hogy a Király elvégezte volna az ő halálát.
8. A Király pedig megtére a palota kertéből a bor lakodalmának
házához: Hámán pedig esett vala az ágyra, a mellyen Eszter vala. Akkor monda a
Király: Nemde a Királynéasszonyt is meg akarod é szeplősíteni és előttem a
házban? Mihelyt e szót kiszalasztá a Király szájából, a Hámán orczáját béfedék:
hogy a Király ne látná.
9. Monda pedig egy a Király Hopmesterei közzűl Harbona, a Király
előtt: Ímé az akasztófa is, mellyet * csináltatott vala Hámán kának, ki a
Királynak javára # szólott vala, a Hámán háza előtt emeltetett fel, mellnek
magassága ötven sing. Akkor monda a Király: & Akasszátok ő magát fel arra.
10. Felakaszták ezért Hámánt a fára, mellyet Márdokeusnak csinált
vala és a Király haragja megszünék.