7. RÉSZ.

Hámán felakasztatik.

Elméne annakokáért  a Király és Hámán, az Eszter Királynéasszonytól csináltatott lakodalomra.

2. És mondá a Király Eszternek * másodnapon is, a borital közben: Micsoda a te kívánságod, Eszter Királynéasszony? és megadatik tenéked: és micsoda a te kérésed? Országomnak feléig kérj és meglészen?

3. Felele Eszter Királynéasszony, és monda: Ha kedvet találtam a te szemeid előtt, óh Király! és ha a Királynak tetszik, engedd meg az én életemet az én kívánságomra, és az én nemzetségemnek is életét az én kérésemre:

4. Mert eladattattunk én és az én nemzetségem, hogy elveszessenek, megöljenek, és eltöröljenek minket: hogyha szolgaságra, és szolgálóleányságra adattunk volna, elszenvedtem volna: jóllehet az ellenség a Királynak kárát soha meg nem fizethetné.

5. Felelvén pedig Assvérus Király, monda Eszternek a Királynéasszonynak: Kicsoda az, és hol vagyon az, kit az ő szíve erre vitt, hogy ezt cselekedné?

6. És monda Eszter: A mi ellenségünk és gyűlölőnk, e gonosz * Hámán. Akkor Hámán megrettene a Király és a Királynéasszony alőtt.

7. A Király pedig felkele az ő nagy búsulásában a bornak lakodalmától, hogy menne az ő palotája mellett való kertébe, Hámán pedig megmarada, hogy Eszter Királynéasszonynak könyörögne életéért; mert látja vala, hogy a Király elvégezte volna az ő halálát.

8. A Király pedig megtére a palota kertéből a bor lakodalmának házához: Hámán pedig esett vala az ágyra, a mellyen Eszter vala. Akkor monda a Király: Nemde a Királynéasszonyt is meg akarod é szeplősíteni és előttem a házban? Mihelyt e szót kiszalasztá a Király szájából, a Hámán orczáját béfedék: hogy a Király ne látná.

9. Monda pedig egy a Király Hopmesterei közzűl Harbona, a Király előtt: Ímé az akasztófa is, mellyet * csináltatott vala Hámán kának, ki a Királynak javára # szólott vala, a Hámán háza előtt emeltetett fel, mellnek magassága ötven sing. Akkor monda a Király: & Akasszátok ő magát fel arra.

10. Felakaszták ezért Hámánt a fára, mellyet Márdokeusnak csinált vala és a Király haragja megszünék.