JÓB KÖNYVE.

1. RÉSZ.

Isten engedelméből a Sátán Jóbot minden jószágától s gyermekeitől megfosztja.

Vala egy ember Uz földében, kinek neve vala Jób, és az az ember * tökéletes vala, igaz, istenfélő, és a gonosznak gyűlölője.

2. Születtek vala pedig néki hét fijai, és három leányai.

3. És vala az ő marhája hétezer juh, háromezer teve, ötszáz igabarom, és ötszáz szamár, cselédje is igen sok vala; és az az ember nagyobb vala a néapkeleten lakozó minden embereknél.

4. Elmennek vala pedig az ő fijai, és lakodalmat szerzenek vala kiki mind az ő házában az ő napján; és elküldének vala, és az ő három hugaikat elhívják vala, hogy ő velek ennének és innának.

5. És mikor a lakodalomnak napjai elkerültek volna; küld vala hozzájok Jób, és megszenteli vala őket, és nagy reggel felkél vala, és áldozik vala mind azoknak számok szerint: mert azt mondja vala Jób: Netálán vétkeztek az én fijaim, és az Isten ellen szívekben gonoszt * gondoltak. Így cselekeszik vala Jób mindn napon.

6. egy néminémű napon pedig eljövének az Istennek fijai, hogy az Úr előtt udvarlanának, és ezek között * a Sátán is eljöve.

7. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? és felelvén a Sátán az Úrnak, monda: Az egész földet * békerülvén eljárám, és onnét jövök.

8. Monda az Úr a Sátánnak: Vevéd é eszedbe az én szolgálatomat Jóbot, hogy nincsen ő hozzá hasonló a földön, ki olly tökéletes, igaz, istenfélő ember volna, és a gonosznak utálója.

9. Felelvén pedig az Úrnak a Sátán, monda: A vagy ok nélkűl * féli é Jób az Istent?

10. A vagy nem te vetted é körűl őtet, az ő házát és valamije köröskörűl vagyon? az ő kézi munkját megáldottad, és az ő marhája igen megnevekedett e földön;

11. De bocsásd reá, kérle, a tekezedet, és verd meg valamije vagyon: meglátod * ha szemtől-szembe meg nem átkoz téged.

12. Monda azért az Úr a Sátánnak; Ímé valamije néki vagyon, te kezedbe adom, csakhogy ő magára kezedet ne vessed. És kiméne * a Sátán az Úr elől.

13. Egy néminemű napon pedig, az ő fijai és leányai esznek vala, és bort iszank vala, az * ő elsőszülött báttyoknak házában:

14. És követ jöve Jóbhoz és monda: Az ökrökön szántunk vala, és a szamarak az ő helyeken legeltetnek vala;

15. A Sabeusok pedig reájok rohanának, és elhajták azokat, s a szolgákat fegyverrel meglölék; és csak én magam szaladék el, hogy néked hírt tennék!

16. Még mikor e szólana, ímé jöve más, a ki monda: Az Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a te szolgáidat, és megemészté azokat: és csak én magam szaladék el, hogy néked hírt tennék.

17. Még ez is szól vala, hogy eljöve más követ is, a ki monda: A Káldeusok három sereggel kiütének a * tevékre, és elhajták azokat, a szolgákat is fegyverrel megölék; és csak én magam szaladék el, hogy néked hírt tennék!

18. Még ez is szól vala, s jöve más, a ki monda: A te fijaid, és leányaid esznek vala és bort isznak vala az ő előszülött báttyoknak házában:

19. És ímé nagy szél támada a puszta felől, és a háznak négy szegeleteit megrendíté, és a gyermekekre szakasztá a házat, és * meghalának: és csak én magam szaladék el, hogy néked hírt tennék!

20. Akkor felkele Jób, és megszakasztá köntösét, és megberetválá az ő fejét, és a földre leborúlván meghajtá magát.

21. És monda: Mezítelen * jöttem az én anyámnak méhéből, és mezítelen # térek oda! Az Úr adta, és az Úr vette el is, áldott legyen az Úrnak neve!

22. Mind ezekben is nem * vétkezék Jób, és semmi bolondságot Isten ellen nem szóla.