2. RÉSZ.

Jób estében fekélyekkel ostoroztatik.

Egy néminemű napon eljövének ismét az Istennek fijai, hogy az Úrnak udvarlanának, eljöve a * Sátán is ő közöttök: hogy az Úr előtt állana.

2. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? Felele a Sátán az Úrnak, s monda: A földet elkerülém s béjárám s onnét jövök.

3. És monda az Úr a Sátánnak: Eszedbe vevéd é az én szolgámat Jóbot, hogy nincsen hozzá hasonlatos e földön, tökéletes férjfiú és igaz, istenfélő és a gonosznak gyülölője? mert még az ő tökéletes voltát megtatotta, * jóllehet te ingerlél engemet ő reá, hogy őtet ok nélkűl megrontanám.

4. Felele ismét a Sátán az Úrnak, s monda: Az ember bőrt ád a bőrért, és mindeneket, valamije az embernek vagyon, az ő életéért adja:

5. De bocsásd reá, kérlek, a te kezedet és verd meg önnön magát és az ő testét, és meglátod, ha szemtől szembe meg nem átkoz téged.

6. Akkor mond az Úr a Sátánnak: Ímé önmagát te * kezedbe adom, csakhogy az ő életét megtartsad.

7. Elméne annakokáért a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok * fekéllyel tetétől fogva talpáig.

8. És vőn egy cserepet, hogy maát azzal * vakarná, és ő ül vala a hamunak közepette.

9. Monda pedig néki az ő * felesége: Mégis megtartot é te, a te tökéletességedet? átkozd meg az Istent és halj meg!

10. Kinek ő monda: Úgy szólasz, mint egy a bolondok közzűl: a jót az * Istentől elvettük, s e nyomorúságot nem szenvednénk é el? Mind ezekben is pedig Jób az ő ajakival nem vétkezék.

11. Továbbá mikor meghallották vona Jóbnak három baráti mind ezt a nyomorúságot, melly ő rajta esett vala: egyenként az ő lakhelyekből eljövének a Témán nemzetéből való Elifáz, és Sukhites Bildád, és a Naámabeli Sófár: mert elvégezték vala, hogy egyszersmind jönnének, hogy együtt vele bánkódnának és * őtet vígasztalnák.

12. Kik felemelvén távol az ő szemeiket, nem esmérék meg őtet, és az ő szavokat felemelvén sírának, és kiki mind az ő ruháját meghasogatá, és port hint vala a maga fejére az ég felé.

13. És ülének ő vele hét * napon és hét éjszakán a földön, és nem vala a ki néki csak egyet is szólana: mert látják vala, hogy a fájdalom felette igen megnevekedett volna rajta.