2. RÉSZ.
Jób estében fekélyekkel ostoroztatik.
Egy néminemű napon eljövének ismét az Istennek fijai, hogy az Úrnak
udvarlanának, eljöve a * Sátán is ő közöttök: hogy az Úr előtt állana.
2. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? Felele a Sátán az Úrnak,
s monda: A földet elkerülém s béjárám s onnét jövök.
3. És monda az Úr a Sátánnak: Eszedbe vevéd é az én szolgámat
Jóbot, hogy nincsen hozzá hasonlatos e földön, tökéletes férjfiú és igaz,
istenfélő és a gonosznak gyülölője? mert még az ő tökéletes voltát megtatotta,
* jóllehet te ingerlél engemet ő reá, hogy őtet ok nélkűl megrontanám.
4. Felele ismét a Sátán az Úrnak, s monda: Az ember bőrt ád a
bőrért, és mindeneket, valamije az embernek vagyon, az ő életéért adja:
5. De bocsásd reá, kérlek, a te kezedet és verd meg önnön magát és
az ő testét, és meglátod, ha szemtől szembe meg nem átkoz téged.
6. Akkor mond az Úr a Sátánnak: Ímé önmagát te * kezedbe adom,
csakhogy az ő életét megtartsad.
7. Elméne annakokáért a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok *
fekéllyel tetétől fogva talpáig.
8. És vőn egy cserepet, hogy maát azzal * vakarná, és ő ül vala a
hamunak közepette.
9. Monda pedig néki az ő * felesége: Mégis megtartot é te, a te
tökéletességedet? átkozd meg az Istent és halj meg!
10. Kinek ő monda: Úgy szólasz, mint egy a bolondok közzűl: a jót
az * Istentől elvettük, s e nyomorúságot nem szenvednénk é el? Mind ezekben is
pedig Jób az ő ajakival nem vétkezék.
11. Továbbá mikor meghallották vona Jóbnak három baráti mind ezt a
nyomorúságot, melly ő rajta esett vala: egyenként az ő lakhelyekből eljövének a
Témán nemzetéből való Elifáz, és Sukhites Bildád, és a Naámabeli Sófár: mert
elvégezték vala, hogy egyszersmind jönnének, hogy együtt vele bánkódnának és *
őtet vígasztalnák.
12. Kik felemelvén távol az ő szemeiket, nem esmérék meg őtet, és
az ő szavokat felemelvén sírának, és kiki mind az ő ruháját meghasogatá, és
port hint vala a maga fejére az ég felé.
13. És ülének ő vele hét * napon és hét éjszakán a földön, és nem
vala a ki néki csak egyet is szólana: mert látják vala, hogy a fájdalom felette
igen megnevekedett volna rajta.