3. RÉSZ.
Jób meggyőzettetvén a testnek gyarlóságától, átkozza születésének
napját.
Ezekután megnyitá Jób az ő száját, * és megátkozá születésének
napját.
2. És felkiálta Jób s monda:
3. Elvesszen az a nap, mellyen én születtem, az éjszaka is, mellyen
azt mondották: férjfi gyermek fogantatott!
4. Az a nap legyen setétség; az Isten onnét felűl azt meg ne
látogassa, és a világosság is azon ne fényljék.
5. A setétség meghomályosítsa azt és a halálnak árnyéka; azon a
felhő lakozzék, a napnak hévsége háborítsa meg azt.
6. Azt az éjsazkát homályosság fogja bé, ne örüljön az esztendőnek
napjai között, ne számláltassék a hónapokhoz.
7. Ímé az az éjsazak legyen magának való; ne legyen örvendetes
éneklés azon.
8. Átkozzák meg azt, kik a napot átkozzák, és a kik kédzek siratni
születések napját.
9. Megsetétüljenek az ő estvéjének sillagai; várja a világosságot
és el ne jöjjön, és ne lássa a hajnalnak feljövetelét.
10. Mert nem zárta bé az én anyám méhéenk ajtait; sem pedig az én
szemem elől nem rejttte el a nyomorúságot.
11. De mire nem * holtam meg az én anyámnak méhében? avagy miért
hogy, kijövén az én anyámnak méhéből, el nem vesztem?
12. Miért tartottak térdeken, és miért adtak csecset, hogy
szophatnám?
13. Mert most a földben feküdném és nyugodnám: aludnám és
nyugodalmam volna nékem.
14. A Királyokkal és a földnek Tanácsosaival, kik a puszta helyeket
megoknak felépítik vala.
15. A vagy a Fejedelmekkel, kiknek aranyok vala, a kik ezüsttel
házaikat megtöltik vala.
16. A vagy miért nem lettem ollyan, mint az elrejtett idétlen
gyermek: mint a kisdedek, a kik világosságot nem láttak?
17. Ott a hitetlenek megszünnek a fenyegetéstől, és ott nyugosznak,
a kik a munka miatt megfáradtak.
18. Egyetembe a foglyok ott megnyugosznak, és nem hallják a
sarczoltatónak szavát.
19. Mind kicsiny s mind nagyott ott vagyon: a szolga is szabados
ott az ő urától.
20. De miért ád az Isten a nyomorúltnak * világosságot, és életet a
keseredett szívűeknek?
21. Kik a halált várják, és nem jő el, és mellyet szorgalmatosban
keresnek, hogy sem mint az elrejtett kincset!
22. Kik nagy örömmel örvendeznek: vígadnak, mikor koporsót
találnak.
23. A férjfiúnak, a kinek útja elrejtetett, és a kit az Isten
békerített nyomorúsággal?
24. Mert az én életem előtt fohászkodom és az én ordításaim, mint a
* vizek ugyan kiomolnak!
25. Mert a melly félelemtől * féltem, az jöve reám; és a mitől
tartok vala, az esék rajtam.
26. Nincsen semmi csendességem, semmiképen nem nyughatom: mert
rajtam a nyomorúság!