3. RÉSZ.

Jób meggyőzettetvén a testnek gyarlóságától, átkozza születésének napját.

Ezekután megnyitá Jób az ő száját, * és megátkozá születésének napját.

2. És felkiálta Jób s monda:

3. Elvesszen az a nap, mellyen én születtem, az éjszaka is, mellyen azt mondották: férjfi gyermek fogantatott!

4. Az a nap legyen setétség; az Isten onnét felűl azt meg ne látogassa, és a világosság is azon ne fényljék.

5. A setétség meghomályosítsa azt és a halálnak árnyéka; azon a felhő lakozzék, a napnak hévsége háborítsa meg azt.

6. Azt az éjsazkát homályosság fogja bé, ne örüljön az esztendőnek napjai között, ne számláltassék a hónapokhoz.

7. Ímé az az éjsazak legyen magának való; ne legyen örvendetes éneklés azon.

8. Átkozzák meg azt, kik a napot átkozzák, és a kik kédzek siratni születések napját.

9. Megsetétüljenek az ő estvéjének sillagai; várja a világosságot és el ne jöjjön, és ne lássa a hajnalnak feljövetelét.

10. Mert nem zárta bé az én anyám méhéenk ajtait; sem pedig az én szemem elől nem rejttte el a nyomorúságot.

11. De mire nem * holtam meg az én anyámnak méhében? avagy miért hogy, kijövén az én anyámnak méhéből, el nem vesztem?

12. Miért tartottak térdeken, és miért adtak csecset, hogy szophatnám?

13. Mert most a földben feküdném és nyugodnám: aludnám és nyugodalmam volna nékem.

14. A Királyokkal és a földnek Tanácsosaival, kik a puszta helyeket megoknak felépítik vala.

15. A vagy a Fejedelmekkel, kiknek aranyok vala, a kik ezüsttel házaikat megtöltik vala.

16. A vagy miért nem lettem ollyan, mint az elrejtett idétlen gyermek: mint a kisdedek, a kik világosságot nem láttak?

17. Ott a hitetlenek megszünnek a fenyegetéstől, és ott nyugosznak, a kik a munka miatt megfáradtak.

18. Egyetembe a foglyok ott megnyugosznak, és nem hallják a sarczoltatónak szavát.

19. Mind kicsiny s mind nagyott ott vagyon: a szolga is szabados ott az ő urától.

20. De miért ád az Isten a nyomorúltnak * világosságot, és életet a keseredett szívűeknek?

21. Kik a halált várják, és nem jő el, és mellyet szorgalmatosban keresnek, hogy sem mint az elrejtett kincset!

22. Kik nagy örömmel örvendeznek: vígadnak, mikor koporsót találnak.

23. A férjfiúnak, a kinek útja elrejtetett, és a kit az Isten békerített nyomorúsággal?

24. Mert az én életem előtt fohászkodom és az én ordításaim, mint a * vizek ugyan kiomolnak!

25. Mert a melly félelemtől * féltem, az jöve reám; és a mitől tartok vala, az esék rajtam.

26. Nincsen semmi csendességem, semmiképen nem nyughatom: mert rajtam a nyomorúság!