4. RÉSZ.

Elifáz feddi Jóbnak békételen voltát, és képmutatónak vádolja.

És felelvéna témán nemzetségéből való Elifáz, monda:

2. Valyon s nem bánod é, ha néked ellenkező beszédet szólunk? mindazáltal ki foghatja meg az ember beszédit?

3. Ímé sokakat tanították, és a megfáradott kezeket * megerősítetted.

4. A nyomorúság alatt elesendőt a te beszédid felemelték, és a reszkető térdeket megerősítetted:

5. Most pedig, holott te reád jött a nyomorúság, nehezen szenveded é? s hogy szintén reád szállott, elrettentél é?

6. A vagy nincsen é helyén a te isteni félelmed, * reménységed, várásod és a te útaidnak tökéletessége?

7. Emlékezzél meg, kérlek, kicsoda volt olly, a ki ártatlan lévén, elveszteett volna? és holott töröltettek el az igazak?

8. Sőt inkább én láttam, hogy a kik hamisságot szántottak, és gonoszságot vetettek, * ugyanazont aratták.

9. Mert az Istennek csak * lehellése miatt elvesznek, és az ő orrának csak szele miatt megemésztetnek a gonoszok!

10. Az oroszlánnak ordításával, és a kegyetlen oroszlánnak szavával, és az oroszlán kölyköknek fogaikkal roncsoltatnak öszve:

11. A megaggodt oroszlánnak, melly ha prédát nem kaphatna, elveszne, és a kegyetlen oroszlán kölykeinek fogaikkal szaggattatnak el.

12. Annakfelette titkon é nozzám hozatott egy beszéd, mellyből tanultam valamit.

13. Az éjjeli látások miatt való gondolatim között, mikor az emberekre mély álom szokott szállani;

14. Nagy félelem és rettegés jöve reám, és az én csontaimat igen megrémíté;

15. Mivelhogy az én orczám előtt egy lélek méne el, melly az én testemnek minden szőrit felborzasztá.

16. Mellé meegálla, mellynek ábrázatját nem esmérhetém, noha az ő képe az én szemem előtt forogna; és illyen lassú szót hallék:

17. Valyon a halandó ember az Istennél igazabb * lehet é? Valyon az ő Teremtőjénél tisztább lehet é az ember?

18. Ímé az ő szolgáinak is nem adott változhatatlan erősséget, és az ő Angyaliban is * talált bűnt.

19. Mennyivel inkább talál a földből csinált házakban lakozókban: kiknek a föld az ő funadamentomok, és a kik hamarább elromlanak a molynál.

20. Kik reggeltől fogva estvéig gyötrettetnek, és mikor senki ingyen sem gondolná, elvesznek örökké.

21. A vagy nem meghalnak é, minekutánna ezeknek méltóságok, melly bennek vala, elvétetik? és az ő bölcseségek * által élhetnének é?