4. RÉSZ.
Elifáz feddi Jóbnak békételen voltát, és képmutatónak vádolja.
És felelvéna témán nemzetségéből való Elifáz, monda:
2. Valyon s nem bánod é, ha néked ellenkező beszédet szólunk?
mindazáltal ki foghatja meg az ember beszédit?
3. Ímé sokakat tanították, és a megfáradott kezeket *
megerősítetted.
4. A nyomorúság alatt elesendőt a te beszédid felemelték, és a
reszkető térdeket megerősítetted:
5. Most pedig, holott te reád jött a nyomorúság, nehezen szenveded
é? s hogy szintén reád szállott, elrettentél é?
6. A vagy nincsen é helyén a te isteni félelmed, * reménységed,
várásod és a te útaidnak tökéletessége?
7. Emlékezzél meg, kérlek, kicsoda volt olly, a ki ártatlan lévén,
elveszteett volna? és holott töröltettek el az igazak?
8. Sőt inkább én láttam, hogy a kik hamisságot szántottak, és
gonoszságot vetettek, * ugyanazont aratták.
9. Mert az Istennek csak * lehellése miatt elvesznek, és az ő
orrának csak szele miatt megemésztetnek a gonoszok!
10. Az oroszlánnak ordításával, és a kegyetlen oroszlánnak
szavával, és az oroszlán kölyköknek fogaikkal roncsoltatnak öszve:
11. A megaggodt oroszlánnak, melly ha prédát nem kaphatna,
elveszne, és a kegyetlen oroszlán kölykeinek fogaikkal szaggattatnak el.
12. Annakfelette titkon é nozzám hozatott egy beszéd, mellyből
tanultam valamit.
13. Az éjjeli látások miatt való gondolatim között, mikor az
emberekre mély álom szokott szállani;
14. Nagy félelem és rettegés jöve reám, és az én csontaimat igen
megrémíté;
15. Mivelhogy az én orczám előtt egy lélek méne el, melly az én
testemnek minden szőrit felborzasztá.
16. Mellé meegálla, mellynek ábrázatját nem esmérhetém, noha az ő
képe az én szemem előtt forogna; és illyen lassú szót hallék:
17. Valyon a halandó ember az Istennél igazabb * lehet é? Valyon az
ő Teremtőjénél tisztább lehet é az ember?
18. Ímé az ő szolgáinak is nem adott változhatatlan erősséget, és
az ő Angyaliban is * talált bűnt.
19. Mennyivel inkább talál a földből csinált házakban lakozókban:
kiknek a föld az ő funadamentomok, és a kik hamarább elromlanak a molynál.
20. Kik reggeltől fogva estvéig gyötrettetnek, és mikor senki
ingyen sem gondolná, elvesznek örökké.
21. A vagy nem meghalnak é, minekutánna ezeknek méltóságok, melly
bennek vala, elvétetik? és az ő bölcseségek * által élhetnének é?