5. RÉSZ.
Elifáz mégis feddi Jóbot, és végre néki tanácsot ád.
No immár hívd elő, ha vagyon valaki, ki néked segítséggel lehetne:
a szentek közzűl pedig, melyikhez folyamodol?
2. Ha a bolondhoz folyamodol az Úrnak haragja azt megöli: és az ő
búsulása megemészti az esztelent.
3. Én láttam, hogy a bolond * ember meggyökerezett, kinek szép
hajlékát nagy hamar megátkoztam.
4. Az ő fijai meg nem maradhatnak; mert a kapuban megrontatnak, és
nem lészen, a ki őtet kiszabadítsa.
5. Kinek veteményét, a mellyet nagy munkával tövis között gyüjtött,
az éhelholt eszi meg, és az ő gazdagságát a tolvaj emészti meg.
6. Mivelhogy pedig nem a porból következik a nyomorúság, és a
háborúság nem a földből nevekedik;
7. Hanem nyomorúságra * születtetik az ember a bűnért, mint az
eleven szénből a szikrák felmennek:
8. Annakokáért én az erős Istenhez folyamodnám, és az Istenre *
bíznám minden dolgomat.
9. A ki olly nagy dolgokat cselekeszik, mellyeknek * végekre senki
nem mehet, és csudálatosokat, mellyeknek számok nincsen!
10. Ki esőt * ád a földnek színére, és a mezőkre vizet szolgáltat;
11. Hogy a szűkölködő * alázatosokat felmagasztalja, és a gyászoló
szegények megtartassanak.
12. Ki az álnokoknak gondolatjokat semmivé * teszi, hogy semmit
véghez az ő kezeikkel ne vihessenek.
13. Ki megfogja * a bölcseket az ő csalárdságokban, hogy mind
azoknak tanácsok, kik ő ellene tusakodnak, haszontalanokká legyenek.
14. És nappal is a setétségben járjanak és délben is * tapogatva
járjanak, mintegy éjszakán.
15. Ki megszabadít az istenteleneknek fegyverektől és *
szidalmazásoktól, és a szűkölködőt a kegyelten kezéből.
16. E képen meglészen a szegénynek a ő reménysége, és az álnokok az
ő szájokat * béfogják.
17. Ímé bezzeg boldog ember * az, kit az Isten megdorgál!
annakokáért a mindenható Istennek büntetését meg ne utáljad;
18. Mert ő az, ki betegséggel meglátogat, és ő az, ki békötözget; ő
az, ki megsebbesít, és a kinek kezei * meggyógyítanak.
19. A te sok * nyomorúságidból megszabadít téged, de még a te
számtalan háborúságidban is nem illet téged a veszedelem.
20. Az éhségnek idején is megment téged a haláltól, és a hadban is
a fegyverbe öltözött kezektől.
21. Mikor valaki nyelvével ostoroz tége megmenekedel *; és nem
félsz, hogy a pusztaság reád következzék.
22. A pusztítást és az éhséget * neveted, és e földnek fenn
állatitól # semmit nem félsz.
23. Mert még a mezőn való kövekkel is frigyed lészen néked és a
mezőn való fene állatok is * békességesek lésznek te veled.
24. És meglátod hogy békesség lészen a te hajlékodban, és a te
házadnépét békességben látod, ha nem vétkezel.
25. Továbbá azt is meglátod, hogy a te magod * megszaporodik és a
te fijaid, mint a földön való fű.
26. Vénségedben mégy bé a te koporsódba, mint a learatott búza a
csürbe vitetik az ő ideje korán.
27. Ímé ez a dolog: ezt mi megkísértettük, és így vagyon; engedj
ennek, és tanuld meg ezt te * magadért!