5. RÉSZ.

Elifáz mégis feddi Jóbot, és végre néki tanácsot ád.

No immár hívd elő, ha vagyon valaki, ki néked segítséggel lehetne: a szentek közzűl pedig, melyikhez folyamodol?

2. Ha a bolondhoz folyamodol az Úrnak haragja azt megöli: és az ő búsulása megemészti az esztelent.

3. Én láttam, hogy a bolond * ember meggyökerezett, kinek szép hajlékát nagy hamar megátkoztam.

4. Az ő fijai meg nem maradhatnak; mert a kapuban megrontatnak, és nem lészen, a ki őtet kiszabadítsa.

5. Kinek veteményét, a mellyet nagy munkával tövis között gyüjtött, az éhelholt eszi meg, és az ő gazdagságát a tolvaj emészti meg.

6. Mivelhogy pedig nem a porból következik a nyomorúság, és a háborúság nem a földből nevekedik;

7. Hanem nyomorúságra * születtetik az ember a bűnért, mint az eleven szénből a szikrák felmennek:

8. Annakokáért én az erős Istenhez folyamodnám, és az Istenre * bíznám minden dolgomat.

9. A ki olly nagy dolgokat cselekeszik, mellyeknek * végekre senki nem mehet, és csudálatosokat, mellyeknek számok nincsen!

10. Ki esőt * ád a földnek színére, és a mezőkre vizet szolgáltat;

11. Hogy a szűkölködő * alázatosokat felmagasztalja, és a gyászoló szegények megtartassanak.

12. Ki az álnokoknak gondolatjokat semmivé * teszi, hogy semmit véghez az ő kezeikkel ne vihessenek.

13. Ki megfogja * a bölcseket az ő csalárdságokban, hogy mind azoknak tanácsok, kik ő ellene tusakodnak, haszontalanokká legyenek.

14. És nappal is a setétségben járjanak és délben is * tapogatva járjanak, mintegy éjszakán.

15. Ki megszabadít az istenteleneknek fegyverektől és * szidalmazásoktól, és a szűkölködőt a kegyelten kezéből.

16. E képen meglészen a szegénynek a ő reménysége, és az álnokok az ő szájokat * béfogják.

17. Ímé bezzeg boldog ember * az, kit az Isten megdorgál! annakokáért a mindenható Istennek büntetését meg ne utáljad;

18. Mert ő az, ki betegséggel meglátogat, és ő az, ki békötözget; ő az, ki megsebbesít, és a kinek kezei * meggyógyítanak.

19. A te sok * nyomorúságidból megszabadít téged, de még a te számtalan háborúságidban is nem illet téged a veszedelem.

20. Az éhségnek idején is megment téged a haláltól, és a hadban is a fegyverbe öltözött kezektől.

21. Mikor valaki nyelvével ostoroz tége megmenekedel *; és nem félsz, hogy a pusztaság reád következzék.

22. A pusztítást és az éhséget * neveted, és e földnek fenn állatitól # semmit nem félsz.

23. Mert még a mezőn való kövekkel is frigyed lészen néked és a mezőn való fene állatok is * békességesek lésznek te veled.

24. És meglátod hogy békesség lészen a te hajlékodban, és a te házadnépét békességben látod, ha nem vétkezel.

25. Továbbá azt is meglátod, hogy a te magod * megszaporodik és a te fijaid, mint a földön való fű.

26. Vénségedben mégy bé a te koporsódba, mint a learatott búza a csürbe vitetik az ő ideje korán.

27. Ímé ez a dolog: ezt mi megkísértettük, és így vagyon; engedj ennek, és tanuld meg ezt te * magadért!