6. RÉSZ.

Jób menti magát Elifáz ellen.

Felele pedig Jób s monda:

2. Vajha szorgalmatosan fontba vettetnék az én bosszankodásom, és az én nyomorúságom egyaránt való mértékkel mérettetnék meg.

3. Mert most az a tengernek fövényinél nehezebb; * azért nyelem el az én beszédimet!

4. De a Mindenhatónak súlyos * nyilai vagynak én bennem, melyeknek mérge ugyan megemésztette az én lelkemeet, és az Istennek rettentései úgy ostromolnak engemet, mint egy felkészült # haddal.

5. Valyon a vadszamár a jó fűvőn ordít é? avagy az ökör bőg é az ő abraka mellett?

6. Valyon valami ízetlen étket eszik é az ember só nélkűl? és vagyon é a tikmonszékinek valami íze?

7. Az én lelkem a ti beszéditektől iszonyodik, és azok az én étkemnek ízetlenségei.

8. Óh ha valaki azt mívelhetné, hogy meglenne az én kívánságom, és hogy az én reménységemet megadná az Isten!

9. És akarná az Isten, hogy engemet megrontana, és az ő karját kiterjesztené, hogy megölne * engemet;

10. Mert még vagyon valami vígasztalásom (jóllehet az én fájdalmim miatt izzadok, mivelhogy az Isten semmit nem kedvez) hogy tudniillik a szent Istennek beszédit el nem rejtttem.

11. Micsoda az én erőm, hogy illyen fájdalomban megmaranék? avagy hol vagyon vége nyavalyámnak, hogy az én életemnek hosszabbulását kivánnám.

12.  Valyon az én erősségem hasonlatos é a kőnek erősségéhez? avagy az én testem ollyan é mint az aczél?

13. Nincsen é valyon inkább mentségem nékem? avagy az én tehetségem elkölt é én tőlem?

14. Az ellen kinek az ő barátjához való kegyelmessége elolvad és a Mindenhatónak félemétől elszakadott?

15. Az én barátim * megcsaltak engemet, mint a megáradott patak, és mint az elmuló patakoknak áradása.

16. Mellyek télben a jég miatt iszonyúak, mellyekben a hó béenyészik.

17. Mikor pedig a melegség miatt elolvadnak, elfogynak azok: és mikor megmelegesznek, mindenik az ő fenekéből hamar elszárad.

18. Ide s tova folynak az ő szokott útjokról és semmivé lévén elvesznek.

19. Melly dolgot látván azok, kik a Témán tartományából mennek és a Sébabeli seregek, kiknek nagy reménységek vala e féle patakokhoz:

20. Megszégyenlik, hogy azokhoz bíztak volna: mert vízért oda menvén megpirulnak.

21. Mert most, a minéműek és látván az én nyomorúságomat, * féltek.

22. Nemde azért féltek é, mivelhogy azt mondottam volna; adjatok nékem valamit? vagy a ti jószágtokból én érettem ajándékozzatok valakit?

23. Avagy hogy szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből? és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engemet?

24. Tanítsatok meg engem; és vesztegségben lészek; és ha valamit vétettem! adjátok nékem megértenem.

25. Óh bezzeg hathatók az igaz beszédek; de mit használ ez a ti mód nélkűl való feddéstek!

26. Nemde az én mondásimat akarjátok é kárhoztatni; és illy nyomorult elvettetett ember beszédét hánytatni?

27. Mintha egy árva ellen támadnátok, mikor árkot ástok ellenem ti barátotok ellen!

28. De most legyetek hozzám csendességben, és tekintsetek reám: és megítélhetitek, hogyha én hazudok.

29. Térjetek, kérlek, az igazságra, ne legyen hamisság köztünk; Térjetek meg ismét azt mondom, és az én * igazságom maradjon helyén.

30. Avagy az én nyelvemen hamisság találtatik é? avagy az én szájam az én nyomorúságimat nem beszélheti é meg?