12. RÉSZ.

Állatja Jób, hogy Isten az ő szabadásga sezrint az igaz embert is sanyargatja.

Felele erre Jób, és monda:

2. Ugyan is csak ti vagytok emberek, és veletek hal meg a bölcseség.

3. Nékem is vagyon ollyan * eszem, mint néktek, s nem alábbvaló vagyok nálatoknál; és ki nem tudná ezeket, mellyeket ti mondotok!

4. Ollyan vagyok mint a ki * barátjának csúfja, a ki mikor az Istenhez kiált; meghallgattatik: csúfság az igaz s tökéletes ember!

5. Ollyan, mint az elaludt és megvettetett szövétnek, a békeségben élő embernek gondolatja szerint, az a kinek * lábai megtántorodtak!

6. A kóborlóknak * hajlékok csendes, és bátorságos azoknak házok, kik az erős Isten haragját ingerlik, kikkel az isten ezt míveli, hogy a mit kívánnak, meglegyen.

7. Mert kérlek kérd meg a barmokat; és tégedet azok közzűl mindenik megtanít; vagy kérd meg az égi madaraktól, és megmondják néked.

8. Avagy beszélj a földdel, és megtanít tégedet, de még a tengernek halai is megbeszélik néked!

9. Mind ezek közzűl, valyon mellyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekeszi ezt?

10. Kinek * hatalmában vagyon minden élő állatnak élete, és minden embernek okos lelke.

11. Nemde nem a fül próbálja é meg * a szót? miképen az embernek ínye kóstolja meg az ételt.

12. A vén emberekben vagyon é * a bölcseség? és az értelem a napoknak hosszú voltában é?

13. Az Úrnál vagyona bölcseség és a hatalom, övé a tanács és az értelem.

14. Ímé a mit akar, úgy megrontja, hogy senki fel nem építheti: oltalma alá * zárja azokat, hogy e földet elboritják!

15. Ímé úgyannyira megfogja a vizeket, hogy elszáradnak: avagy úgy kibocsátja azokat, hogy e földet elboritják!

16. Ő nála vagyon az * erősség, és mindennek valósága; övé az eltévelyedett, és a ki a tévelygésbe viszen.

17. Ki azt cselekeszi, hogy a Tanácsadók * megbolonduljanak és a Bírákat megbolondítja.

18. Ki a Királyoknak övöket eloldja, és ismét a derekokra övet * köt.

19. A ki azt cselekeszi, hogy a Főembereknek bolondságra jusson dolgok, és a Hatalmasokat elveszti.

20. A ki az ékesenszólótól elveszi a beszédet, és a vénektől a jó * tanácsot.

21. A ki utalatosságba * hozza a szabadosokat; és megerőtleníti # a Hatalmasokat.

22. Ki a setétségből kijelenti * a mélységes titkos dolgokat; és megvilágosítja a nagy homályos dolgokat.

23. A ki megszaporítja * a népeket, és ismét elveszti őket; és ki elterjeszti a népeket, és elviszi azokat az ő helyekre.

24. Ki a föld népe Fejedelmeinek * eszeket elveszi, és azt cselekeszi, hogy bujdóssanak kietlen pusztában.

25. A ki azt cselekeszi, hogy tapogassanak * setétben világosság nélkűl, és tévelyegjenek mint a részeg.