12. RÉSZ.
Állatja Jób, hogy Isten az ő szabadásga sezrint az igaz embert is
sanyargatja.
Felele erre Jób, és monda:
2. Ugyan is csak ti vagytok emberek, és veletek hal meg a
bölcseség.
3. Nékem is vagyon ollyan * eszem, mint néktek, s nem alábbvaló
vagyok nálatoknál; és ki nem tudná ezeket, mellyeket ti mondotok!
4. Ollyan vagyok mint a ki * barátjának csúfja, a ki mikor az
Istenhez kiált; meghallgattatik: csúfság az igaz s tökéletes ember!
5. Ollyan, mint az elaludt és megvettetett szövétnek, a békeségben
élő embernek gondolatja szerint, az a kinek * lábai megtántorodtak!
6. A kóborlóknak * hajlékok csendes, és bátorságos azoknak házok,
kik az erős Isten haragját ingerlik, kikkel az isten ezt míveli, hogy a mit
kívánnak, meglegyen.
7. Mert kérlek kérd meg a barmokat; és tégedet azok közzűl mindenik
megtanít; vagy kérd meg az égi madaraktól, és megmondják néked.
8. Avagy beszélj a földdel, és megtanít tégedet, de még a tengernek
halai is megbeszélik néked!
9. Mind ezek közzűl, valyon mellyik nem tudja, hogy az Úrnak keze
cselekeszi ezt?
10. Kinek * hatalmában vagyon minden élő állatnak élete, és minden
embernek okos lelke.
11. Nemde nem a fül próbálja é meg * a szót? miképen az embernek
ínye kóstolja meg az ételt.
12. A vén emberekben vagyon é * a bölcseség? és az értelem a
napoknak hosszú voltában é?
13. Az Úrnál vagyona bölcseség és a hatalom, övé a tanács és az
értelem.
14. Ímé a mit akar, úgy megrontja, hogy senki fel nem építheti:
oltalma alá * zárja azokat, hogy e földet elboritják!
15. Ímé úgyannyira megfogja a vizeket, hogy elszáradnak: avagy úgy
kibocsátja azokat, hogy e földet elboritják!
16. Ő nála vagyon az * erősség, és mindennek valósága; övé az
eltévelyedett, és a ki a tévelygésbe viszen.
17. Ki azt cselekeszi, hogy a Tanácsadók * megbolonduljanak és a
Bírákat megbolondítja.
18. Ki a Királyoknak övöket eloldja, és ismét a derekokra övet *
köt.
19. A ki azt cselekeszi, hogy a Főembereknek bolondságra jusson
dolgok, és a Hatalmasokat elveszti.
20. A ki az ékesenszólótól elveszi a beszédet, és a vénektől a jó *
tanácsot.
21. A ki utalatosságba * hozza a szabadosokat; és megerőtleníti # a
Hatalmasokat.
22. Ki a setétségből kijelenti * a mélységes titkos dolgokat; és
megvilágosítja a nagy homályos dolgokat.
23. A ki megszaporítja * a népeket, és ismét elveszti őket; és ki
elterjeszti a népeket, és elviszi azokat az ő helyekre.
24. Ki a föld népe Fejedelmeinek * eszeket elveszi, és azt
cselekeszi, hogy bujdóssanak kietlen pusztában.
25. A ki azt cselekeszi, hogy tapogassanak * setétben világosság
nélkűl, és tévelyegjenek mint a részeg.