13. RÉSZ.
Panaszolkodik barátinak hüségtelenségekről, és maga forgatja ügyét
Isten előtt.
Imé mind ezeket * látta az én szemem, s hallotta az én fülem, és
megértette;
2. Bizonyára a mit ti tudtok, én * is tudom; nem vagyok tudatlanabb
nálatoknál.
3. Minden kétség nélkűl én a Mindenhatóért szólok, és vetekedni
örömest akarok az erős Istenért.
4. Mert bizonyára ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan
semmire kellő * orvosok!
5. Óh vajha valaki azt cselekedné, hogy teljességgel hallgatnántok,
mert a volna a ti * bölcseségtek!
6. Halljátok meg azért immár az én vetekedésemet, és az én
ajakimnak perlését vegyétek eszetekbe.
7. Nemde az erős Isten képében kell é hamisságot * néktem
szólnotok? avagy az ő képében kell é csalárdságot mondanotok?
8. Avagy az ő személyével gonoszúl kell é élnetek, mikor az erős
Isten képében velem tusakodtok?
9. Valyon jó dolog lészen é, ha ő minden dolgotokat meghányja veti,
hogy hízelkedéstekkel megcsúfolátok őtet mint az embert?
10. Minden kétség nélkűl * megbüntet titeket, hogyha titkon lesztek
is személyválogatók.
11. Avagy az ő dicsőséges méltósága nem rettent é meg titeket?
avagy az ő büntetésének félelme * nem száll é rettem reátok?
12. A ti emlékezeteitek hasonlatosok lésznek a hamuhoz: és a
mellyek ti előttetek becsületesek, a sárhoz.
13. Hallgatván álljatok el rólam, hadd szóljak én; s ámbátor akármi
essék rajtam.
14. Miért szaggatnám fogaimmal az én testemet? és az én lelkemet
miért szoritanám * markomba?
15. Ha megölne engemet, ezután nem reménylenék semmit ő tőle,
mindazáltal ő előtte az én útaimat igazán hordozom.
16. Mert ő is nékem segítségem lészen; de az ő színe eleibe a
képmutató * nem mehet.
17. Halljátok meg figyelmetesen az én beszédemet, és a ti fületekbe
vegyétek bé a mit mondok;
18. Mert ha az én dolgomat igazán megmondándom: jól tudom hogy én
igaznak találtatom.
19. Kicsoda az ember, ki velem perelhetne? hogyha most e felől nem
szólhatnék, meghalnék!
20. Csakhogy, Uram, e két dolgot ne cselekedd velem; a te színed
elől el nem rejtezem.
21. Tudniillik, hogy a te súlyos kezedet tágítsd rólam; és a te
rettentésed el ne rettentsen * engemet.
22. Azután szólítsd az ítéletre, hogy én néked megfeleljek, a vagy
én szólítlak, hogy nékem megfelelj.
23. Mennyi álnokságim és vétkeim legyenek nékem, add tudtomra: és
az én hitetlenségemet és czégéres büneimet jelentsed meg nékem!
24. Miért rejted el * orczádat előlem és úgy sanyargatsz engemet,
mint elelnségedet?
25. Valyon nem lengedező falevelet gyötresz é? avagy nemde a
megszáradt pozdorját üldözöd é?
26. Hogy én ellenem ennyi keserűségeket rendeltél: és azt
cselekedéd, hogy gyermekségemtől * fogva való vétkeimnek büntetésit örökségűl
bírjam.
27. És hogy béóka vetvén az én lábaimat, minden * útaimra vígyázsz,
melly békó az én lábaim gyökerébe bévásott.
28. Holott én, mint egy elrothadt állat, megemésztetem és mint a
ruha mellyet a moly megeszen.