13. RÉSZ.

Panaszolkodik barátinak hüségtelenségekről, és maga forgatja ügyét Isten előtt.

Imé mind ezeket * látta az én szemem, s hallotta az én fülem, és megértette;

2. Bizonyára a mit ti tudtok, én * is tudom; nem vagyok tudatlanabb nálatoknál.

3. Minden kétség nélkűl én a Mindenhatóért szólok, és vetekedni örömest akarok az erős Istenért.

4. Mert bizonyára ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan semmire kellő * orvosok!

5. Óh vajha valaki azt cselekedné, hogy teljességgel hallgatnántok, mert a volna a ti * bölcseségtek!

6. Halljátok meg azért immár az én vetekedésemet, és az én ajakimnak perlését vegyétek eszetekbe.

7. Nemde az erős Isten képében kell é hamisságot * néktem szólnotok? avagy az ő képében kell é csalárdságot mondanotok?

8. Avagy az ő személyével gonoszúl kell é élnetek, mikor az erős Isten képében velem tusakodtok?

9. Valyon jó dolog lészen é, ha ő minden dolgotokat meghányja veti, hogy hízelkedéstekkel megcsúfolátok őtet mint az embert?

10. Minden kétség nélkűl * megbüntet titeket, hogyha titkon lesztek is személyválogatók.

11. Avagy az ő dicsőséges méltósága nem rettent é meg titeket? avagy az ő büntetésének félelme * nem száll é rettem reátok?

12. A ti emlékezeteitek hasonlatosok lésznek a hamuhoz: és a mellyek ti előttetek becsületesek, a sárhoz.

13. Hallgatván álljatok el rólam, hadd szóljak én; s ámbátor akármi essék rajtam.

14. Miért szaggatnám fogaimmal az én testemet? és az én lelkemet miért szoritanám * markomba?

15. Ha megölne engemet, ezután nem reménylenék semmit ő tőle, mindazáltal ő előtte az én útaimat igazán hordozom.

16. Mert ő is nékem segítségem lészen; de az ő színe eleibe a képmutató * nem mehet.

17. Halljátok meg figyelmetesen az én beszédemet, és a ti fületekbe vegyétek bé a mit mondok;

18. Mert ha az én dolgomat igazán megmondándom: jól tudom hogy én igaznak találtatom.

19. Kicsoda az ember, ki velem perelhetne? hogyha most e felől nem szólhatnék, meghalnék!

20. Csakhogy, Uram, e két dolgot ne cselekedd velem; a te színed elől el nem rejtezem.

21. Tudniillik, hogy a te súlyos kezedet tágítsd rólam; és a te rettentésed el ne rettentsen * engemet.

22. Azután szólítsd az ítéletre, hogy én néked megfeleljek, a vagy én szólítlak, hogy nékem megfelelj.

23. Mennyi álnokságim és vétkeim legyenek nékem, add tudtomra: és az én hitetlenségemet és czégéres büneimet jelentsed meg nékem!

24. Miért rejted el * orczádat előlem és úgy sanyargatsz engemet, mint elelnségedet?

25. Valyon nem lengedező falevelet gyötresz é? avagy nemde a megszáradt pozdorját üldözöd é?

26. Hogy én ellenem ennyi keserűségeket rendeltél: és azt cselekedéd, hogy gyermekségemtől * fogva való vétkeimnek büntetésit örökségűl bírjam.

27. És hogy béóka vetvén az én lábaimat, minden * útaimra vígyázsz, melly békó az én lábaim gyökerébe bévásott.

28. Holott én, mint egy elrothadt állat, megemésztetem és mint a ruha mellyet a moly megeszen.