15. RÉSZ.

Elifáz ismét igyekszik Jóbot képmutatással vádolni.

Felelvén pedig a Témán nemzetéből való Elifáz s monda:

2. Valyon a bölcs ember szólna é valami hijábavaló tudományt? és valami széllel töltené é az ő hasát?

3. Vetekedvén olly szóval melly nem használ, olly beszédekkel mellyekben semmi haszon nincs.

4. Bizonyára te az isteni félelmet * semmivé akarod tenni; és az erős Itennel való beszélést nem akarod;

5. Mert a te álnokságodat szájad vallása megmutatja; holott az istentelenek nyelvét * választottad magadnak.

6. Téged a te szájad kárhoztat, nem én; és a te ajakid ellened tanúbizonyságot tesznek.

7. Avagy te születtél é először az emberek között? avagy a halmok * előtt formáltattál é?

8. Avagy te érted é * az Istennek titkát? és a bölcseséget csak magadnak tulajdonítod é?

9. Mit tudsz te, a mit * mi nem tudunk? mit értesz ollyat, a mi nálunk nem volna?

10. Mind ősz, mind * elvénhedett ember vagyon mi közöttünk, idővel korosb a te atyádnál.

11. Avagy kicsinyeknek tetszenek é néked az erős Istennek vígasztalásai? avagy valami te előtted elfedezte é azokat?

12. Micsoda csalja meg a te szívedet? és mit arányoznak a te szemeid?

13. Hogy illyenképen az erős Istenre haragszol, és illyen beszéedeket szólasz a te szájaddal.

14. Micsoda az ember, hogy ő magát tisztának * állíthatná? és az , a ki asszonytól születik, hogy ő magát igaznak mondhatná?

15. Ímé az ő szentire tökéletes * állhatatosságot nem bízott, és az Angyalok is nem tökéletes tiszták # az ő szemei előtt;

16. Mennyivel inkább az utálatos és dohos ember, a ki mint a vizet, úgy szomjúhjozza az * álnokságot.

17. De én megmondom néked, s halld meeg beszédemet: mert a mit én láttam, azt én előszámlálom.

18. Mellyet a bölcsek is hirdetnek, és azt nem titkolják, úgymint, az ő attyoktól vett dolgot.

19. Kiknek egyedűl adatott vala a föld, és ő közöttök semmi idegen ellenség által nem megyen vala.

20. Az istentelen minden ő napjaiban önmaga magát bánattal * megemészti: és az ő esztendeinek minden idejében mellyek elrejtettek a kegyetlentől.

21. A félelemnek * súgása vagyon az ő fülében, hogy a békességnek idején a pusztító reá jő.

22. Nem hiszi, hogy a nyomorúságból megtérhessen; mikor ott állnak is, hiszi, hogy ő a fegyverre rendeltetett.

23. A kenyérért * bujdosik, mondván: Hol találjak? és tudja, hogy készen s közel vagyon hozzá a setétségnek napja?

24. Háborgatják őtet a nyomorúság és szorongató veszedelem, melly elhatalmazik ő rajta, mint a fegyveres sereggel felkészült Király;

25. Mert az erős Isten ellen nyujtotta ki karját, és a Mindenható ellen keményítette meg magát!

26. Ki az ő nyakára siet, és az ő hízott testére, és az ő temérdek paizsa ellen;

27. Mert béfedezte az ő orczáját * kövérséggel, és az ő hasát a kövérség miatt ránczba ütötte.

28. És lakozott az elromlott városokban, és a puszta házakban, mellyek rakásban romlandók valának.

29. Meg nem gazdagúl, és az ő gazdagsága meg nem állhat, és a földön ezek által az ő gyökereit ki nem terjeszti.

30. Nem távozhatik el a setétségtől, és az ő gyenge csemetéjét a láng elsüti: és továbbá az ő lelkét kiadván, e világból kimulik.

31. Ne hidjen a hívságnak, a ki megcsalattatik: mert e félének jutalma csak a hívság.

32. Nem az ő idejében telik el * élete napja, és az ő csemetéje meg nem virágzik.

33. Mert az Isten, mint a szőlőnek egresét, úgy elveszti hatalmasúl; és mint az olajfának virágit, úgy elhányja * őtet.

34. Mert a képmutatók gyülekezete elpusztúl, és tűz emészti meg azoknak sátoraikat, a kik ajándéknak örülnek.

35. Mert az ő hasok bántást fogad, és álnokságot szűl, * és csalárdságot szerez.